Szereplők:
Haneul
Leo
Yeongjin (AlphaBAT)
Ricky
Többi Vixx tag
Ajánlott dal: Vixx-From Now On, You're Mine
-Haneul, el készültél a pakolással?-jött be a szobámba Yeongjin.
-Igen.-bólintottam.
Mivel betöltöttem a 19. életévemet, így elhagyom a szülőházamat és új életet kezdek...külföldön. Persze a többiek mind örültek, hogy sikeresen felvettek az ottani egyetemre, bár annak kevésbé, hogy el kell mennem és csak nagyon ritkán tudok haza jönni. Mindenkitől fájdalmas szívvel köszöntem el, kivéve egy valakitől...az pedig Jung Taekwoon, a Vixx egyik tagja. Igaz, nem sokat beszéltünk, de mégis volt vagy 3 hónap, hogy együtt jártunk, de utána szakítottunk, mert ügye külföldre megyek. Fájt itt hagyni a várost, de leginkább az fájt, hogy a tesóimat hagyom itt. Hiányozni fog a ház nagyon.
-Héj Haneul, valaki jött hozzád.-jött be Ricky a szobámba. Nem az igazi nevén szólítom őt lassan 5 éve, de nem baj az, a Ricky jobban illik rá.
-Megyek.-mondtam, majd le ballagtam a lépcsőn, mire egy Woonshik-el találtam magam szembe.-Istenem, de jó látni téged.-öleltem meg szorosan.
-Ne haragudj, hogy tegnap nem tudtam elbúcsúzni, de nem tudtam hamarabb eljönni.
-Nem haragszok.-mondtam könnyes szemmel.
-Hallom Taekwoon-nal kicsit összekaptatok?-engedett el.
-Nem vészes, csak gondolom nehezen emészti fel ezt az egész helyzetet.-töröltem meg a szemem.
-Ne sírj, majd mindennap felhívlak téged.-mosolygott.
-De az időeltolódással mi lesz?-kérdeztem.
-Beállítottam az órát.-kuncogott.-Amikor nálunk 17:00 lesz, nálatok lesz 11, így azt amőbáztam ki, hogy mikor nálunk este 8 lesz, akkor foglak hívni.-magyarázta.
-Ez tök jó.-mosolyodtam el.-Úgy fogtok hiányozni.
-Hyuk a véremet fogja szívni, hogy minek engedtelek el.-mondta.-Segítsek pakolni?
-Ühüm.-bólintottam, majd fel mentünk a szobámba és lehoztuk a cuccaimat. Bepakoltunk a kocsiba és Woonshik-kel meg a két bátyámmal elindultunk a reptér felé. Még ki sem hajtottunk az utcából, mire egy utánunk futó Taekwoon-t meg nem láttam.
-Állj meg Yeongjin!-mondtam, mire megállt, én meg kiszálltam és Taekwoon elé mentem, aki miután megállt előttem, megölelt.
-Ne menj el, még ne.-mondta lihegve.-Sajnálom.
-Nem kell mit sajnálnod.-törtek elő a könnyeim.-Nem tudom már vissza fordítani.
-Szeretlek és nem akarlak elhagyni...adsz egy esélyt nekem?
-Még egyet?-néztem a szemébe.
-Nem fogom el cseszni...ígérem.-fogta meg a kezemet.-Ha kell, akkor ki is megyek veled, de kérlek ne hagy csak úgy el búcsú nélkül.
-Még át gondolom...adj 3 hónapot.
-Várni fogok.-mondta.
-Köszönöm.-mondtam, majd nyomtam egy puszit a homlokára és vissza szálltam a kocsiba.
-Minden rendben?-kérdezte Yeongjin.
-Azt hiszem, hogy szerelmes vagyok.-mondtam.-Woonshik, tartanod kell benne a lelket 3 hónapig, rendben?-néztem rá.
-Rendben.-mondta, majd kinéztem az ablakon, ahol Taekwoon még mindig állt. Kihajoltam az ablakon és integettem neki, mire mosolyogva vissza intet.
*3 hónap múlva*
Mosolyogva szálltam ki a gépből és vettem át a csomagjaimat. Úgy döntöttem, hogy hagyom a francba az egyetemet, mivel ott senki nem tiszteli a másikat és eleven egy nagyon rossz osztályba kerültem. Ez a 3 hónap elég volt nekem arra, hogy átgondoljam a Taekwoon és köztem lévő kapcsolatot. Döntöttem és abban maradok vele, hogy maradjunk együtt egy darabig. Nem egyből haza mentem, hanem a kiadójukhoz mentem és bementem a tánctermükbe. Sehol senki nem volt, így gondoltam, hogy biztos a dormukban vannak. Dobtam egy üzenetet kakaotalkon Haekyeon-nak, hogy merre vannak.
