~Thank You~

Ismét egy mérföldkőhöz érkezett a blog. 2000 felett vagyunk gyerekek és tényleg, hatalmas köszönet ezért, amiért olvassátok és szeretitek az írásaimat :) Tudom, most egy kicsit sok volt az NCT, de csak velük tudok mostanság nagyon jó one shot-ot írni, meg persze a BTS-sel. Tényleg, hatalmas nagy köszönet érte és remélem majd a többi írásomat fogjátok olvasni :) Még egyszer nagyon szépen köszönöm :)

~Haneul

~A tánctanár~ ~Jimin×OC~

 Ezt a one shot-ot a kedvenc eonniemnak írtam, hogy éreztessem vele, hogy mennyire imádom őt :D saranghaeyo Szandi ^^

Ma van nagy nap. Ma lesz az első tánc órám és nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Épp Kakaotalk-on beszéltem Jin-nel, aki beajánlott az egyik barátjához táncra.
J: Na, izgulsz?
Sz: Nem kérdés
J: Jó fogod érezni magad, a tanár tök rendes...ha jól tudom 4 évvel idősebb nálad és hidd el, nála jobb táncos nincs, na jó de, Hoseok azért többet tud ;)
Sz: Na nézd meg, akkor megyek Hoseok-hoz xD
J: Majd máskor :DD viszont megyek, randim van a dongsaengemmel, majd este beszélünk :*
Nevetve léptem ki az alkalmazásból, majd előkerestem egy normális ruhát és felvéve az edző táskámat mentem táncra. Hála a jó égnek nem volt messze a tánc terem, 5 metró megálló volt. Félénken léptem be az öltözőbe és öltöztem át, majd go be a terembe. Pár perc se kellett, már jött a tanár is és utána özönlöttek be a diákok is. A tanár olyan 20 körül lehetett és mit ne mondjak, elég helyes is volt.
-Na, üljünk le egy körbe és mindenki mutatkozzon be.-csapta össze a tenyerét, mire mindenki egy kört alakítva ült le.-Na, kivel is kezdjük...mondjuk t.-mutatott rám.
-Én...?-kérdeztem dadogva és félénken.
-Igen, te.-bólintott mosolyogva.
-Oké.-fújtam ki a levegőt, majd bemutatkoztam.-Szandi vagyok, 17 éves és már nagyon kicsi korom óta szeretek énekelni és táncolni, bár az éneklésben jobban remekelek, mivel a táncban egy picit két bal lábas vagyok, de igyekezni fogok.
-Nagyon örültem és biztos sikerülni fog a tánc is.-kacsintott.
Mindenkin végig mentünk és most a fiún volt a sor. Ő is gyorsan bemutatkozott. Park Jimin, 21, 5 éve foglalkozik komolyabban a tánccal. Van egy kis cicája, mivel egyedül lakik, így legyen ki várja otthon. Már kb 1 órája táncoltunk, mire kidőltem a padlón levegő után kapkodva.
-Oké, ennyi volt mára, legközelebb következő hét kedden találkozzunk, egészségetekre.-mondta Jimin, mire mindenki ki ment, kivéve én, ugyanis én még  halálomon voltam. Egy kéz nyúlt felém. Jimin-é volt az. Fel húzott ülő pózba, mire leült velem szembe és a kezembe nyomott egy palack vizet.
-Köszi.-mosolyogtam, majd belekortyoltam a vízbe.
-Na és, mióta élsz Szöulban?-kérdezte megvakarva a tarkóját.
-Fél éve. Az egyik barátom által sikerült állást és lakást szereznem.-mosolyogtam.-Na és te...
-Várj, Jin volt az aki segített neked?-kérdezte félbe szakítva a kérdésemet, mire bólintottam.-Ó, akkor te vagy az a Szandi, akiről annyit mesélt.-mosolyodott el.-Ő ajánlott be téged ide. Mit ne mondjak, nem csalódtam benne, sőt, egy igazi jackpot vagy, mert nagyon jól táncolsz.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.
-Igen.-bólintott mosolyogva.-Jin már tanított téged táncolni?
-Pár lépést csak, de az is ilyen latin tánc féle volt.-mondtam.
-Latin tánc?-tűnődött el.-Én tudok latin táncot táncolni. Mutassak pár lépést?
-Igen.-bólintottam, majd felhúzott a földről és neki álltunk táncolni.
Azok a csípő mozdulatok, amiket csinált...teljesen levett a lábamról és próbáltam nem  elvörösödni, pedig ha tehettem volna, akkor már paradicsom lennék. Fél órán át táncoltunk, mire egy rossz lépés miatt majdnem elestem, de Jimin időben elkapott, így szinte csak 5 mm volt köztünk a távolság. Jimin közelebb hajolt, mire megcsókolt engem. Teljesen lefagytam, alig ismerjük egymást, de már megcsókol? Miután levált ajkaimról, éreztem, hogy ezernyi pillangó csap fel a gyomromban és csapkodnak.
-Szandi, igaz, hogy még csak most ismertük meg egymást...de azt hiszem, hogy kedvellek téged. Tudom, hogy csak most ismertük meg egymást, de én az akarom, hogy a barátnőm legyél.
-Jimin...-akadt el a hangom, mire újra megcsókolt és immár vissza csókoltam.
Fütty és taps vihar keletkezett, mire Jin, Hoseok, Taehyung, Namjoon, Jungkook, Yoongi és Haneul jött elő. A fiúkat már rég ismerem, csak Jimin-nel mindig elkerültük egymást, és ezért ismerkedtünk meg most. Haneul meg igazából Dóri, csak mióta kint él Szöulban, azóta a koreai nevét használja.
-Végre sikerül.-járt örömtáncot Jungkook.-Végre Jimin-nek lett barátnője.
-De én nem örülök.-durcáskodott Taehyung, kivel fogok hülyülni?
-Majd velem.-karolta át őt Hoseok.-Jimin felnőtt, ez tény.
Az est további részében beszélgettünk, majd Jimin-nel együtt haza mentünk. Kiderült, hogy ugyanabban a házban lakunk, sőt, egymással szembe lakunk, így bármikor átmehettünk a másikhoz. Jimin-nel véglegesen csak október 15-én jöttünk össze, pont a szülinapján, így dupla ünneplést tudtunk tartani.

