~24K Life: A kezdetek~

Szereplők:
Cory: apa
Kisu: anya
Jeunguk: a nagytesó
Hui: mindenki kedvence
Changsun: a csendes és segítőkész, a középső fiú
Jinhong: az idősebb "iker"
Hongseob: a fiatalabb "iker"
Haneul: a legkisebb és egyetlen lányka

A 24K sziget. Egy nem minden napi sziget, tele furcsaságokkal, de ez nem meglepetés az itt lakóknak. Egy nagy család él itt, az apa, Cory, aki mindenben támogatja gyerekeit, az anya, Kisu, pedig a féltő családanya, akinek reménye a családja. Kisu és Cory nem hétköznapi módon találkoztak. Egyik nap épp Kisu ment a boltba bevásárolni, mikor először találkozott Cory-val. Cory ekkor még a kis bolt pénztárosa volt, hisz valamivel fent kellett a házát tartania. Miután Kisu végzett a bevásárlással, kifizette és hazament, de még is valami nem volt oké vele. Ezt hívják szerelem első látásra. Belenyúlt a zsebébe, ahol egy kis papír volt, azon pedig Cory telefonszáma. Hogy miképp került bele? Máig rejtély. Utána elkezdtek találkozgatni és addig addig töltötték együtt az időt, míg Kisu nem költözött Cory-hoz, majd Cory megkérte a kezét és össze nem házasodtak. Hosszú idő telt el. Kisu nem bírta a csendet, gyerek zsivajt akart. Cory is így volt vele, de még nem állt készen az apaságra. Aztán 1 év múlva még is örökbe fogadtak a Choeun árvaházból egy nagyon aranyos fiút, Jeunguk-ot. Jeunguk nagyon szerény volt, de egy igazi csirkefogó is volt. Mindenhova elment, a barátaival bandáztak, fára mászott...és ez így volt egészen addig, míg Jeunguk egyik nap haza nem állított egy nagyon érdekes mondattal:
-Anya, apa...szeretnék egy kis tesót.-mondta egyik este a vacsora asztalnál.-Mindenkinek van kis tesója, csak nekem nincs.
-Tényleg? Én úgy tudom, hogy Jieun-nak sincs testvére, még is elvan.-mondta Kisu.
-De ő lány!-fakadt ki.-Nagyon kérlek szépen had legyen egy kis tesóm.
-Majd még megbeszéljük édesanyáddal, rendben?-nézett rá Cory.
-Te vagy a legjobb apa, köszönöm.-mosolyodott el.
A következő 1 évben Cory és Kisu vissza mentek a Choeun árvaházba. Pont egy új kisfiú érkezett, a neve Hui, és kínai. Kínából jött, de a szülei direkt a szigeten hagyták, mert nem szerették őt. Kisu-nak megesett rajta a szíve és még aznap haza is vitték. Jeunguk nagyon megörült a testvérének, de sajnos Hui alig tudott koreaiul, így Cory-nak kellett neki segítenie, hisz ő tud koreaiul, kínaiul és angolul, ami jól jöhet a családnak. Időközben Jeunguk elkezdett suliba járni, rá 2 évre pedig Hui is megkezdte az iskolát kisebb-nagyobb sikerekkel. Hui nagyon segítőkész volt, sokat segített Kisu-nak és Cory-nak. Jeunguk is nagyon szerette őt és ha kellett, akkor segített neki a koreaiban. Cory és Kisu boldog volt, hisz végre teljes a család. Egyik nap Hui és Jeunguk a szobájukban tanultak, mikor Hui félve az idősebbik felé fordult.
-Hyung...te nem szeretnél még egy kis testvért?-kérdezte.
-Miért kérded?-nézett rá.
-Mert, mivel mi már nagyok vagyunk és alig hangoskodunk, szerintem ez anyuékat bántja.-mondta.
-Igazad van, anya mindig is imádta a gyerek zsivajt. Emlékszel, mikor átmentünk Hongki-hoz és Jonghoon-hoz? Anya annyira boldog volt.-emlékezett vissza az idősebb.-Beszéljük meg velük.
-Rendben.-bólintott a kisebbik, majd kimentek a konyhába, ahol az anyukájuk főzött.-Eomma.-rángatta meg Kisu kötényét a kisebbik.
-Mondjad aranyom.-guggolt le hozzájuk.-Mi a baj?-nézett mindkettőjükre.
-Hui-val azt beszéltük, hogy...-akadt el Jeunguk hangja, majd a kisebb folytatta.
-Szeretnénk még egy öcsit.-vigyorodott el.
-De hisz nekem elég, ha ti ketten vagytok.-ölelte meg őket.
-De anya, láttuk, hogy hiányzik a gyerek zsivaj.-fakadt ki Hui.
-Igen, és mi már nagyok vagyunk és nem igazán rohangálunk a házban.-mondta az  idősebb.
-Jó, akkor megbeszélem apuval és akkor döntünk.-mondta, mire a fiúk vissza mentek a szobájukba.
Kisu sóhajtva ült le a kanapéra Cory mellé. Cory épp újságot olvasott, mire látta, hogy szerelmét valami nyomasztja. Letette az újságot, majd átkarolta szerelmét és egy csókot lehelt Kisu nyakára.
-Mi a baj?-mormolta a nyakába.
-A gyerekek.-sóhajtotta.
-Megint valami rosszat csináltak?-kérdezte.
-Nem...kis tesót akarnak.-mondta.-Cory, szerinted nem estünk túlzásba a gyerek vállalással?
-Dehogy estünk, ilyet ne merj mondani. Figyelj, van még 3 szobánk, amit nem tudunk mire használni. Ha örökbe fogadnánk még 3 gyerkőcöt, akkor minden rendben lenne.
-Most vagyunk 4-en, ha még 3-at örökbe fogadunk leszünk 7-en.-mondta aggódóan.
-És ha mondjuk ikreket fogadnánk örökbe?-simította meg Kisu arcát.
-Ikrek? Hjaj Cory, nem tudom.-mondta.-Én kislányt is szeretnék, de nem igen láttam az árvaházban kislányt.
-Azt mondjuk én is...tudod mit, fogadjunk örökbe egyenlőre csak egy fiút és meglátjuk, oké?-nyomott egy puszit a fejére.
-Oké.-mosolyodott el.