N: Hogy érted, hogy hol vagyunk? Itt vagy Szöulban?
H: Psszt!!! Ha szólsz a fiúknak, megöllek.
N: Jó jó, nyugi :D hol vagy pontosan?
H: a próbateremben ülök a bőröndömön
N: Aish...úgyis fotózáson vagyunk, elküldöm érted Kent és haza dob a dormba.
H: egy isten vagy ^^
N: nem kell mondani, tudok róla :"D
H: ezt még meg bánod
N: :p
H: 10 percet kaptok, mert unatkozok
N: hallgass valamit ^^
H: ühm...mit?
N: mondjuk Vixx-et :D
H: oppa~~~ az elmúlt 3 hónapban csak azt hallgatok xD
N: tudtam, hogy nem tudsz betelni a hangommal *--*
H: te most flörtölsz velem? xD
N: mi?~~~~nekem van más szerelmem xD
H: tippelhetek?
N: nem kéne xD
H: Woonshik? :33
N: nem merj shippelni vele xD
H: N+Ravi=Navi
N: inkább már Neo pls ~~
H: nonononono xD Leo az enyimé x33
N: hallgatlak ^^
H: chhh pont neked mesélek majd?ˇ~
N: az oppad vagyok tehát ~~
H: :p itt van Ken, lépek xD
És ennyi a beszélgetés. Kimentünk Ken kocsijához és haza mentünk a dormba. Mindent beszámoltam neki az elmúlt 3 hónapról és hol nevetett velem, hol pedig kicsit könnyezett. Persze amit elmeséltem neki a Taekwoon kapcsolatomról, ő is helyesli, hogy adtam neki még egy esélyt, mert már minden 2. mondata az volt, hogy Haneul így, Haneul úgy. Miután megérkeztünk, le pakoltam a cuccaimat Ken szobájába és bementem Taekwoon-éba, hogy meglepjem őt. Miután beléptem, minden polcon volt egy közös képünk, amire mosolyogva emlékszek vissza. Le dőltem az ágyába és lefogott az a régi érzés, mikor otthonról ide jöttem, mert nem bírtam el viselni anyáék veszekedését. Ilyenkor mindig hozzá bújtam és engedte, hogy sírjak, hogy lenyugodjak. A plafont bámultam, ahol volt az a kör alak kicsi beázása. Emlékszek rá, hogy arra lettünk figyelmesek, hogy valami csöpög és miután megláttuk, hogy mi volt az, el kezdtünk nevetni és eljátszani, hogy tényleg esik az eső bent. Már akkor sem beszéltünk sokat, inkább csak szemkontaktust tartottunk és úgy beszélgettünk. Hirtelen lépteket hallottam meg, így felültem az ágyon és az ajtót kémleltem. El fordult a kilincs és ki nyílt az ajtó. Taekwoon állt meglepetten az ajtóban, mire elmosolyodott, én meg nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.
-Vissza jöttem.-mormoltam.
-Tudom...és hiányoztál.-mondta.-Ügye már a te oppa-d vagyok?
-Az enyém, csak is az enyém.-mondtam.-Önző leszek és senkinek se foglak odaadni.
-Még a fiúknak se?-kérdezte kuncogva.
-Még nekik se...
Ledőltünk az ágyra és mindent át beszéltünk, amit kettőnk közt történt és megígértük egymásnak, hogy mohók leszünk és nem adjuk oda a másikat senkinek se.
-És mi lesz az egyetemmel?-kérdezte.
-Belátom nagy hülyeség volt.-mondtam.-Nem is örültek nekem, hanem ki tagadtak és már ölni tudtak, ha csak egy helyes választ is mondtam.
-Akkor inkább itthon maradsz?-nézett rám.
-Veled és a fiúkkal.-bújtam hozzá.-Még egy ilyen 3 hónapot nem akarok eltölteni.
-Én se, sőt, soha nem akarok egy napig se nélküled élni.
-Viszont már Haekyeon majdnem az oppam lett.-kuncogtam.-Ameddig el nem mondtam neki, hogy mit is érzek irántad.
-Bolond a mi leaderünk, de hát így szeretjük.-mosolygott.
-Olyan jó, hogy mosolyogsz...mosolyogj még többet.
-Nem ígérek semmit.-sóhajtott.-De annyit igen, hogy sokkal cukibb leszek veled.
És ez történt 1 éve. Azóta boldogan élünk ketten a Vixx dormban és persze néha napján meglátogatom a családomat is...de ez örök marad nekem...te is Leo, meg a Vixx is.