~Autóbaleset~ ~TaeTen~

19 éves voltam, mikor egy olyasvalami történt velem, ami mély nyomott hagyott bennem. 2014-et írtunk, mikor a barátomat haza kísértem Bangkokba, ugyanis ő ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek. Ő még csak 18 volt, de már akkor is nagy hatást gyakorolt rám. Többet éreztem iránta, mint barátság és ezzel ő is így volt. Nem tudtunk meglenni egymás nélkül, olyan voltunk, mint a testvérek. Este 8 környékén indultunk ki a reptérre. Apa vitt ki minket a reptére. A barátom, Ten nagyon izgult, hisz most így 1 év után megy haza és nem tudja, hogy hogyan reagálnak majd a szülei, hogy nem a lányokat szereti.
-Félek.-mondta halkan.
-Nem kell félned.-fogtam meg a kezét.-Örülni fognak neked.
-De mi lesz ha a papa azt mondja, hogy nem lehetek veled és nem enged vissza Koreába?-nézett rám könnyes szemmel.-Szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni.
-Nem lesz baj. Látod, apa se tagadott ki, mikor megtudta, hogy téged szeretlek.-hajtottam a fejemet a vállára.-Ügye apa?
-Ez így igaz.-mosolygott.
Már fél órája mentünk az autópályán, mire apa elrántotta a kormányt és neki csapódtunk a szalagkorlátnak. Nem értettem, hogy mi történt, olyan gyorsan történt minden. Annyi maradt meg, hogy Ten lefejelte az üveget, apa pedig szorosan fogta a kormányt, én pedig Ten ölébe estem. Levegő után kapkodva keltem fel...az üveg szilánkokban. Ten arca megzúzódott és a szeme alatt a szilánk megvágta őt.
-Ten...-ültem fel és kikötöttem magamat.-Ten, hallasz?-fogtam két kezem közé arcát, majd a fejemet a mellkasához nyomtam. Még lélegzett. Megpróbáltam kimászni az autóból és Ten-t is kiszabadítottam. Leültettem a kocsi mellé, így megtudta támasztani magát. Gyorsan megnéztem aput is, hogy vele mi van...Ő az életét vesztette. Könnyek szöktek a szemembe, mire Ten nyöszörögni kezdett.
-Tae...-nyújtotta felém a kezét, mire leguggoltam hozzá és megfogtam a kezét.
-Apa meghalt.-zokogtam.-Te jól vagy?-ültem le mellé.
-Hívd a mentőket, ez így nekem nem állapot.-húzta fel a pólóját, amiből egy nagy üveg szilánk állt ki.
Gyorsan hívtam a mentőket, akik 10 perc alatt a helyszínen voltak. Aput egy fekete zsákba tették, Ten-t pedig a hordágyra tették.
-Mehetek vele?-kérdeztem a mentős.
-Jöjjön, magát is ki kell vizsgálni.-mondta az orvos, majd beszálltam hátra Ten-hez és bevittek minket a közeli kórházba.
A vizsgálatok után és Ten műtétje után, értesítették Ten szüleit, illetve anyut is. Ten szülei csak 2 nap múlva tudnak jönni, mivel csak akkora van repülőjegy, anyu viszont zokogva ölelt át. Most már egymásra vagyunk hivatkozva. Bementem Ten-hez, aki lélegeztetőgépen volt és aludt. Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Héj, minden oké van veled?-kérdeztem halkan.-Ten...a szüleid 2 nap múlva jönnek. Addig itt maradok veled. Apa meghalt, őt nem tudták megmenteni. Ten, megígérem neked, hogy sokkal jobban vigyázok rád...csak tarts ki.
Kint zuhogott az eső. Már este 11 volt, mikor anya is bejött.
-Minden rendben?-simította meg a vállamat.
-Persze, csak féltem Ten-t.-mondtam.
Napok, hetek teltek el. Ten szülei nem jöttek be a kórházba, de még üzenetet se küldtek. Kezdtem kételkedni, hogy egyáltalán szeretik e őt. Ma is kisírt szemekkel mentem a kórházba Ten-hez. Még mindig kómában volt. Megfogtam a kezét és elmeséltem neki, hogy mi volt ma velem. Elmondtam neki, hogy mindennap imádkozok csak azért, hogy újra kinyissa a szemét és rám mosolyogjon. Ez még 3 napig így ment, mire megmozdult...megszorította a kezemet. Kinyitotta a szemeit, majd rám nézett és elmosolyodott.
-Szia.-mondtam mosolyogva. Ő csak engem nézett és még erősebben megfogta a kezemet.-Hiányoztál...
Ten-t lekapcsolták a gépről és vissza nyerte erejét. Mindig azt mondogatja, hogy az utolsó emlék ami meg maradt neki, hogy sírva ölelem át és a sírástól küszködve azt mondogatom neki, hogy életben fog maradni és nem lesz semmi baj. 1 hónap telt el a baleset óta. Ten már rendesen tud járni és már ha teheti, mindig megölel engem, de a heg a hasán nem mindig engedi. Az orvosok is elégedettek Ten állapotával, így haza engedték őt. Egy darabig nálunk lakik, majd ha már elég erős lesz, akkor végleg haza mehet. Egyik este, mikor aludni készültünk, megszólalt Ten telefonja. Az anyukája volt az.
-Odaadjam?-kérdeztem. Ten meredten nézett a telefonjára, mire megrázta a fejét.
-Nem akarom őket látni, meg se látogattak a kórházban.-dünnyögte, mire befeküdtem mellé.
-Annyira jó, hogy újra hallhatom a hangodat.-mosolyogtam.-Hiányzott.
-Részvétem apud miatt.-bújt közelebb hozzám.
-Köszi.-öleltem át.-De ne sírjunk emiatt. Az életét tette fel érted.
-Tudom.-mondta, majd elnyomott minket az álom teljesen...

~Vacsi a Han folyónál~ ~Jeno×Jaemin~

 

-Jaemin! Jaemin!-futottam fel a közös szobánkba.-Jaemin.-álltam meg az ajtóban, mire rám nézett. Gépezett, mint mindig.
-Jeno, tudod, hogy más dolgom van.-fordult vissza a gép elé.-Majd máskor.