A következő hetek megint csak az örökbe fogadásról szólt. A Choeun árvaház vezetője mindig mosolyogva fogadja Kisu-t és Cory-t és ez most se volt másképp. A vezető közölte, hogy egyszerre 3 új fiú érkezett és köztük van egy ikerpár is, ráadásul végre egy kislány is érkezett. A házaspár azt mondta, hogy egyenlőre csak 1 fiút szeretnének és az ikrek még csak 4 évesek és még picik. Viszont van egy aranyos fiú, aki 6 éves és Hui ismeri is látásból. Kiderült, hogy ez a kisfiú akkor került az árvaházba, mikor Hui, talán pár nappal később. Így Cory-nak és Kisu-nak könnyű volt választani. A fiút Changsun-nak hívják. Jeunguk-nál 3, Hui-nál 1 évvel fiatalabb. Az iskolát is elkezdte és kiderült, hogy pont abba az iskolába jár, ahova a másik két fiú, csak ő még elsős, míg a másik két fiú 3. illetve 2. osztályos. Mikor haza vitték a fiút, megmutatták neki a szobáját és izgatottan várták haza a két fiút is. Mikor kinyílt az ajtó a két fiú toppant be. Kisu mosolyogva állt fel a kanapéról és nézett a fiúkra. Changsun is oda fordult. Fekete haja a szemébe hullott egy picit és fekete szemeivel leste a bátyáit.
-Ő az új picur?-kérdezte Hui és Jeunguk.
-Ő itt Changsun, ő az új kis tesótok.-mosolygott Kisu.
-Anya, apa hol van?-kérdezte Hui.
-Apunak dolga van, majd jön.-mondta.
-Nagyon aranyos.-guggolt le Jeunguk Changsun-hoz.-Szia, Jeunguk vagyok.
-Én pedig Changsun.-mondta félénken a kicsi.
-Ügye jól megleszünk?-kérdezte.
-Igen.-bólintott.
-Én pedig a másik testvéred vagyok, Hui.-mosolygott.
-Szia.-mosolyodott el.
Eltelt 1 év. Changsun, Jeunguk és Hui sikeresen végzik a sulit és nincs rájuk panasz. Kisu viszont egyre jobban rosszul lesz és egyik nap be is vitték a kórházba. Mivel Jeunguk volt a legnagyobb, ő felelt a többiekért, amíg Kisu a kórházban feküdt. Az orvos azt mondta, hogy ezek anyai rosszul létek. Cory egyből arra gyanakodott, hogy Kisu terhes, de ez nem volt igaz. Kiderült, hogy Kisu-nak iker hiányai vannak, ami annyit takar, hogy mikor az árvaházban meséltek neki az ikrekről, Kisu a szívükre vette őket és nyomasztja, hogy aznap nem vitte őket haza. Cory cselekedett. Még azon a héten, mikor Kisu még bent volt, elment az árvaházba az ikrek után érdeklődni. Szerencsére mind a ketten jól vannak és egészségesek. Mikor bement Kisu-hoz, az állapota jobbra fordult, ugyanis tudott valamit arról, hogy Cory mit tett. Még a héten haza vitte a két ikert, akiket a 3 fiú nagy örömmel fogadta őket, ráadásul Jeunguk is egyre több dolgot vállalt be Kisu helyett. Mos, főz, takarít és emellett a tesóira vigyázz, iskolába jár és még haza is hozza a tesóit a suliból. Kisu büszke rá és reméli, hogy nagyon jó apa lesz belőle. Ahogy Hui is cseperedik, ő is besegít Jeunguk-nak. Kisu-t 1 hónap múlva kiengedik a kórházból, bár ő mit sem sejtve vár rá otthon a meglepetés. A két iker, Jinhong és Hongseob kétpetéjű ikrek és annyiban különböznek, hogy 6 nap köztük és ez azért van, mert Hongseob még nem akart kijönni, így még plusz 6 nap kellett ahhoz, hogy végleg ő is a világra jöjjön. De ennek ellenére nem történt genetikai betegség és igaz, Jinhong az iker tesója, ő még mindig azt hiszi, hogy Jinhong 1 évvel idősebb nála.
Teltek múltak az évek. Egyik nap, mikor Kisu egyedül volt otthon, elakart menni sétálni, de meglepetésére az ajtó előtt, egy kisbaba volt...pólyában. Se papír, se semmi. Nem tudja, hogy kié a baba, de megesett rajta a szíve, így bevitte a házba. Megette, megitatta és lefürdette. Ráadta az egyik régi baba ruháját, amit még Cory adott neki. Ekkor döntötték el, hogy fiút szeretnének. A kislányt Haneul-nek nevezte el. Mikor a gyerekek haza értek, nem tudták, hogy az anyukájuk miért áll az ablaknál és tudták, hogy van valami, vagy valaki a kezében.
-Eomma...-szólalt meg Hui, mire Kisu megfordult és a kezébe ott volt a baba.
-Kislány?-kérdezte Jinhong.
-Igen.-mosolygott Kisu.-Mivel nem tudom, hogy mikor született és mennyi idős, így azt mondom, hogy ő 2000-ben született.
-De anya, akkor nekem most kéne kezdenem a sulit.-mondta Jeunguk.-8 éves vagyok és 2001-et írunk.
-Igaza van.-bólintott Hui.
-De mondhatjuk azt, hogy nem egészséges...lassabban nő, mint mi és ezért.-mondta Hongseob.
-Rendellenesség?-kérdezte Changsun.
-Pontosan.-bólintott a fiatalabb.
-Apátoknak mit mondunk?-ült le Kisu.
-Hát, majd azt mondod, hogy valaki itt hagyta őt.-mondta Hui.
-Majd segítünk neked.-ölelte meg Jinhong.-Hisz már nagyok vagyunk.
És így is lett. 16 év telt el. A fiúk sikeresen befejezték a sulit, így már nagyobb gond nem volt. Haneul is felcseperedett, ő lett Cory kedvence Jinhong után. Az évek lassan teltek. Hui, Changsun és Jeunguk az egyetem miatt ideglesen elköltöztek otthonról, így nagyobb lett a hely. Jinhong, Hongseob és Haneul sokat segítettek a ház körül, közben pedig kiderült, hogy Hui munkát vállalt, így tudod haza küldeni pénzt. A történet itt kezdődik el és végig kíséri a 2 évet, amikor is a legkisebb is elköltözik otthonról...


