~Lelkileg annyi nekem~

Mi is lehet a legjobb az egészben, hogy a barátod  csak fogja magát és lelép valami másik csajjal? Ott álltam a park közepén, semmittevően az esőben. Igaza volt Mark-nak, nem kellett volna ezt az egész kapcsolatot elindítanom. Hirtelen egy ernyő lett felettem és egy kéz a vállamon.
-Nem lesz semmi baj, gyere, menjünk.-mondta Jeno.
-Mikor jöttél?-kérdeztem kisírt szemekkel.
-Mark küldött, hogy figyeljelek.-mosolygott.-Nem haragszik rád, sőt, szeret téged és félt. Nagyon sokat aggódik miattad és ezt nekem is mondta. És beszélni szeretne veled.
-De elcsesztem mindent.-mondtam, miközben haza mentünk a fiúk dormjába.-Taeil külön megmondta nekem, lakhatok náluk, de ő nem szól bele az életembe.-szipogtam.
Felmentünk a dormba. Jeno  egyből a fürdőbe tolt, hogy lemossam a sminkemet plusz az arcomat is megmossam. Kb fél órája voltam a fürdőben, mire kopogtak.
-Haneul, itt van száraz ruha, fürödj le és vedd fel ezeket.-mondta Jeno, mire kinyitottam az ajtót és elvettem tőle a ruhákat.
Engedtem magamnak egy kád vizet, majd beleültem és elgondolkodtam ezen a 2 hónapon, amit átéltem. Mark-nak volt igaza. De részben a többieknek is, de főleg Mark-nak volt igaza. Már 1 órája bent ültem a kádban, mire Mark nyitott be. A habokat gyorsan magamra húztam, mire Mark a fejét fogva fordult el.
-Dongsaeng...-morgott.
-Most már jöhetsz.-mondta, amint elfedtem magamat a habokkal.-Mark igazad volt, sajnálom.
-Jé, végre rájöttél, hogy nem volt jó ötlet ez az egész.-dőlt a csapnak háttal.
-Azt hittem, hogy féltékenyek vagytok és ezért nem hallgattam rátok. Belátom hülye voltam és rátok kellett volna hallgatnom. Még Jisung-ot is elmartam magamtól.-húztam fel a térdemet és ráhajtottam a fejemet és Mark-ra néztem.-Haragszol?
-Is-is.-mondta unottan.-Annyi az egész, hogy hiányzol. Régen minden este átjöttél hozzám aludni. Hova tűnt most ez? És tudom, hogy lefeküdtél vele.
-Nem feküdtem.-mondtam.-Pont ezért szakított velem.
-Micsoda?-kerekedett ki a szeme.
-Tettem egy hűséget még 14 évesen.-mondtam.-Azzal akarom, akit teljes szívből szeretek és ő is engem.
-Uhf...izé.-vörösödött el Mark teljesen és a tarkóját kezdte el vakarni.
-Jeno elmondott mindent.-sóhajtottam.-Szeretsz, igaz?
-Ez igaz, de nem vagyok tisztában az érzéseimmel, amit érzek irántad, vagyis még harcolok magammal.
-Ne harcolj fölöslegesen.-mondtam.
-Rendben, akkor maradok az eddigi döntésemnél. Haneul, ha éjfélig nem leszel a szobában, nagy bajban leszel.-mondta, majd kiment. Akaratlanul is elvigyorodtam, majd kiszálltam a kádból.
Felvettem a száraz ruhát (ami pizsama volt) és bementem a szobámba. Sokáig tűnődtem azon, hogy hogy béküljek ki, mire Taeyong hangját hallottam meg. Ő volt az egyedüli, aki mindent megtett volna, hogy megölje a volt barátomat.
-Hogy dobta őt?!-kérdezte üvöltve Taeyong.
-Nem tudom, mire odaértem, Haneul lelkileg agyon volt tiporva, sírt és nem jutott szóhoz.-mondta Jeno.
-Elmegyek oda és megölöm.-mondta Taeyong.
-Hyung, ne merj elmenni, hallod.-mondta Ten.
-Taeyong!-mentem ki a szobámból, de ő már elment.
-Most mi legyen?-kérdezte Ten a sírással küszködve.
-Utána megyek, az lesz.-mondta Mark.-Yuta, Winwin, Kun, Jaehyun, Hansol, Taeil, gyertek, Taeyong után megyünk. A többiek maradjanak itt, lehet, hogy ide fog jönni ha meglátja Taeyong-ot. Johnny, rajtad a világ szeme, te ügyelsz a többiekre, főleg Jisung-ra.
