~Én csak azt akarom, hogy mosolyogj~ ~N+Leo~

Hál istennek ma kaptunk 1 hét pihenőt, így ma majdnem mindenki henyélt, csak estére kezdett el mindenki mozgolódni vagyis Leo nem, de a többiek igen.

-Hyung, ügye el mehetek a többiekkel este kicsit szórakozni.-guggolt le elém a maknae. Na igen, kb reggel óta a kanapén kidőlve bámulom a tv-t és nem foglalkozok senkivel és semmivel.

-Felőlem, de Ravi lesz érted a felelős.-mondtam.

-Köszi hyung.-ölelt meg, majd el szaladt. Tovább néztem a tv-t, mire 4 fiú állt be elém.

-El mentünk, majd valamikor jövünk.-hajolt elém Ken.

-Oké.-mondtam.-Ne lépje túl a mértéket az alkohol.-figyelmeztettem őket.

-Oké.-mondták, majd el mentek. Tovább bámultam a tv-t, mire lépteket hallottam a konyhában. Fel tápászkodtam és a konyhába néztem, ahol Leo öntött magának narancslét. El mosolyodtam, majd vissza dőltem és tovább bámultam a tv-t. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Leo jött be a nappaliba.

-Szia.-mosolyogtam.

-Szia.-mondta.-Én is nézhetem veled a tv-t?-kérdezte félénken.

-Persze.-mosolyogtam, majd fel ültem ülő pózba és Leo mellém ült. Sose szerettem, mikor Leo nem mosolygott, így vagy meg csikizem, vagy valamit mindig el követek, hogy mosolyogjon. Kerestem valami vicces műsort, mire Leo meg fogta a kezemet.

-Ne erőlködj, keveset fogok így is mosolyogni.-nézett rám, mire le hajtottam a fejemet és hagytam a francba. Törökülésbe húztam fel a lábamat, majd el kezdtem minden fele nézni, mire Leo-n  akadt meg a szemem aki engem nézett. Kérdőn néztem felé, mire megrázta a fejét és tovább nézte a tv-t. Tennem kell valamit, hogy mosolyogjon. Amit az arca le ír, bánat, szomorúság, megaláztatás...Csendben ültem mellette, mire a fejét a vállamra döntötte és úgy nézte a képernyőt. Megöleltem, mire szorosan hozzám bújt és a fejét a mellkasomnak nyomta. Csak annyit hallottam, hogy szipog. Megsimítottam a fejét, mire rám nézett. El mosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Emlékszel még, hogy mit kértél még a debütálásunkkor?-néztem rá.

-Azt, hogy legyünk egy jó közösség és soha ne vesszünk össze.-törölte le a könnyeit, majd vele szembe fordultam, így mindketten a kanapén néztük egymást.

-És mikor ketten beszélgettünk?-néztem rá.

-Azt, hogy, egyen egy legjobb barátom akivel minden gondomat megbeszélhetem és sose hagy egyedül.-nézett rám.

-És én ki vagyok neked?

-A leader-em és a legjobb barátom.-mondta, mire el mosolyodtam.

-Te is az enyém.-öleltem meg.

-Ügye számításba vetted, hogy Hyuk még csak 19 és el engedett a fiúkkal inni?-kérdezte, mire égő vörös fejjel engedtem el.

-Nem akartam, hogy itthon maradjon a nyakamon.-mondtam.

-Neked vörös a fejed.-mondta.-Hakyeon te zavarba vagy.

-Nem is, csak meleg van bent.-tereltem a szót.

-Ne tagad.-mondta.

-Leo...én csak azt akarom, hogy...-akadt el a szavam.

-Hogy?-nézett rám.

-Hogy...-akadt el újra a szavam.

-Mond el.-nézett rám, mire lehunytam a szememet.

-Csak azt akarom, hogy mosolyogj.-böktem ki.-A szülinapom óta ezt várom, mikor a tortát oda adtad csak azt vártam, hogy mosolyogj...még ha nem is nagyon, akkor csak egy kicsit, amit csak én láthatok...Kérlek.

-Hyuk is mindig azt szerette volna, hogy mosolyogjak, de tudod, hogy miért nem.

-Csak egy kicsit...-néztem rá.