Igen, ez egy újabb mini sorozat, amit max talán 18 részesre tervezek, de még nem biztos :) kérek vissza jelzéseket, hogy tetszik e nektek és hogy legyen értelme folytatni :)

~Köszönöm~

Sziasztok ^^

Ez most nem egy one shot lesz, hanem egy köszönet nyilvánítás.

Szeretném nektek megköszönni, hogy összejött a blogra 1200+ megtekintés, ami hatalmas nagy öröm nekem :) Nélkületek ez sose jött volna össze és ráadásul ez mind annak is köszönhető, hogy egy szavazás alapján létre jött a B.A.P-That's my Jam paródia, ami hatalmas nézettséget szerzett és ezzel rekordot is tudtam állítani a blogon :) 

Ezúton szeretném még azt is megköszönni, hogy ilyen sokan olvassátok a kis történeteimet és ezek közül leginkább az Be Mine mini sorozatom, amit ugyan lassan csinálok, de nagyon igyekszek, mert közben én még egy Seventeen-es és egy NCT-s fanfiction-t is csinálok mellette. Tényleg, egyszerűen el sem hiszem, hogy ezt is át tudom élni, hogy ilyet lássak :) facebook-on is, ahol megosztottam a paródiámat meg még ask-ra is ki raktam a blogot, hogy lessétek és egyszerűen fhúú :DDD  

A továbbiakban is igyekszek hozni frisseket DE lehet, hogy szeptembertől nem fogok sűrűn jelentkezni. Hogy miért? Legyen meglepetés :) Még egyszer köszönöm szépen azoknak, akik olvassák a blogomat+meg is osztják őket+rányomnak a +1 gombra is :) Ti vagytok a legjobbak, még egyszer nagyon szépen köszönöm és sok sikert a sulihoz mindenkinek :) az askomat majd linkelni fogom a közel jövőben, de még nem tudom, hogy mikor, az is váratlan lesz majd :) még egyszer köszönöm és ti vagytok a legjobbak ^^