-Értettem.-mondta Johnny, majd elmentek.
Ten teljesen lesápadt és eleredtek a könnyei. Megöleltem őt, mire egy Jisung férkőzött be közénk.
-Noona, hyung, ne sírjatok, nem lesz baj.-na, igen, közben én is sírni kezdtem, mert én Mark-ot, Ten pedig Taeyong-ot féltette.-Egy család vagyunk, nem lesz gond.-ölelt meg minket, mire Johnny átkarolt hátulról.
-Minden oké lesz, nincs miért sírni.-mondta Johnny.
-Félek...-mondta Ten.
-Én is, hidd el.-mondta Johnny.-De erősnek kell lennünk. Ha Taeyong elintézi őt, akkor az így is lesz.
Már 1 órája vártunk, mire lépéseket kezdtem el hallani. Ten-nel reszkettünk, mint a nyárfa. Johnny hiába tartotta bennünk az erőt, lelkileg annyi nekem. De szerintem a többiek is így vannak vele. A zár nyitódott, mire egy Mark jött be egy Taeyong-al a karjában.
-Nyertünk.-nyögte Taeyong a fájdalomtól.-Vége van.
-Mit tettek veled?-rohant oda Ten.-Hyung, mi történt?
-Bevert neki az a seggarc, az hittem, hogy meghalt.-mondta Yuta.-Vége van, Haneul biztonságban vagy.
-Hogy köszönjem meg?-kérdeztem.
-Nem kell megköszönöd.-mondta Winwin.-Te is az NCT része vagy, a tagokat meg kell védeni.
Ten leápolta Taeyong sebeit, én pedig Mark mellett ültem a kanapén és a fejemet fogtam.
-Az én hibám.-mondtam.-Miattam van az egész.
-Haneul, ne mondj ilyeneket.-mondta Kun.
-De igen, én vagyok a hibás, Taeyong miattam lett ilyen, Ten sírt...mind miattam.-mondtam.
-Nem vagy hibás semmiben.-mondta Taeyong.-Tudjuk, hogy még gyerek vagy, tudjuk, hogy milyen a kamasz szerelem, tudjuk, és ez tény.
-Jól beszél, hidd el, én is volt szerelmes és mindegyik így végződött, csak nem a csajt vertem meg, hanem a pasit.-röhögött Yuta.
-De legalább nem esett bajod.-mondta Mark.
-Na, aki nem múlt el 18, az menjen aludni.-mondta Taeil.
-De ne már.-nyöszörgött Mark.
-Ez az!-járt örömtáncot Jaehyun.
-Pofa be fog és együtt érezz.-mondta Jeno.
-Ügye nem kell jó éjt puszi meg ilyenek?-kérdezte Johnny.
-Hyung, majd ha téged küldenek el aludni, na akkor majd röhögjél.-mondta Jisung.
-Úúú a maknae bekeményít.-röhögött Ten.
-Na, aki viszont nem múlt el 22 az kurva gyorsan menjen el aludni.-mondta Hansol, mire Johnny gyilkos pillantást vetett rá.
-Hajrá Johnny.-mondta Mark, mire mindenki elkezdett röhögni.
Mikor már az utolsó tag is elment aludni, átmentem Mark-hoz. Mivel 11:59 van, így pont időben érkeztem. Mark az ágyon ült és gépezett.
-Szia pillangóm.-mosolygott, majd lehajtotta a laptop tetejét.
-Sose hívtál így.-ültem le mellé.-Rég voltam itt.-néztem körbe.
-Hiányoztál.-mondta, majd a fejemet a vállára döntöttem.-Annyira hülye Johnny.
-Tudom, ezért jó, hogy ő lett a pót anyum.-mosolyogtam.
-Szeretlek te nagyon okos, remélem nem okozol ezentúl csalódást.
-Nem fogok...sose fogok.-mondtam, majd ránéztem.-Miért vannak neked ilyen gyönyörű szemeid?
-Amerikai vonás.-kuncogott.-A tied is szép.-hajolt közelebb, majd közelebb, mire elcsattant az első csók köztünk. Felemelő érzés volt, egyszerűen éreztem, hogy Mark az igazi és sose enged el engem.
-Álmos vagyok.-kuncogtam.