-Jaemin megjött az eredmény, lehet sikerült a vizsgánk.-ültem le az ágyra.
-Na mond, milyennek lettek.-sóhajtva fordult felém.
-Oké. Tisztelt Na Jaemin. Örömmel értesítjük Önt, hogy a vizsgája 100/95 lett. Ezzel sikeresen megkezdheti a középiskola 2. évfolyamát. Tisztelettel az igazgatónő.-olvastam fel mosolyogva.
-És a tied?-kérdezte.
-Épp hogy meglett, 100/60.-biggyesztettem le az ajkaimat.
-Héj, nem rossz az.-ült mellém mosolyogva.-Legalább sikerült. Haechan és RenJun eredménye?
-Haechan 100/70, RenJun 100/80.-mondtam.-A tied lett a legjobb.
-Nem baj az, figyelj, leülünk, megtanuljuk és akkor nem lesz vele több baj. Viszont. Ha jövőre 100/80-at érsz el, akkor büszke leszek rád.-mosolygott azzal az 100W-os mosolyával.
-Te vagy a legjobb.-öleltem meg.
Ebédnél Haechan-nal és RenJun-nal megbeszéltük, hogy minden délután összeülünk és tanulni fogunk keményen, hogy sikeres vizsgát tegyünk le. Ez szép és jó volt, csak RenJun koreaija eléggé gyenge volt és már Jisung-ot és Chenle-t is be kell vennünk a tanulásba, hisz ők is már vizsgáznak év vége fele. Idő közben Jaemin-nel egyre közelebb kerültünk és már majdnem elcsattant egy csók, ha RenJun nem hív fel engem, hogy segítsek neki a matekban. Már a vizsga a nyakunkon volt. Még előző este az irodalmat olvastam, mint az örült, mire egy kéz érintette meg a vállamat. Jaemin volt. A jelenléte nyugtatást küld felém, ezzel nem idegesítem fel magamat.
-Aludnod kéne.-kuporodott mellém.
-De nem tudok.-csuktam be a könyvet.-Viszont éhes vagyok.
-Hoztam Cup Noodles-t a boltból.-mosolygott.-Hol akarsz enni? Itt vagy menjünk ki a parkba?
-Megyünk a Han folyóhoz.-vettem el tőle az egyiket.
Este 10 fele értünk ki a kedvenc helyünkre. A szél kellemesen fújt. Jaemin hozott meleg vizet a termoszában, így megtudtuk csinálni a "vacsinkat". Elő vettem a pálcikákat, majd enni kezdtünk.
-Tudod, az este folyamán elgondolkoztam azon, hogy vajon WinWin-nek hogy ment az utolsó vizsgája.-mondta egy idő utána Jaemin.-Szerinted nekünk sikerülni fog?
-Igen.-bólintottam.-Ha eddig sikerült, most is sikerülni fog.-mosolyodtam el.-Viszont Jaemin...Őszintén mond meg nekem, hogy ha az egyik legjobb barátod szerelmes lenne beléd, hogy reagálnál rá?
-Attól függ.-mondta.
-Mitől?
-Attól, hogy fiú e vagy lány.-nézett rám.-Mert ha lány, akkor elutasítanám, mert én a "fiú-lány barát" zónában akarok maradni, viszont, ha egy fiú szerelmes belém...attól függ ki.
-Ha azt mondom, hogy egy olyan ember, aki közel áll hozzád?
-Jaj Jeno.-mosolyodott el.-Igaz, hogy egy igazi Casanova vagyok és hódítok meg minden, de tudod, hogy nekem több vagy mindenkinél.-hajtotta a fejét a vállamra.-Tudom, hogy szerelmes vagy belém, nem tagadom én is, mármint nem magamba...hanem beléd. Mikor kérdeztem, hogy WinWin-nek ez hogy ment, azt azért kérdeztem, mert WinWin tud róla, hogy te kedvelsz engem, és nem csak, mint egy barát.-mondta, majd megfogta a kezemet.-Jeno, légy a soulmate-em, mert ha nem leszel, akkor leszek a szeretőd.
-Légy az.-néztem rá, mire halvány elmosolyodott és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra, mire megcsörrent a telefonom.
-Ne merd felvenni.-morogta.
-Yuta az.-mondtam.
-Majd holnap vissza hívod.-mondta, majd újra az ajkaimra tapadt, amit viszonoztam.
2 hónappal később megjött a vizsga eredmény. Megint felfutottam Jaemin-hez, de most nem 1 m-es távolságba ültem le, hanem egyenesen az ölébe ugrottam és az arcába nyomtam a levelet. Jaemin megint 100/95 pontot ért el, viszont nekem elég kiemelkedő eredményem lett, 100/90, ami nálam jót jelent. Azóta minden a rendes kerékvágás szerint megy. Jaemin-nel hivatalosan összejöttünk, persze erről nem szóltunk Taeil-nek meg Hansol-nak, de rá érnek még megtudni.