Haneul

  

~Be mine 2. rész: Myungsoo, nem vagy a crushom, ezt fogd fel!~

Hosszú kihagyás után itt van az Infinite sztori 2. része. Tudom, sokáig nem volt rész, de nem is volt erőm ezzel foglalkozni plusz ihletem se volt...szóval na, értitek :D de most itt van és folytatom ^^

 

Idegesen ültem a bár pultnál. A koktélomat kortyolgatva gondolkoztam azon, hogy vajon Dongwoo mit reagál rá, hogy ha meglátja Myungsoo-t és a többieket? Elővettem a telefonomat, majd előkeresve Dongwoo nevét hívtam föl. Magam se tudom, hogy mit csinálok, de ez a legegyszerűbb mód arról, hogy ne kerüljek a társaságukba. Nem vette fel. Biztos a szobájában hagyta a telefont. Miután megittam az utolsó korty koktélt is, vissza mentem a szobámba, csak, hogy út közben Sunggyu-ba botlottam bele.
-Dongsaeng.-nézett rám.
-Szia hyung.-mondtam, majd tovább akartam menni, de elém állt.
-Találkoztál Myungsoo-val, igazam van?-kérdezte, mire egy aprót bólintottam.-Dongwoo-val van, gondolom próbáltad hívni...vissza akar csábítani téged.
-Ezt ne itt beszéljük meg, menjünk ki a medencékhez.-mondtam, majd kimentünk.-Mióta csinálja ezt?
-Amióta szakítottatok. Nem tudja felfogni, hogy te már nem vagy neki ott. Mindig felhozza azokat a napokat, mikor együtt voltatok...szerelmes beléd, számára még te vagy a crush.-magyarázta.
-De nekem ő már nem a crushom...én...én gyűlölöm őt...-motyogtam.
-Myungsoo azt mondta, hogy a szüleid elmartak mellőle és Dongwoo is tele tömte a fejedet ilyenekkel.
-Hyung, ez nem igaz.-mondtam.-Myugsoo egy hülye, nem tudja felfogni, hogy nem szeretem őt...Istenem, miért ilyen nehéz ez?
-Csak várd meg este Dongwoo-t. Ha ideges lesz, akkor Myungsoo mindent elmondott neki.
-Ne!-kaptam a szám elé.-Nem mondhatja  el, hogy nekem közöm volt Sungyeol egyik dolgában. Ha azt elmondja, akkor nekem végem.-pattantam fel  nyugágyról.-Merre vannak?
-A strandtól nem messze van egy faház sor. Meg fogod ismerni, Sungyeol és a többiek ott vannak.
-Hyung, köszönöm.-mondtam, majd elsiettem a strandhoz, ahol a faházak voltak.
Pár perc múlva oda is értem. Hyung-nak igaza volt, tényleg ott voltak a többiek. Nagyot nyelve mentem oda, mire Hoya egy sunyi mosolyt vetett rám.
-Vissza jöttél?-kérdezte gúnyosan.
-Hol van ez az elmebeteg?-kérdeztem.
-Bent van a barátoddal.-mondta, mire be akartam menni, de Woohyun elém állt.
-Felejtős, hogy te bemész oda.-mondta.
-Miért? Dongwoo az én barátom, Myungsoo meg a múlté, ezt nem lehet felfogni? Nem akarom, hogy az a vadbarom elmarjon a barátom mellől, az egyetlentől...Hyung, ha nem engedsz be...akkor baj lesz.-küszködtem a könnyeimmel.
-Engedd be.-mondta Sungyeol.
-Na de...-kezdte volna Woohyun.
-Van egy dolog, amit tényleg nem szabad megtudnia.-mondta, majd Woohyun félre állt, én pedig bementem. Myungsoo a kanapén beszélgetett Dongwoo-val, mire mind a ketten rám néztek.
-Te...-állt fel idegesen Dongwoo.-Mit tettél te barom?!-fogta meg mindkét vállamat.-Tudod, hogy amit tettél 1 évvel ezelőtt, az mennyire sújtott engem? Sungjong, miért?-levettem a kezeit a vállamról, majd Myungsoo-hoz léptem és egy pofont adtam neki.
-Szégyen, ahogyan megalázol engem...Myungsoo, nem vagy a crushom, ezt fog fel. Nem is voltam és nem is leszek.-mondtam, mire felállt.
-Sungjong, amiket most mondtál...azok nekem nagyon fájdalmasak...Hoya, Sungyeol! Vigyétek ki Dongwoo-t és kísérjétek haza!-szólt ki, mire a két fiú bejött és kivitték Dongwoo-t.
-Hyung!-nyúltam utána, de már késő volt.
-Nem lesz semmi baj!-mondta, majd elvitték.
-Te szemét állat, mire volt ez jó?-löktem hátrébb, mire a kanapéra esett.-Utolsó görény vagy Myungsoo, egy utolsó idióta, aki direkt keresztbe tesz nekem, hogy nekem rossz legyen!
-Én vagyok a szemét? Bocsika, nem én hagytalak ott a kosárpályán faképnél, hanem te!
-Mit akarsz tőlem? Nem volt egyértelmű, hogy vége van? Ha hyung-ot elmered marni mellőlem nem lesz jó vége.-fenyegettem meg.
-Majd én azt eldöntöm. Most mehetsz, holnap látni szeretnélek a parton.
-Lesheted.-mondtam, majd otthagytam. A ház előtt Dongwoo ült a széken.-Gyere, haza megyünk.
-Magyarázattal tartozol.-mondta rám se nézve.
-Tudom.-mondtam, majd felállt a székről és vissza mentünk a hotelba. Leültünk Dongwoo ágyára és mindketten a földet bámultuk.
-Miért nem szóltál?-kérdezte egy kis idő után.
-Miről?-néztem rá.
-Hogy ez a szemét szerelmes beléd.-mondta.-Nem merem felfogni amit mondott...Lefeküdtetek és részegen mentél haza egyik nap? Tudod, hogy ez anyádnak mennyire fájt?
-Hyung tudom, ezért szakítottam vele.-töröltem le a könnycseppet az arcomról.-Miért kell ennek így történnie?
-Holnap haza megyünk és kitalálunk valami mást, oké?
-Oké.-bólintottam, mire átkarolt engem.
-Ne sírj, nincs miért.
Másnap össze pakoltunk és haza mentünk azaz inkább elmentünk a busan-i strandra és ott folytattuk a pihenést. Anyuéknak nem mondtunk semmit, nem hiszem, hogy megakarják tudni, hogy Myungsoo-val találkoztam. Meleg volt nagyon, így valami árnyékos helyet kerestünk, ahol nem kapunk hőgutát.
-Bekenlek naptejjel, nehogy leégj.-mondta Dongwoo, majd bekente a hátamat.
Egész nap kint voltunk. Röplabdáztunk, fagyiztunk és néha néha bementünk a vízbe. Végre egy nyugalmas nap, sehol sincs Myungsoo és végre kipihentnek érzem magam.
-Sungjong.-jött vissza lihegve Dongwoo.-Itt vannak.-mondta.
-Honnan tudta, hogy itt vagyunk?-ültem fel a pléden.-Hiszen direkt este jöttünk el.
-Ennyire szeret téged, hogy még ide is eljön?-ült le mellém.-Kezd elegem lenni.
-Szerinted nekem nem?-dőltem vissza vízszintesbe.-Engem nem érdekel. Én élvezem a nyaralást és ez a balfasz nem fog engem piszkálni.
-Hű de lazán veszed.-röhögött.
-Nyár van, nekem ez kell, pihenés és nyugalom.
A nap folyamán szerencsére Myungsoo nem keresett engem, hisz ha Dongwoo velem van, akkor nyugi van. Este fele egy kicsit kimentünk a sétáló utcába szét nézni. Dongwoo mondta, hogy megnézi a kajás részleget, addig én az ajándékokat néztem meg. Olyan szépek voltak.  Hirtelen két kéz fonódott a derekamra. Ijedten ugrottam hátra és reflexből pofon vágtam az illetőt azaz Myungsoo-t.
-Te szemét, a szívbajt hoztad rám.-vettem a le a kezeit a derekamról.-Mit akarsz?-kérdeztem unottan.
-Miért mentél tegnap este?-kérdezte, miközben előrébb haladtunk az utcán.
-Semmi közöd hozzá.-mondtam.-Ha most megbocsájtasz, nekem más dolgom van, így most lépek.
-Várj már.-kapott a kezem után.-Ez a tied.-nyomott a kezembe egy karpercet.-Még aznap oda akartam adni neked, de mivel gyorsan elviharoztál, így nem tudtam oda adni. Ez a szülinapi ajándékod.
-Szóval nem felejtetted el...-néztem a kis ékszert.
-Sose felejtem el.-mosolygott.-Boldog szülinapot így megkésve.
-Köszi.-vettem fel.-De most már tényleg mennem kell.-hajtottam le a fejemet.
-Menj csak...de azért szent a béke?-kérdezte.
-Hjaj...na jó, de akkor ne zaklass és előbb hívj fel ha találkozni akarsz velem DE, anyuék és Dongwoo nem tudhat erről.
-Rendben.-bólintott, majd megölelt.-Köszi Sungjong.
Elköszöntünk egymástól, majd elmentem Dongwoo-ért. Megint forog velem a Föld. Szerelmes lettem már megint belé, de addig jó, ameddig csak mi tudunk róla. Gyorsan írtam egy sms-t Myungsoo-nak, hogy még a fiúk se tudhatnak róla. Ő azt írta vissza, hogy nem is akarja, hogy tudjanak róla. Megkönnyebbülve találtam meg hyung-ot, majd mellé ültem.
-Boldognak látszol, minden rendben?-kérdezte.
-Minden a legnagyobb rendben...

