Szerelmes voltam? Igen, nagyon. Akkor miért? Mert még mindig szeretem...de valami mindig rájött, ezért pár hónapig hanyagoltuk egymást. Neki egyre több dolgod lett, a napirended nagyon sűrű volt, este pedig fáradt voltál. Szerintem 3 hónapig nem is kerestük egymást. Látni láttuk egymást, mikor épp egy közös rendezvényen vettünk részt...az is 1-szer volt. Mindig annál a kávézó előtt mentem haza, ahol először találkoztunk, mikor véletlen egymásnak mentünk és a ruhánk kávés lett. Ez persze este történt, zárás előtt fél órával, mikor csak ketten voltunk. Ez persze az asztalok miatt volt, mivel kicsi a kávézó és alig fért el max 50 ember. Aznap este nálad voltam és kaptam tiszta ruhát. Akkor még nem aludtam nálad...annyira nem ismertük egymást. Nagyon nagy lelkű voltál és onnantól kezdve szinte mindig találkoztunk, egészen addig, amíg a beosztásod nem lett rosszabb.
3 hónap múlva dobtál egy üzenetet, hogy hiányzok neked és ne haragudjak, hogy nem beszéltünk sokat. Ezek után újra beszélni kezdtünk napi szinten. Mondtad, hogy nagyon sűrű a beosztásod és alig jut időt másra is figyelni. Ez így ment kb 1 évig, azalatt nem találkoztunk, csak beszéltünk. Karácsonykor semmi. Szülinapomon egy kis csomagot küldtél nekem és én is a te szülinapodra. Én közben munkát vállaltam, hogy eltereljem a gondolataimat az eddigi dolgokról. Aztán lett egy komolyabb vitánk. Akkor nem beszéltünk sokáig, kb 1 évig. Azt mondtad, hogy végre jut szabadidő rám, de én persze bele temetkeztem a munkába, így nincs időm, erre te kiakadtál és...ez fájt a legjobban. Hozzám vágtad, hogy ezzel akarok visszavágni, amiért nem találkoztunk. Én persze ezt tagadtam...pedig igaz volt az egész...csak elakartalak felejteni.
Az összeveszésünk után kb 3 hónappal sokáig bent dolgoztam. Miután végeztem és kimentem az épületből, ott álltál előttem egy csokor virággal. Mosolyogva mentem oda hozzád, mire megöleltél és könnyes szemmel mondtad nekem, hogy sajnálod, amiért olyan volt múltkor. Tudom, hogy legbelül még az a kisfiú vagy, aki tele van szeretettel és tudom, hogy mit érzel. Megint mélyen beszívtam a parfümöd illatát, majd a szemembe néztél és a következőt mondtad:
-Szeretlek, és ne haragudj...
Aztán megcsókoltál. Ezernyi pillangó szállt fel a hasamban és ezek után már nem is akartam mást, csak azt, hogy örökre velem legyél. Én is hülye voltam részben, hogy hagytam magunkat csak úgy. Ha aznap nem ütközünk össze a kávéval és nem megyek fel, akkor lehet, hogy sose tudnék ilyen őszintén mosolyogni rád. Myungsoo...te bolond, miért szeretlek ennyire? És mi lesz a közel jövőben velünk? Ez a levél...muszáj voltam papírra vetni a történetünket, hisz ez lehet egy szerelmes regény is, de egyben talán egy új élet kezdete is...
-Mehetünk?-tette a kezét a vállamra.
-Persze.-mosolyogtam rá, majd összehajtottam a papírt és a parfümje alá tettem-Olyan furcsa.
-Micsoda?
-Hogy 3 éve még szinte gyerekek voltunk mikor összeismerkedtünk.
-Tudod, mostanában én is gondolok erre, de azóta nem tudok szabadulni tőled. Szeretlek, és ez a lényeg.-mosolyodott el, majd a hasamra nézett.-Hogy van a trónörökös?
-Jól, már rugdos nagyon.-mondtam, majd megsimogatta a kerekedő hasamat. Hamarosan itt lesz a kis utód is és ezt a történetet hallania kell majd...