~Az a fránya lámpa~ ~Jeno×RenJun~

Csendben lépkedtem fel a lépcsőn. Nem akartam senkit se felébreszteni. Én buta, minek maradtam a suliban késő estig. És csoda, hogy a nővér nyitva hagyta a kaput nekem. Miután beléptem a szobámba, sóhajtva dőltem a falnak, ezzel letudva a mai nap és utána jön a holnap, a holnap után, és az azutáni...Bepakoltam másnapra és ledőltem az ágyamra. Hirtelen egy kis nyöszörgést hallottam meg. Jaj, elfelejtettem, hogy Jeno-val egy szobán osztozkodok. Megdörzsöltem a szememet, majd mielőtt elaludtam volna, Jeno hangjára lettem figyelmes.
-Megint a lámpa.-mondta halkan, mire elmosolyodtam. Igen, az a fránya lámpa. Felültem, mire Jeno ijedten nézett rám.-Felkeltettelek?
-Dehogy is.-mosolyogtam.-Megint a lámpa?
-Fejezd be ezt a 'bent maradok a suliban' féle szokást, mert nem tesz jót neked.-ült le mellém.
-De ha egyszer sokat kell tanulnom?
-Kicsi vagy még, nem az életedet ebbe fektetni. Kezdj el élni. Tudod milyen rossz, ha egyfolytában tanulsz?
-Mert te csak tudod.-vigyorogtam.
-1 hónap van közöttünk, 1 hónap, és bölcsebb vagyok.-pöckölte meg az orromat.
-Ya! Hagyd az orrom.-mondtam hangosan.
-Pszt! Felkelteted a többieket.-csitított le nevetve, majd eldöntött az ágyon, ő pedig mellém helyezkedett.-Aludj, holnap suli.
-De nem akarok.-dünnyögtem.
-Akkor ettől fogsz.-nyomott egy puszit a számra.-Aludj.
Válaszként csak hozzá bújtam. Nem tudok így aludni. Vagyis de, csak még sose voltam ilyen közel hozzá. Mire feleszméltem, addigra már az álmok világába voltam. Másnap reggel vigyorogva keltem fel. Jeno még aludt, így végre közelebbről is láthattam a kis cuki pofiját. Nem, nem szabad. Nem lehetsz szerelmes. Jeno is felkelt és mosolyogva húzott vissza az ágyba maga mellé. Felé fordultam és csak mosolyogni tudtam.
-Szia RenJun.-mondta azzal az imádott rekedtes hangjával. És ahogy a nevemet mondta ki...kész, szerelmes vagyok, a francba is már.
-Nem akarok suliba menni ma.-dünnyögtem.-Veled akarok maradni.
-Hidd el, én se akarok, de muszáj.
-Akkor maradjunk. Mondjuk azt a nővérnek, hogy nincs kedvünk ma suliba menni.-vigyorogtam.
-Nahát RenJun, milyen kis pimasz vagy.-mondta, mire felültem és hozzá vágtam egy párnát, ezzel elkezdődött egy jó kis párna csata...