~Helló, szia Halloween~ ~Hyunseong×Haneul~

 

Október 31. Mindenki kedvenc ünnepe, még nekem is. A mai napon a két legjobb barátom, Kwangmin és Youngmin halloween-i bulit szervez aminek a témája Aliz Csodaországban. Imádom azt a filmet és a könyvet is, így egyszerű volt ruhát választanom. Épp a sminkemet csináltam, mikor csörgött a telefonom. Minwoo volt az.
-Szia picur.-szóltam bele. Na  igen, én Minwoo-t picurnak hívom, Minwoo meg engem manónak. Ez azért van, mert neki a picur volt az első szava, nekem meg a manó. Jó, ez hülyeség, de na, ebből tudjuk, hogy jó barátok vagyunk.
-Manó, mond, hogy te is a Kalapos leszel.-mondta aggodalmasan.
-Öhm...én pont, hogy Aliz leszek.-mondtam.
-Ne már, Hyunseong is az lesz.-tört le.-Hallod, eléd megyek, úgy is útba esel nekem.
-Rendben.-mondtam.
-Mennyire vagy kész?-kérdezte.
-Most csinálom a sminkemet és a hajamat...a ruhához segítség kell.-dünnyögtem.
-Ne szarakodj vele, 5 perc és ott vagyok és segítek.
-Köszi picur.-mosolyogtam.
-Na, akkor majd megyek, szia manó.-mondta, majd letette.
Gyorsan megcsináltam a hajamat és a sminkemet, majd bementem a szobámba és a tükör előtt állva néztem a végeredményemet. A hajam gyönyörű lett szerintem, viszont a smink egy picit fura. Csöngetek. Lementem ajtót nyitni és egy vigyorgó Minwoo állt előttem.
-Mutasd a ruhát, mennyire bonyolult fel venni.-mondta nevetve, majd felmentünk és a ruhát kezdte el méregetni.-A piros ruha...-esett le az álla.
-Tetszik?-kérdeztem félénken.
-Hallod, gyönyörű leszel ebben.-mosolyodott el.-Na, vegyük föl, kíváncsi vagyok, hogy hogy áll rajtad.
Miután felvettem a ruhát (Minwoo segítségével), elégedetten fordultam körbe.
-A többiek mik lesznek?-kérdeztem.
-Donghyun lesz a Nyálkanyúl, Jeongmin az egyik katona, nem tudom pontosan. Hyunseong ügye ő is Aliz lesz, persze a férfi változatban, az ikreket meg nem tudom.-mondta.
-Szerintem az egyik a fehér a másik meg a vörös királynő lesz.-nevettem.
-Viszont muszáj közös képet készítenünk, ez egy hatalmas emlék.-mondta, majd csináltunk egy közös képet, amit kirakott twittere ezzel a szöveggel: A Kalapos és Aliz készen áll a Halloween-re. ;)
Elindultunk Youngmin-ékhoz. Mivel a tömegközlekedést kellett használnunk, így jó sokan néztek minket, de volt aki csak mosolygott. Fél óra múlva meg is érkeztünk a fiúkhoz. A házból már üvöltött a zene. Biztos Jeongmin már itt van.
-Hűha, remélem az ikrek nem részegek.-igazította meg a kalapját Minwoo.
-Te csak azt hiszed, ha Donghyun nem kevert italt, akkor nem iszunk ma.-mosolyodtam el.
-Már tudom miért te vagy a legjobb barátom.-vigyorgott, majd becsöngettünk. Senki nem jött ki. Újra csöngettünk, de arra se jött ki senki.-Na jó, én beszólok.-mondta.
-Várj, lehet, hogy mindenki részeg és a zene is üvölt.-mondtam.
-Teszek rá.-mondta, majd a táskájából elővett egy hangszórót és beleszólt.-Jo Kwangmin és Jo Youngmin. Most azonnal nyissátok ki a kaput vagy nem leszünk jóban.-mondta, mire Hyunseung jött ki.
-Hallod, nem lehet hallani a csengőt.-nyitotta ki a kaput.-Ó még egy Aliz?-mosolyodott el.
-Így van.-mondtam.-Mennyire részegek?
-Senki nem az, mivel kiderült, hogy Kwangmin másnapos és ő nem akar alkoholt inni.-mondta.-Na de menjünk, a buli csak most kezdődik.-mondta, majd bementünk a házba.
Az ikrek Tutyika és Mutyika volt, ami illett hozzájuk. Iker koncepció, így hívtuk ezt. Már 2 órája buliztunk, mire nekem muszáj volt friss levegőt szívnom, így kimentem az udvarra egy kicsit. Leültem a hintaágyra és egy nagyot nyújtózva dőltem hátra. Fél órája ültem kint, mire Hyunseong jött ki. Ki volt gombolva az inge és a zakója, így láthattam a kocka hasát. Te szent tejföl, ennyire fülledt a levegő? Amint meglátott engem, mosolyogva oda jött hozzám és leült mellém.
-Miért nem bulizol velünk?-kérdezte.
-Levegőre volt szükségem.-mondtam, de alig bírtam a szememet levenni a hasáról.
-Mit nézel ennyire?-kérdezte.
-Ja...semmit.-fordítottam el a tekintetemet.
-A semmit nem lehet így nézni.-nevetett.-Na jó, fogadjunk a hasamat nézted.
-Mi?! Hyunseong, ne már.
-Ismerlek már, tudom, hogy hogy viselkedsz, mikor látsz egy izmos hasat.-mondta.
-De...ahj.-döntöttem hátra a fejemet vigyorogva.
-Na látod, tudtam én.-mosolygott, majd közelebb hajolt a nyakamhoz és egy puszit nyomott rá, amitől kirázott a hideg.-Finom az illatod.
-Ne csináld, ha Minwoo rá jön megöl engem.-kuncogtam.
-Amiről a dongsaeng nem tud, az nem fáj neki.-hajolt az arcomhoz, majd egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra és én ösztönből vissza csókoltam. Miután levegő hiány miatt elváltunk, Hyunseong elmosolyodott.-Mióta csókolsz ilyen jól?
-Pedig nem erősségem.-mosolyogtam, mire megszólalt Avril Lavigne-től az Underground.
-Szabad egy táncra?-állt fel és a kezét felém nyújtotta.
-Igen.-mondtam, majd megfogtam a kezemet és olyan közel húzott magához, hogy szinte éreztem a kockáit és az arcunk is csak pár milliméter választotta el.
-Basszus.-vigyorgott.-Ennyire közel se voltam hozzád.-karolta át a derekamat, míg én a nyaka köré fontam a kezemet. 
Elkezdtünk táncolni, ami annyiból állt, hogy piciket lépegettünk jobbra és balra. Teljesen el olvadtam Hyunseong-tól. Egyszerre volt aranyos és szexi. Nem tudom miért...de egyszerűen belé szerettem, de totálisan is. Már egy jó ideje közel voltunk egymáshoz, mire elmosolyodott és megint megcsókolt.
-Hátul Youngmin kialakított egy olyan részt, ami hasonlít a filmbeli nyúllyukra.-mondta.-Szerintem menjünk hátra, mielőtt a fiúk észre vesznek minket.
-Menjünk.-mondtam, majd kézen fogva mentünk hátra, ami tényleg hasonlított arra a lyukra,  ami a filmben volt. Leültünk a fa tövébe és a fejemet Hyunseong vállára hajtottam. Szerelmes vagyok belé, ezt nem tagadom, de félek, hogy ha ez csak egy ilyen futó kaland lesz, akkor én lelkileg össze török.
-Szeretnék kérdezni tőled valamit.-nézett rám.-Mond, ha azt mondom, hogy ez a gyűrű a tied, akkor leszel a barátnőm?
-Nem kell hozzá gyűrű ahhoz, hogy a barátnőd legyek.-mondtam.-Így is igent mondok.
-Szeretlek.-mosolyodott el, majd megcsókolt és eldöntött a füvön. 
-Csak le ne bukjunk.-kuncogtam.
-Nem fogunk.-mosolygott, majd lágyan megcsókolt, mire egy ismerős hangot hallottunk meg.
-Hyung, Haneul! Gyertek be, kész a vacsi!-mondta Youngmin, mire Hyunseong elnevette magát és mellém dőlt a füvön.
-Majd megyünk!-szólt vissza, majd tekintetét rám szegezte.-Gyönyörű vagy.
-Nem is igaz.-mondtam.
-Pedig de, és ezt Minwoo is megmondta nekem.
-Minwoo tudott róla, hogy szeretsz?-néztem rá kerek szemekkel.
-Már vagy 1 éve.-mondta, mire hozzábújtam, így hallottam a szívdobogását.-Várj egy kicsit.-mondta, majd egy kicsit arrébb mentem és...és levette a felsőjét, úgy dőlt vissza hozzám.-Meleg van még mindig.
-Csak ne fázz meg.-mondtam.
-Dehogy fogok.-mondta, majd az éget kezdte el kémlelni. Én is felnéztem az égre, mire azon kaptam magam, hogy Hyunseong olyan közel volt hozzám, hogy a hasamat simogatta, amitől a hideg kirázott és ráadásul csikis is vagyok ott.-Nem akarom, hogy másé légy.
-Nem is leszek.-mondtam.-Soha másé.
Hyunseong lágyan megcsókolt, utána visszamentünk a házba. A többiek furcsán néztek ránk, mire Minwoo elmosolyodott. Rájött. Rájött, hogy szerelmesek vagyunk.
-Furcsák vagytok.-mondta Donghyun.
-Pedig minden oké van.-nézett rám.
-Együtt vannak!-jött le az emeletről Kwangmin.-Láttalak titeket, hogy hátra mentetek.
-Hogy mi van?-nézett értetlenül Jeongmin.-És én erről miért nem tudok?
-Mert pár perce jöttek össze.-mondta a fiatalabbik iker.
-Minden esetre sokáig.-emelte a poharát Youngmin.
A buli nagyon jó volt. Éjfél volt, mire mindannyian eldőltünk a kanapén és röhögve beszélgettünk. 2 óra fele mindenki haza ment. Hyunseong és Minwoo haza kísért és Hyunseong nálam is aludt. Azóta boldogan meg vagyunk, én a sulit sikeresen elvégeztem, így Hyunseong-hoz költöztem.

~B.A.P-That's My Jam~ [PARODY]

Yongguk, Himchan, Daehyun, Youngjae, Jongup, Zelo

Igen, ez az én Jam-em
Mindenki kezeket fel
Üdvözlégy a showban
Miért nem örültök ennek?
Nagy bajban lesztek.

Miért nem örültök?
Megnyomjam a gombot?
Akkor bulizzatok végre.
Mindenki érezze jól magát.
Hyung, most te jössz.
 
Úúú túl meleg van ahhoz
Hogy én csináljak is valamit.
Ez itt mögöttem fölöslegesen dobol
Én pedig megsülök ebben az izében
A homok is túl ragadós
A hölgyek pedig túl vékonyak 
És nekem nem is ők az ideáljaim
Hanem a  sexy BABY-k.

Nagyon melegem van
Az hülye hőfúvó
Kié ez az autó?
Baszki Daehyun, ne ijesztgess.
Miért nem a kibeszélő showban vagyunk?
Induljunk már oda!!


Ezzel a narancs hyung-al és persze velem
Inni fogunk egész éjjel  
Mert ez már alap nálunk 
Egész éjjel party lesz 
Már nagyon várom

Én is/Én is
Úristen Youngjae a gatyád!

Igen, ez az én Jam-em.
Mindenki kezeket fel! 
Saját csatornánk van.
Yougjae ne aludj már!
Mindenki keljen már fel!

Igen, ez az én Jam-em!
Mindenki készen áll?
Akkor kezdődjön a party!
Mindenki szobrot áll!
Zelo most te vagy!


Daehyun hyung, szerintem hagyjuk a show-t.
Nézd meg, én 20 éves vagyok és magasabb
És nekem kéne lenni az MC-nek, mert én vagyok a maknae.
Oda adom neked ezt a finom gyümölcsöt és piát
Csak had legyek én az MC.
Tudod jól,
Hogy én bármit meg teszek érte.
De nem kapsz gyümölcsöt mert már bele haraptam (Nyam!)