-Én is.-mosolygott, majd eldöntött az ágyon, ő pedig mellém dőlt. Szorosan hozzábújtam és elég hamar elaludtam.  Másnap elmondtuk a többieknek, hogy Mark-al egy párt alkottunk, mire Taeil megölelt és vissza vont minden elítélést és újra a húgaként szeret engem. A többiekkel is kibékültem és Taeyong sebei is gyógyulnak. 1 hónap telt el. Azóta minden béke és nyugalom van. Az a seggarcot pedig örökre elintéztük. Kiderült, hogy már 1 éve volt neki valami csaja és a csaj is dobta őt pár hete. Mark-al azóta sokkal közelebb kerültünk egymáshoz és persze Hansol és Taeil felügyelete alatt vagyunk, így a romantikázás várhat bőven, hisz még gyerekek vagyunk, rá ér még.


Nyapi~~~
Igen, egy nap két részt hoztam, ami jó, mert valamennyire behoztam a lemaradásomat :) most ezzel a történettel akartam a jelenlegi helyzetemet adni, mivel eléggé rosszul szarul érzem magamat, így pont ihletett adott erre a kis történetre. És miért is az NCT? Azért, mert ők feltudnak engem vidítani, főleg Mark, akire én igazából úgy tekintek, mint a bátyámra. És igen, Jisung az én öcsikém, szóval őt is szeretni :D most lesz 1 hét kihagyás és igazából a következő részek már ilyen nyár lezáró történetek lesznek :)
További kellemes nyarat ^^

~You are my angel~

Az egész olyan, mint ha meg se történt volna, olyan, mint egy álom. A pillangók a hasamban csak repdestek, hogy ha csak rá gondolok, de a puszta jelenléte is felkavar engem. A napom nehezen indult. Felültem az ágyamon és megnéztem a telefonomat, hogy nem jött e értesítés. Csak instagram-ra jött egy értesítés Junsu-tól és egy twitteres bejegyzés Jaejoong-tól. Már a gyomrom összeszorult, mikor megnéztem, hogy mit írt ki:
"Csodás este, egy csodás angyallal."
Csak nem a tegnap estére gondol? Kirázz a hideg, ha vissza gondolok rá. Az egész akkor kezdődött, mikor Jaejoong házavató bulit tartott. Junsu nagyon győzködött engem, hogy menjek el, mert tudja, hogy nekem Jaejoong mennyire fontos. De én hülye csak beleegyeztem és az lett belőle, hogy igazából annyira részegek voltunk Jaejoong-al, hogy...lefeküdtünk. Brrr már így visszagondolva is hülyén érzem magam. Aztán persze én balfasz leléptem kora reggel, full kómásan felhívtam Junsu-t, ő pedig haza hozott engem. Ez volt kb hajnali 3 körül. Istenem, ez pasas 0-24-ben fent van? Belenéztem a tükörbe. Egy 20 éves, kócos kék hajú lány nézett vissza rám a tükörből, lefojt sminkkel. Annyira hülye vagyok, de annyira. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Jaejoong volt az. Remegő kézzel vettem fel.
-H-Haló?-szóltam bele remegő hanggal.
-Szia...-mondtam.-...izé, itt hagytad a nyakláncodat még este.-na basszus.
-Uhf...akkor mindjárt összekapom magamat és akkor átmegyek érte.-mondtam.
-Ne fáradj, úgy is megyek ma be a Ceo-hoz a katonaság miatt, majd útközben bedobom neked.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, akkor kb 10 perc.-mondta, majd lerakta.
Ó szent makadán, ezt is jól elintéztem. Az a nyaklánc, ami tegnap rajtam volt, azt Jaejoong-tól kaptam. Tuti kikészült, mikor meglátta. Csak a fejemet fogtam, hogy mi tévő legyek. De ő is zavarban volt. A hangján lehetett hallani, hogy nincs minden oké vele. De az fog nagyon fájni, hogy bevonul és nem fogom látni durván 2 évig. Már majdnem felhívtam Junsu-t, mire csöngettek. Kiballagtam a bejárati ajtóhoz. Jaejoong volt az. Istenem, hogy lehet valaki ennyire dögös?
-Szia.-köszönt egy hosszú kínos csend után.
-Szia.-mondtam.-Gyere be nyugodtan.-mondtam, mire kicsit arrébb álltam, hogy bejöjjön.
-Ami a tegnap estét illeti...-vakarta meg a tarkóját.-Sajnálom. Nem tudom mennyi Soju-t ittam aznap este, de tényleg nem voltam magamnál. Hülye voltam és felelőtlen.