~Fogadás~ #Johnny×Taeil# #16+

×Johnny szemszöge×
Péntek este. Ilyenkor kell elmenni a haverokkal bulizni egy jót és felszedni egy jó csajt, mondjuk egy egy éjszakás kalandra. Ez nem is rossz ötlet. Felszedni egy csajt, jól megdönteni, utána tovább állni. Dobtam egy sms-t Yuta-nak, Taeyong-nak és Ten-nek, hogy 8-kor tali nálam. Egy kis alapozás és szerintem mehetünk is. 8-ra mind a 3-an ide értek, így kezdődött az alapozás.
-Fel teszek egy fogadást.-mondta Yuta.-Aki a legtöbb csajt dugja meg ma, az lesz az ász és a Döngető király.
-Te balfasz vagy.-csapta tarkón Taeyong.-Most csaljam meg Ten-t?
-Nem is vagyunk együtt.-mondta rá nyújtva a nyelvét Ten.-Amúgy is, tudod mikor voltam utoljára csajjal?
-Tippelek, 8 hónapja.-röhögött Yuta.
-8 hónap és 1 hét. Ez kurva sok idő.-mondta.-Johnny, neked mennyi mára a terv?
-Mondok valamit. Tök mindegy, hogy kivel csináljuk, egyszerű. Ha lánnyal vagy, az csak 5 pontot ér, ha viszont pasival csinálod, 10 pont.-vigyorogtam.
-Ártott a pia picur.-röhögött Taeyong.-Nem fogunk azért kefélni egy pasival, hogy a buli végére legyen 100 pontunk.-ivott az italába.
-Ez vicces.-vigyorodott el Yuta.-De szerintem úgy is nyerünk. Melyik fiú akar pont velem lefeküdni?
-Várjunk, nem meleg bárban lesz ez az egész?-kérdezte Ten.
-Nem, ez valami biszex szerűség.-mondta Yuta.-Szóval mindegy, hogy kivel fekszel le, lényeg, aki a legtöbb pontot szerzi, az a király, a vesztes pedig mindenkit fizet egy körre.
-Vicces és egyben örült.-mondta Taeyong.-Benne vagyok.
Mind a 4-en kezet fogtunk egymással, hogy áll az alku és elindultunk. Miután bementünk a buliba, ezerrel üvöltött KSUKE-tól a Bad Things. Leültünk egy kis fülke szerűségbe és elkezdtünk iszogatni. Körbe néztem a tánc téren, mire megakadt egy ismerősön a tekintetem, vagyis nem az enyém, én csak Taeyong-ék szitkozására néztem az illetőre.
-Baszki, az ott nem...-mutatott egy szőke hajú fiúra Yuta.
-Geci, az Hansol volt palija.-esett le Ten álla.-Gyerekek ezek szét mentek.
-Eddig ez volt Hansol legtovább tartó kapcsolata.-dünnyögött Taeyong.-2 hónapig tartott.
-Sűrűn válogat.-mondta Ten.
-Mindjárt jövök.-mondtam, majd bevetettem magam a tömegbe és Taeil-hez mentem oda.-Hyung!-üvöltöttem.
-Johnny.-mosolygott.-Hogy hogy itt?-hajolt a fülemhez.
-Srácokkal lejöttünk.-mondtam.-Izé...van kedved táncolni?-vakartam meg a tarkómat.
-Még szép.-vigyorgott, majd elkezdtünk táncolni. Ennyi, a 10 pont meg is van.