Hőgutát fogok kapni ettől a melegtől.
És igen, normálisak vagyunk, hogy 
Hosszú gatyában napozunk 

Még mindig unatkozok
(már megint mitől?)
Mert hiányzik a dongsaeng-em.
(már megint Zelo)

 Húzzuk meg fenékig a teát.
Youngjae ki ne merd köpni,
Mert én köplek le és annak nem lesz
Jó vége.

Már elegem van!!!
(Zelo merre vagy?)
De nekem nem Zelo hiányzik...
(Feladtuk a reményt)

Baszki/Baszki
Neki a legkisebb dongsaeng hiányzik!

Igen, ez az én Jam-em.
Lelövök mindenkit!
Még a BABY-ket is.
És ez azért van, 
Mert én Casanova vagyok.

Igen, ez az én Jam-mem.
Kifogyott a töltényem!
Szent jó tejföl!
Fussunk innen! 
Ameddig vissza nem vágnak!

Most rám figyeljetek
Most én beszélek.
Figyelj figyelj figyelj 
Nekem nem Zelo az ideálom

Miket beszélsz te?
Ki az új szeretőd?
Ki az? 

Én tudom ki/Jaj ne!
Hát Daehyun!

Igen, ez az én Jam-mem.
Ide fogok fagyni!
Én csak lehűlést kértem!
Ez maga az Északi sark.
Leütöm a menedzsert!

Igen, ez az én Jam-mem.
Végre a showban vagyunk! 
És mehet a buli!
Végre boldog vagyok!
És nekem nem Jongup a crushom!
 
   
 
  
 
    
 

~Taste the feeling~ ~NCT×Jiyeon×Haneul~

 

Meleg nyári nap. Mi is jobb ennél, ha a barátaiddal elmehettek egy kicsit csavarogni este fele. Jiyeon és én megbeszéltük, hogy 7-kor találkozunk a közeli parkban és úgy megyünk majd csavarogni. Pont 7-re oda is értem a parkhoz és nem sokára Jiyeon is odaért.
-Szia eonnie.-öleltem meg.
-Szia.-ölelt vissza.
-Na, merre?-kérdeztem.
-Vennünk kell energia italt, mert én kivagyok.-mondta, mire elkezdtem nevetni.
A közeli kis boltba bementünk. Jiyeon vett energy-t magának, majd a közeli kis játszótérre mentünk. Leültünk a hitára, majd átbeszéltük, hogy ki mit csinált ma.
-Láttad az NCT fellépését?-kérdezte.
-Igen, megnéztem. Nagyon jó volt, csak valahogy Jaehyun nem volt önmaga.
-Igen, azt én is láttam, de Mark milyen swag volt.-mondta.
-Na igen, nem hiába bias, persze szigorúan Haechan és Taeyong után.-nevettem.-Tényleg, kéne venni kólát.
-Majd fogunk, nyugodj meg.-mondta nevetve.
A játszótér után körbe jártuk egész Szöult, majd leültünk az egyik Han folyó melletti padra. Egy ismerős hangot hallottam meg, majd a hang felé fordulva elmosolyodtam. Jiyeon is oda nézett, mire ő is elmosolyodott.
-Csak nem az NCT?-kérdezte kuncogva.
-De, lehet.-mondtam, majd vissza fordultam és tovább néztem a folyót. A másik oldal nagyon fényes volt, olyan, mintha buli lenne ott.-Héj eonnie, szerinted mi lehet ott a másik oldalon?-kérdeztem, de mire az illetőre néztem volna, eltűnt.-Jiyeon?-néztem körbe. Se a fiúk, se Jiyeon...hova tűnt? Oldalra néztem, ahol világító kövek (???) voltak lerakva, hogy az utat mutassák. Hátra néztem, ahol még folytatódott az út. Pár kő után, egy levél volt előttem:
"Kapcsold be a telefonodon a Switch-et."
Elmosolyodtam, majd elő kerestem a telefonomat és bekapcsoltam, úgy mentem tovább. Mire feleszméltem, addigra már egy bmx pálya mellett mentem el és teljesen bele éltem magam a számba. A refrénnél még egy pici táncot is bele csempésztem, közben követtem a kijelölt utat. Már vagy 8-szor indítottam újra,  mire elfogytak a kövek és körbe néztem. Sötét volt, csak egy villanylámpa égett. Neki dőltem az oszlopnak és sóhajtva kikapcsoltam a zenét. Jiyeon itt hagyott és azt se tudom, hogy hol vagyok. Hirtelen ének hangot hallottam meg. Valaki a Switch-et énekelte, majd mosolyogva a hang irányába mentem. Miután oda értem a hanghoz, Jiyeon és az egész NCT ott állt egy tábortűznél.
-Jól ott hagytál.-morogtam mérgesen.
-Meglepetés.-mosolyodott el Jiyeon.-Már rég óta jóba vagyok velük és tudom, hogy mennyire oda vagy értük.
-Akkor mehet a buli?-kérdezte Taeyong.
-Csapassuk neki.-mondtam, majd kapcsoltunk zenét és egész este csak buliztunk.
-Szabad?-nyújtotta felém a kezét Haechan.
-Igen.-mondtam.
Minden NCT dalra táncoltunk, de legtöbbször szerintem a Switch-et nyomtuk be, nem csoda, hisz rohadt jó dal. Kb hajnali 2-kor fejeztük be a bulit, majd mindenki haza ment.
-Nem alszotok ma nálunk?-kérdezte Yuta.
-Végül is nekem nincs ellenemre.-mondta Jiyeon.
-És te Haneul?-karolt át Haechan.
-Oké, menjünk.-mosolyogtam, majd mindannyian felmentünk a dormba és ott aludtunk. Én Haechan-nal aludtam, Jiyeon meg Ten-nel, Yuta-val és Mark-al aludt. Másnap a fiúk hazakísértek minket és Haechan külön elhívott egy randira is. Azóta egy párt alkotunk, sőt mi több, Ten és Jiyeon között is alakulgat valami.

Sziasztok :)
Most egy rövid ki sztorival jöttem nektek, ezzel is az előzőt egy kicsit engesztelve, mivel az volt az első 18+-os sztorim, amit valaha csináltam :D ha béna, lett, akkor excuse me >< So, remélem lélekben mindenki felkészült a sulira, mert szeptembertől újra változás lesz a blogon, de az meglepi, hogy mi ;) addig is további szép nyarat :)