-Ne törj le, igyekezni fogok, ígérem.-ölelt meg. Még késő estig a tv-t néztük, mire ásítottam egy nagyot. El álmosodtam eléggé, pedig egész nap henyéltem és nem csináltam semmit...Lehet a semmit tevésben fáradtam el ennyire? Á hülye vagy N, nem lehetsz ettől fáradt. Pislogtam kettőt, mire Leo felé fordultam és el kerekedett a szemem...mosolygott. El mosolyodtam, majd a vállára hajtottam a fejemet. Már szinte lehunytam a szememet, mire Leo fel szeretett volna állni.
-Megyek aludni.-mondta.
-Szerintem én is megyek, eléggé el fáradtam.-dünnyögtem.
-A nagy semmit tevésedben?-nézett rám, mire karikás szemeimmel rá néztem.
-Lehet.-mondtam.-Na menjünk aludni.-mondtam.
-Oké.-bólintott. Fel mentünk az emeletre. Megálltam az ajtóm előtt, majd Leo-ra néztem, aki a szemköztibe ment.
-Aludj jól.-mondtam.
-Te is.-mondta, majd...rám mosolygott és be ment. Sokkolva álltam az ajtó előtt és értetlenül ráztam a fejemet. Rám mosolygott? Lehet mégis csaltam egy kis mosolyt az arcára...Woah, büszke vagyok magamra. Mosolyogva dőltem bele az ágyba és csak vigyorogni tudtam. Azta, mikre nem vagyok néha napján képes.

~Christmas Love~ ~Luhan~

Csendben ültem a kandallónál és vártam...vártam, hogy mikor jön haza. A fa díszekben volt öntve, alatta pedig ajándékok. A vacsora is készen van, ami a megterített asztalon van. Lassan fél 8, hol van már? Talán el húzódott a próba, mint mindig? Vagy esetleg történt vele valami? Fel-alá járkáltam a lakásban és vártam mikor nyílik az ajtó, mikor jön haza és borulhatok karjaiba. Csak ő lebeg előttem...Vörös haj, fekete szem...maga a tökéletes fiú. 8 óra, de ő még sehol nincs. Már azon gondolkoztam, hogy le kapcsolok minden fényt és le fekszek aludni, mire kopogtak. Megigazítottam magamon a ruhát, majd ajtót nyitottam...Ő volt az...Akire oly sokáig vártam...Luhan...
-Kicsim.-ölelt meg szorosan.-Ne haragudj, hogy késtem, bent akartak tartani a dormba az ünnepek alatt, de Kris le beszélte őket és haza engedtek minket.-mondta mosolyogva.-Hiányoztál nagyon.
-Te is, kis Bambim.-öleltem meg.-De máskor ne ijessz meg ennyire.
-Nem foglak.-mondta. Bent a kandalló elé le ültünk és el kezdtük mesélni, hogy mi volt ma, ki mivel mi történt.
-...és Tao rá kontrázva el kezdte, hogy Gege egy nagy rénszarvas, akit a gyerekek szeretnek, erre Sehun fel nézett rá és megölelte.-mondta.
-De édesek.-mosolyogtam.
-Viszont legközelebb együtt díszítjük fel a fát.-karolt át, mire hozzá bújtam.-És veled mi volt ma?-nézett rám.
-A szomszéd még mindig pikkel rám, mert veled lakok.-sóhajtottam.-Talán tényleg jobb volt nálam az a Min Hae?-kérdeztem.
-Nem is.-ölelt meg.-Viszont vettem neked valamit.-mosolygott, majd felállt és elő vette a táskájából egy kis ajándék csomagot.-Boldog karácsonyt kicsim.-adta oda nekem, mire én is elő vettem az ő ajándékát.
-Boldog karácsonyt Luhan.-adtam neki oda az ajándékát, majd el kezdtünk ki bontani. Mivel az én ajándékom kicsi volt, így nem volt nehéz ki bontani, de ami benne volt az mese szép volt. Egy nyaklánc, rajta egy L betűvel.
-Tetszik?-kérdezte.
-Nagyon.-mondtam könnyes szemmel.-Köszönöm szépen.-öleltem meg.
Miután el engedtem, Luhan is ki bontotta az ajándékát, majd rám nézett.
-Ez gyönyörű.-mosolygott.-Köszönöm.-hajolt közelebb hozzám, majd megcsókolt, amit viszonoztam. Miután el váltunk egymástól, kivette az ajándékát és a fejére vette a rénszarvas ágat, amit neki varrtam, na meg a piros orrt is.
-Kis rénszarvasom.-mosolyogtam, mire fekete szemeivel rám nézett.
-Nézz az ajtó félfára.-mondta, mire a hátam mögé néztem és ott lógott a fagyöngy. Felálltam, hogy közelebbről meg vizsgáljam, mire Luhan a kezét a derekamra helyezte. Lehunytam a szememet, mire Luhan magához fordított és mélyen a szemembe nézett. Közelebb hajolt hozzám, majd megcsókolt. Ez volt életem eddigi legszebb karácsonya, amit vele tölthettem és erre a karácsonyra örökre emlékezni fogok...Én kis bambim, annyira szeretlek téged. Köszönöm, hogy mindig velem vagy és sokáig is maradsz...Szeretlek.