Már fél órája táncoltunk, mire elmentünk egy nyugisabb helyre, azaz a terasz részhez. Ebben a fél órában, valahogy olyan érzés fogott el, hogy én szeretem őt. Várj, mi van? Én meg Taeil? Na hagyjál, ez nem igaz, sose volt igaz, nekem csak is a csajok jönnek be. De most mi van? Fél órája beszélgettünk úgymond "sokáig", de már szerelmes vagyok? Mi a rák? Jaj Johnny, Johnny, megint mit tettél?
-Minden oké?-zökkentett ki a bambulásból Taeil.
-Mi? Ja persze, minden oké, csak picit elbambultam.-mosolyogtam.-Taeil, sajnálom, hogy szét mentetek Hansol-lal.
-Nem gáz, úgy is mindig Yuta így, Yuta úgy, fhú elegem volt belőle, de nagyon.-mondta.
-Várj, azt akarod mondani, hogy Hansol...
-Hansol Yuta-val jár. Fura, 5 éve vagytok legjobb barátok és nem tudtál róla?-kerekedett el a szeme.
-Öhm...nem igazán tudtam róla.-vörösödtem el.
-Nem baj, jobb is.-fordította el a tekinteté.-Amúgy, te hogy állsz a csajokkal mostanság?
-Egy sincs a látó távolságban, de nem baj.-mondtam.-Figyelj, ha gáz van, akkor szólj nekem oké. Segítek neked.
-Oké.-bólintott.
5 perc kínos csend. Hirtelen annyit vettem észre, hogy Taeil elég közel van hozzám és késztetést éreztet velem, hogy csak azért is megcsókoljam. Ó Johnny, mit kapsz te ezért. Ösztönösen megragadtam a kis nyakörvét és egy csókpárbajba hívtam, amit viszonzott. Addig faltuk egymás ajkait, míg levegő hiányban el nem váltunk.
-Miért érzem azt, hogy jobb vagy, mint Hansol?-kérdezte a levegő után kapkodva.
-Mert Hansol sose csókolt meg szerelemből még senkit.-mondtam, mire Taeil újra az ajkaimra tapadt, de akkor már a karjait a nyakam köré fonta és éreztem, ahogyan a merevedésem össze ér az övével. Egy halk nyögés jött ki belőlem, mire Taeil elhúzott az egyik szobába és ott falt engem tovább.
××××××××××××××××××××1 óra múlva××××××××××××××××××××××××××××××
Levegő után kapkodva dőltem el az ágyon Taeil mellett. Egyszerűen...egyszerűen hihetetlen volt. Miért van olyan érzésem, hogy a többiek még mindig a fülkében ülnek és iszogatnak? Mert szerintem még mindig azt csinálják. Össze szedelőzködtünk és vissza mentünk a tánctérre. És mily igazam volt, a fiúk ott ültek és a bánatukat az italba fojtották, vagyis inkább Taeyong és Ten egymást falták, míg Yuta a telefonját nyomkodta. Vigyorogva intettem nekik, mire a fiúk úgy néztek rám, mintha valamit rosszat tettem volna. Vagyis inkább Taeyong és Ten mutatták, hogy nekik meg van a 10 pont, míg Yuta a középső ujját mutatta felénk és röhögött. Taeil-lel haza mentünk és nálam is aludt. Ma már 4 hónapja vagyunk együtt és meg is tudta a fogadást, de nem bánta. Yuta bevallotta, hogy Hansol-lal randizik, Taeyong pedig Ten mellett gyarapodott meg.