~Dongsaeng, be mine~ ~Jungkook&OC~ ~18+~

Csendben ültem a suli lépcsőjén és zenét hallgattam. Olyan jó volt az idő és úgy is meg kell várnom a barátnőmet, akinek van még egy matek. Szerencsétlen gyerek. Miközben kint ültem, valaki végig simított a hátamon. Ijedten fordultam meg,mire egy vigyorgó Jungkook állt előttem. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és rá néztem.
-Kook, megijesztettél.-morogtam.
-Olyan békésen ültél itt, muszáj voltalak megijeszteni.-vigyorgott.-Amúgy mit csinálsz?
-Várom Mina-t, hogy végezzen.-mondtam, miközben leült mellém.
-Írj neki, hogy nem várod ma meg őt.-mondta.-Ma eljössz velem fagyizni.
-Na de...-kezdtem, mire az ujját a szám elé tette.
-Pszt, nem akarom, hogy felfázz a hideg kövön.-mondta, mire kivette a telefont a kezemből és írt Mina-nak, hogy a mai nap nem jó.
-Hülye vagy.-mondtam.
-Sokszor hallottam.-húzta fél mosolyra a száját, majd kézen fogva mentünk el a közeli parkba.
Leültünk a cukrászda egyik asztalához, miközben Kook rendelt fagyit.
-Na és...mióta vagy jóban Jin-nel?-kérdezte, miután kihozták a fagyit.
-Már születésem óta.-mondtam.-Mindig azt mondta, hogy nálam szebb babát nem látott.
-Mert az is vagy, gyönyörű.-mondta.-És ez tény.
-Kook, ne mondj ilyet.-vörösödtem el.
-Pedig igaz, te vagy a legszebb a suliban, a többiek elbújhatnak mögötted, mert te egyszerűen...whá imádlak, annyira szép vagy.-mosolygott.
-Pszt, ne mondj ilyet.-kuncogtam, miközben csitítottam.-Nem illik ilyet mondani rám.
-Pedig de, ki mondjam?-nézett mélyen a szemembe, mitől elvörösödve.
-De csak halkan.-mondtam, mire közelebb hajolt és egy puszit nyomva a számra ezt súgta:
-Dongsaeng, be mine.-már ahogy ki mondta végig futott a hátamon a hideg és elmosolyodtam.
-Oppa,-súgtam.-love me.-elmosolyodott, majd felálltunk az asztaltól (persze a pénzt az asztalon hagytuk a kehely alatt) és nevetve elmentünk a park egyik eldugott részébe, ahol a kerítésen át lehet látni a Han folyót. Leültünk egymás mellé, mire a fejemet a vállára hajtottam.
-Szeretlek.-nyomta az orrát a halántékomnak.-Túlságosan is.
-Én is.-fogtam meg a kezét.-Szerelem túladagolásban szenvedek miattad.
-Én is.-vigyorgott, majd eldöntött engem a füvön és mélyen a szemembe nézett.-Nem itt kéne...-mondta, majd a fülemhez hajolt.-Át jössz.-egy halk kuncogás hagyta el a számat.
-Kook, a szüleid...
-Nincsenek otthon.-mosolygott.-Na?
-Menjünk.-mondtam, majd felálltunk és Kook a kezemet fogva mentünk át hozzá. Az út nem volt olyan hosszú, de mire észbe kaptam, addigra már Jungkook a nyakamat csókolgatta és a szobája falának voltam neki nyomva. A következő pillanatban pedig már az ágyon voltunk és már csak melltartóban és bugyian voltam, Jungkook meg csak alsógatyában. Aztán a melltartóm, az alsó neműm is eltűnt, majd után Jungkook-ról is a textil.
-Dongsaeng,-hajolt a fülemhez.-nem fog fájni, ígérem.-mondta, majd egy lökettel belém hatolt.
-Kook.-mélyesztettem a körmeimet a hátába.
-Bírd még ki.-mondta, mire gyorsított.
-Kooook, nehm...-nyögtem ki, mire mindketten a csúcsra értünk.
-Köszönöm.-feküdt felém és betakart minket.
Másnap kézen fogva mentünk be a suliba. Mindenki furcsán nézett ránk, de ez nem zavart minket. A teremhez fölérve, az ajtó előtt Jimin és Taehyung állt.
-Ya! Rengetegszer hívtunk téged, hol voltál?-kérdezte Jimin.
-Ja, a tegnapi napot ezzel a szépséggel töltöttem.-vigyorgott.
-Óóó, szóval a kis maknae becsajozott?-borzolta össze Taehyung a haját.-Már mindent értek.
-Aztán csak óvatosan.-veregette vállba Jimin Kook-ot, miközben elment mellettünk.
-Jimin.-szólt utána, mire kacsintott egyet. Aha, Jimin vette az adást, ugyanis a szája elé kapta a kezét és ledöbbent szó szerint...

~Hogyan legyél szerelmes 2 nap alatt?~ ~Junsung×Haneul~

Sziasztok :)
Nem tudom, hogy mennyire ismeritek Junsung Ahn-t (aki igen, akkor az a testvérem :D), de most vele írtam egy kis történetet :) akit érdekel, itt van a yt csatornájának a neve: JunCurryAhn.

Jó szórakozást a történethez :)