-Nincs semmi baj...nem haragszom.-mondtam.-De legalább a buli sikeres volt, ennyi az egész.-erőltettem egy mosolyt.
-Ez igaz.-mosolyodott el.-Ja igen, ez a tied.-adta a kezembe a láncomat.-Most szerintem megyek.-mondta.
-Jaejoong...-szóltam utána.-Mikor fogsz haza jönni a katonaságból?
-Még nem tudom.-mondta, majd vissza lépett hozzám és megfogta a kezemet.-Viszont tudom, hogy emiatt az egész szituáció miatt kínosnak érzed magad, hidd el én is és szeretném újrapróbálni a kapcsolatunkat. Haneul, azért, mert bevonulok a seregbe 2 évre, az nem azt jelenti, hogy nem fogsz hiányozni, mert épp ellenkezőleg. Mikor hajnalban leléptél, akkor magamat okoltam, amiért ilyen szörnyeteg voltam, de az alkohol diktált és nem voltam észnél.
-Jae..-kezdtem, de az ujját a számra helyezte.
-Nem akarom elrontani...láttam, hogy láttad a twitter kiírásomat és az rád utalt, mert szeretlek. Igen, én Kim Jaejoong büszkén kijelentem, hogy szerelmes vagyok beléd és nem, nem az alkohol diktál engem, hanem a szívem és ezek a rohadt pillangók a hasamban.
-Szeretlek.-mondtam, mire megcsókolt. ezernyi lepke kezdett el csapkodni a hasamban. Szerelmes voltam belé, és ő is belém.
-Mennem kell.-mondta egy kis idő után.-De amint haza jövök, titokban összeházasodunk és új életet kezdünk. Csak várj meg.
-2 évig várni foglak.-öleltem meg.
-Szeretlek.-morogta a nyakamban.
Ki kísértem a kocsijához. Még egy utolsó csókolt adott nekem, majd elment. aznap este beszéltünk még és a bevonulásánál is ott leszek.
*2 év múlva*
Ma van a nagy nap. Ma jön haza. December 30. van, amit már jól előre bekarikáztam és rengeteg szívet írtam oda. Amióta Jae bevonult, rengeteget beszéltem Yoochun-nal és Junsu-val és ők is tartják a kapcsolatot Jae-vel. Mondták, hogy Yoochun lesz Jae tanúja, Junsu meg az én tanúm. A szüleim nem igen örültek neki, hogy végül Jaejoong mellett döntöttem, de ez legyen az én hibám. Az esküvőről semmit se tudnak, de addig jó. Mind a 3-an izgatottan mentünk a katonaság épülete elé, ahol 2 évvel ezelőtt engedtem el az angyalomat. Hamarosan Jae kilépett rajta. Fekete rövid haj, így láttam őt utoljára. Mosolyogva rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam.
-Drága angyalom.-ölelt meg szorosan.-Most már vége, itt vagyok.
-Hiányoztál.-mondtam.
-Ez a tied.-húzta az ujjamra a gyűrűt.-Junsu küldte, hogy kérjem meg a kezedet.
-Ez gyönyörű.-mondtam.
-De nem annyira, mint te.-mondta, majd felemelt és megcsókolt.-Menjünk haza.
Egész úton Jae elmesélte a katonaságban töltött 2 évét. Voltak szomorú és vidám pillanatok, de büszke vagyok rá nagyon, hogy hősiesen végig küzdötte ezt a 2 évet.
-Viszont mikor költöztök össze?-kérdezte Yoochun.
-Már a bevonulás előtt összeköltöztünk. Haneul oda költözött hozzám.-vigyorgott Jae.
Az újévet együtt töltöttük, majd elérkezett a január. Jaejoong a születésnapján akart oltárhoz állni, de sokáig hezitáltunk, hogy biztos akkor akarja e?
-Igen, mert ezen a napon akkor duplán boldog lehetek.-mondta Jaejoong.-Nem csak azért, mert a világ legszebb lányát vezetem oltárhoz, hanem azért, mert egy remek család nevelt fel engem és nekik köszönhetem ezt a gyönyörű 30 évemet.-mosolygott.
Így hát 2017. január 26-án összekötöttük az életünket. Azóta már lett két szép gyermekünk és a kicsiknek lett két keresztapja is. Yoochun és Junsu volt a kiválasztott. Mivel keresztanyát nem nagyon akartunk, így jobb, hogy őket választottuk. Azóta mindig nevetve emlékszünk vissza a nehéz napokra és a bevonulás előtti napokra.