~Forever we are young~ ~Jin×Jungkook~ -16+-

Örökké fiatalunk maradunk? Sokszor tevődik fel bennünk ez a kérdés. Néha csak egy napot kérne kérnünk, hogy átgondoljuk az életünket...vagy csak annyit, hogy átgondoljuk az egész életet és gondolkodjunk egy kicsit. A bambulásomból Jin ébresztett fel.
-Héj, nem vagy hú de jó formában, minden rendben?-ült le elém.
-Persze, csak elgondolkoztam azon, hogy mi lesz velem 2 év múlva.-csuktam be az irodalom könyvemet sóhajtva.
-Fiatal vagy még.-állt fel előlem, majd vissza ment a konyhába főzni.-Tudod, előbb vagy utóbb fel kell nőni. Hidd el, én se akartam 20 éves lenni, de sajnos muszáj voltam. Tudod, én mindig abban reménykedek, hogy újra tanulhassak. Mindig is tanulni akartam, de sajnos ez nem igen valósult meg. 24 évesen az ember azon gondolkozik, hogy vajon milyen apuka lesz ő, milyen lesz a következő 10 éve és milyen családja lesz. Még kicsi vagy, rá érsz ezen rágódni. Egyszer már megbántam azt, hogy nem folytattam akkor az egyetemet, mert a karrierem fontosabb volt, de most gőz erővel megyek a diplomámért, hogy egy sikeres apuka és remek családfő legyek. Főzni magamtól tanultam meg, ami nagy szó. Figyelj, én azt mondom, hogy te örökké nagy, erős és kedves fiú leszel. Apa sokat mondta nekem, hogy egy jó ember csak akkor lesz az, ha művelt. Ha te is művelt leszel, akkor nem fogsz hülyeségeket csinálni és az életed nem fog kisiklani.
-Szóval akkor azt mondod, hogy éljek, ne pedig szarjam el az életemet?-kérdeztem.
-19 éves vagy, még jó hogy. Csak ne rontsd el.-mosolygott.-Kész a kaja, gyere enni.
Ebéd után még egy kicsit pihentem, majd elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. A könyv pont egy tini srácról szólt, akinek sok problémája volt. Nem  tudott élni, egyfolytában a bánatát a tanulásba fojtotta. A suliba piszkáltál őt, kitagadták, mert sokat tanult és strébernek csúfolták őt. Nem mert élni, félt, hogy tönkre teszi az életét. Becsuktam a könyvet, majd kimentem a hátsó kertbe és lefeküdtem a fűbe. Az eget kémleltem, ahol madarak repültek el. Jin-nek igaza van, el kell kezdenem élni, vagy úgy járok, mint az a fiú. Hjaj Jungkook, megint mi tévő leszel? Itt az érettségi a nyakadon, egy szót nem tudsz és leginkább a haverjaiddal mész mulatni minden péntek este. Sóhajtva ültem fel és néztem körbe. Élnem kell. Ez nem mehetek így tovább. Annyi mindent nem próbáltam még ki. Mondjuk a fiúkkal való csókolózást. Á, hol jár az eszed? Miért mondok ilyet? Hülye vagyok? Igen, egy nagy hülye...
-Kook, gyere be létszíves, anyukád van vonalban!-szólt ki Jin.
-Mond meg neki, hogy most tanulok, majd este vissza hívom.-mondtam, majd bólintott és vissza ment a házba.
Szeretem anyut, de most nincs alkalmam, hogy beszéljek vele. Egy kéz érintette meg a vállamat.
-Hyung.-mosolyodtam el.
-Nem nézel ki túl jól. Elgondolkoztál azon, amit mondtam?-ült le mellém.
-Hyung, el kell kezdenem élni, ennyi az egész.-mondtam.
Pici maknae, ha el is akarsz kezdeni élni, állítsd össze, hogy miket akarsz csinálni. Mondjuk kezdjük rögtön az elsővel.-fordult felém.
-Hyung hülyének fogsz nézni...de még sose csókolóztam fiúkkal...szerinted milyen velük csókolózni?-néztem rá.
-Uhf...hát...-vakarta meg a tarkóját.-Kook, ez olyan dolog, amit szerintem...
-Hyung, te mondtad, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy bármit is kipróbáljak.-fogtam meg a vállát.
-Na jó, a fiúkkal való csókolózás, olyan, mintha egy lánnyal csókolóznál. Egész egyszerű, légy közvetlen.
-Közvetlen? Oké, menni fog.-vettem egy mély levegőt és kifújtam, majd Jin-re néztem és megcsókoltam. Ezernyi pillangó csapott föl a hasamban...szóval ez volt mindig is bennem...ez mardosott mindig. Jin kisebb hezitálás után visszacsókolt, majd eldöntött a füvön és mélyen a szemembe nézett.
-Jungkook, mi a második a listán?-kérdezte.
-Az, hogy had legyek örökké fiatal és had éljek veled.-mondtam.
-Helyes választás.-csókolt meg újra, majd a keze bevándorolt a pólóm alá.-3-ik?
-Elveszteni a szüzességemet olyas valakivel, akit szeretek. És mindegy, hogy fiú vagy lány.-mondtam nyöszörögve.
-Ezzel se lesz baj.-nyalta meg az alsó ajkát, mire megcsörrent a telefonja.-A francba már.
-Jimin hyung?-kérdeztem kuncogva.
-Este az enyém leszel.-súgta a fülembe, majd felhúzott a fűről és vissza mentünk a lakásba.