Középiskola 1. osztálya. Új év, új emberek, új tanárok, új suli...minden új. A gólyatábor óta nem nagyon történt semmi, elmentünk, sütögettünk, nevetgéltünk...és barátkoztak. Mindenkinek lett barátja, kivéve nekem. Feszülten ültem le a padomba, mire 3 fiú jött be a terembe.
-Ti lennétek az új osztálytársaink? Remek, akkor megint jót fogunk mulatni.-vigyorogtak, mire mindenki kicsit feszültebb lett.
Az ofő felvázolta az idei tanmenetet, mire egy fiú toppant be a terembe.
-Mr. Ahn, késett.-mondta az ofő.
-Elnézést tanárnő.-hajolt meg, majd beült a mögöttem lévő padba. Éreztem, ahogy engem bámul...a hideg végig fut a hátamon. Elől egy halk sutyorgást hallottam meg.
-Te, ez nem az a hegedűs fiú, aki a tetőn szokott lenni?-hallottam az egyik lány hangját.
-Ő most évet ismétel?-kérdezte egy másik.
-Igen, igen, mert nem csinálta meg az egyik beadandót és amiatt.-mondta egy másik.
Ó, szóval Mr. Ahn jelenleg 10. osztályos lenne, de nem lett az. Az óra hamar elrepült, így kimentem az udvarra kicsit levegőzni. A szél belefújt a rövid, kék hajamba, ami jól össze is kócolódott. Mosolyogva néztem körbe az udvaron. Vannak felsőbb évesek és évfolyamtársak is. Már mentem volna be, mire az a 3 fiú belém jött, ami miatt hátra vágódtam.
-Nem tudsz figyelni hülye gyerek?-mondta az egyik, majd elment. Egy kéz nyúlt felém.
-Jól vagy?-az a fiú...Ahn volt az.
-Igen, köszi.-mondtam, majd felsegített.
-Ezek már tavaly is balfaszok voltak.-dünnyögte.
-Ők is évet ismételnek?-kérdeztem.
-Igen, osztálytársaim voltak.-vetett rám egy fél pillantást és egy fél mosolyt.-Amúgy Junsung vagyok.
-Én pedig Haneul.-mondtam.
-Lenne kedved suli után eljönni velem valahova?-mentünk fel közben a termünkhöz.
-Igen, úgy sincs nagyobb dolgom mára.-mondtam.
-Akkor lehetőleg ne lépj le suli után egyből, hanem találkozzunk a tetőn.-kacsintott, majd leült a saját padjába, én pedig az előtte lévőbe. Mivel csak 3 ofő óránk volt, így hamar végeztünk. Összeszedtem a cuccomat, mire egy kéz fogta meg a csuklómat és elkezdet a tető fele vinni. Junsung keze olyan puha és hideg...és fehér a bőre. Miután fölértünk, elővette a hegedűjét és elkezdte a BTS-Save me  dalát játszani. Olyan, mintha álmodnék...gyönyörűen játszott rajta. A dal végén megtapsoltam, ő pedig félmosollyal kacsintott egyet. A mini-koncert után elmentünk a közeli parkba és megittunk egy forró kávét, ami jól esett így szeptemberben..
-Mennyire tudsz táncolni?-kérdezte.
-Valamennyire tudok, de nem vagyok az a profi.-mondtam.
-Ó, értelek.-mondta.-Holnap elviszlek táncolni, ha nincs ellenedre.
-Dehogyis, ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Köszönöm.
-Nincs mit.-mosolygott.-Amúgy jól áll neked a kék haj, le ne merd cserélni.
-Oké.-bólintottam, majd haza kísért. Az ajtóban még váltottunk pár szót, mire egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és elcsattant egy kisebb szájra puszi. Totálisan lefagytam, de nem vörösödhetett el a fejem...de ahj...miért?
-Akkor holnap.-mondta, mire bólintottam és elment. Vörös fejjel mentem be a házba és csak vigyorogni tudtam.
Másnap zakatoló szívvel mentem be a suliba. Leültem a helyemre, majd vártam, hogy az óra elkezdődjön. Junsung szokásához híven késett, aminek a tanár nem örült. Amint elhaladt a padom mellett, végig simított az alkaromon, amit az asztalon pihentettem. Már ahogy hozzáért, kirázott a hideg. Megint csak vigyorogni tudtam. Az órák hamar elteltek, így a suli előtt vártam Junsung-ot, mire az a 3 balfasz jött ki a suli kapuján.
-Nézd, itt a meleg.-bökött felém a legmagasabb.
-Nem vagyok fiú.-dünnyögtem.
-Nézd már, itt teteti, hogy nem fiú.-röhögtek.-Pedig az vagy, egy mocskos buzi, aki az egész sulit elfogja csábítani.
-Miből gondolod?-kérdeztem gúnyosan.
-Kikezdett veled Johnny.-mondta a legkisebb.-Hallod, ez durva.
-Kuss.-intett, majd felém lépett pár lépést és megragadta az ingem gallérját.-Ide figyelj te kis tök nyaló, Jinsung az én haverom, nem a tied, szóval kopj le róla, vagy...
-Vagy mi lesz?-jött ki Junsung.-Tedd le őt.
-Junsung, az oké, hogy meleg vagy, de te ezzel akarsz együtt lenni.-engedett el.
-Hallottad őt, nem fiú, hanem lány.-mondta fél mosollyal.-És csak leszögezem, adtam neki puszit, ide.-mutatott a szájára, mire a fiú azaz Johnny hátrébb lépett tőlem.
-Na ilyet nem játszunk...hyung, mi ez az egész?-ordította.
-Még is mi lenne.-lépett hozzám Junsung és átkarolt.-Ha nem kopsz le innen a haverjaiddal együtt, nem ígérek jót neked.
-Oké hyung, te tudod, de ne feledd, úgyis elfogod őt hagyni, mert teszek érte.-mondta, majd elment.
-Csak féltékeny, ne félj.-mondta.-Döntöttem, ma nem táncra, hanem átjössz hozzám.
-Ezt így kijelented?-néztem rá.
-Igen, mivel a barátnőm vagy.
-Tessék?-kerekedett el a szemem.
-A tegnapi puszi...-vakarta meg a tarkóját.-Hát izé...
-Szerelmes vagy belém?-néztem rá.
-Már az első nap óta.-mondta.
-2 napja se ismerjük egymást...te jó isten.-mondtam.-Szerintem a mai napot fújjuk le.
-De legalább had kísérjelek haza, nem akarom, hogy Johnny-ék elkapjanak.
-Azt még megengedem, de...mind egy.-legyintettem, majd elindultunk haza felé.
Az út viszonylag csendes volt. De tényleg, 2 napja ismerjük egymást és szerelmes belém? Mondjuk mi tagadás, a tegnapiból simán tudhattam volna, de nem, mert ezt úgy fogtam fel, hogy basszus, ő csak egy haver, nincs több köztünk. Már félúton jártunk, mire megálltam, Junsung meg mellettem. Félénken meg fogtam a kezét, mire rám nézett.
-Legyen ez az a jel, mikor is elgondolkoztam rajta, hogy mi legyen velünk.-mondtam.-Ma te jössz át hozzám a hátsó kertbe és megbeszéljük a dolgokat.
-Köszönöm.-hajolt le hozzám egy pusziért, mire elvörösödtem.
Miután hazaértünk, kimentünk a hátsó kertbe és leültünk a hintaágyra. Még mindig egymás kezét fogtuk, mire a fejét a vállamra hajtotta.
-Fontos  vagy nekem.-mondta egy kis idő után.-Amúgy én sokkal előbb beérek a suliba, mint te és szoktalak látni, amikor a kapu fele sietsz. Olyankor mindig azt gondolom, hogy igen, veled én egyszer össze jövök és ezt teljes szívemből mondom neked.
-Junsung...én...
-Tudom, nem vagy még kész rá.-sóhajtott.
-Nem arról van szó...a tegnapiak után...meg ami ma volt...kezdem belátni, hogy egyre jobban beléd esek.
-Akkor szeretsz?-feküdt az ölembe és úgy nézett rám.-Akkor viszonozni fogod?-kezdte el a hajam piszkálni.
-Lehet...nem tudom még.-fordítottam el a fejemet.
-Nézz rám...gyönyörű vagy.-fordította a fejemet maga felé.-Tudom, hogy a tegnapi nap nem volt neked engesztelő, de én se voltam magammal tisztában...de most, hogy végre tudom, hogy mit érzek...-hajolt fel hozzám és megcsókolt.-Szeretlek.-gondolkodás nélkül vissza csókoltam neki, mire én alá kerültem, ő pedig fölöttem volt.
-Anyámék megölnek, ha így látnak majd meg.-kuncogtam.
-Tudják, meg hogy a lányuk szerelmes.-mosolygott.-Amúgy nekem kéne alul lenni, hogy ne én feküdjek rád, hanem te rám.
-Igaz.-mosolyogtam, fordítottunk a helyünkön, így a fejemet most már a mellkasára tudtam hajtani. Kb 1 órán át feküdhettünk, mire haza ért anya.
-Szia...sztok.-fagyott le, mikor meglátott minket.
-Jó napot Kim asszony.-köszönt Junsung, mire elnevettem magam.
-Hagylak titeket inkább.-intett, majd bement a lakásba. Mosolyogva néztem Junsung-ra, mire nyomott egy hosszabb puszit a homlokomra. Csak vigyorogni tudtam, hogy milyen szerencsés ember vagyok.
A napok viszonylag gyorsan teltek. Hamar elérkezett az október, november és végül a december is. Az osztályban páran rossz szemmel nézték, hogy mi együtt vagyunk, e ez nem zavart minket. Azóta 1 év telt el. Johnny-ékat kirúgták a suliból, így béke volt végre valahára. Anyuék is örülnek, hogy lett egy barátom és apu különösen laza volt és nem avatkozott bele a dolgainkba. Még mindig meg szoktam köszönni azt a napot, mikor elmondott mindent az érzéseiről, amitől ő csak boldogabb lett és jobban szeretet...