~This a wrong dream~ ~Jungkook~

-Jó éjt hyung.-mosolyogtam Jin-re.
-Jó éjt, álmodj szépeket.-mondta Jin, majd egy puszit nyomva a homlokomra ment ki a szobámból.
Lehunytam a szememet, így már jött is az álom. De ez az álom...más volt. Ez az álom most...egy autóbaleset féleséget ábrázol...Jaj ne! Próbáltam volna fel kelni, de nem sikerült. Próbáltam üvölteni Jin-nek, de hang nem jött ki a torkomon. Miután felébredtem, egy szobában találtam magam. De mi volt ez az autóbaleset? Talán...nekem régebbről? Nem emlékszek semmire. Autóbaleset? Talán velem történt? Vagy a szüleimmel...vagy a nagyszüleimmel? Egy papír volt a kezemben. Egy rajz volt rajta, akinek eléggé ismerős volt az arca...Csak nem? Suga hyung. Ő az, hát persze. Összerogytam a padlón, mire egy festőállvány jelent meg előttem...V festményével. Nem értem...mi történik velem? Ez valami rossz álom. A festmény nem volt befejezve, így megragadtam a mellettem levő festékpatront és az ecsetet, majd elkezdtem befejezni...csak hogy mozdulni nem bírtam és felgyulladt a festmény is. V ne...nem történhet ez meg. A festmény után akartam nyúlni, de nem bírtam mozdulni. A tűzből egy kis papírlap jött elő, amin egy sirály volt. Seagull...ez lett volna a nevem, mielőtt idekerültem volna, de utána nem ez lett. Sírni szerettem volna, hogy ez biztos egy rossz álom. Az eső is esni kezdett. Megfordultam, és a hátam mögött egy zongora volt. A kedvenc zongorám. Oda akartam menni, de amint egy lépést tettem felé, meggyulladt. Sikítani akartam, üvölteni...mikor lesz ennek vége?

Tovább folytatódott. Ez az egész olyan zavaros nekem. Mik jelentenek ezek? Talán azt, hogy nem sokára egyedül leszek? Se Jin, se Rap Monster se senki nem lesz velem? Még Jimin se? Összerogytam teljesen és csak sírni tudtam. Nem, ez nem történhet meg, semmi sem, ami ebben történt. Az ágy is eltűnt. Egyedül maradtam. Csak egy kis lámpa világított engem, de körülöttem senki nem volt. Idegességemben felkiáltottam.
-HYUNG! Hyung gyere értem, félek, egyedül vagyok és még gyerek vagyok. Nem érdekel, hogy 19 vagyok, ameddig itt vagy velem, addig még csak egy gyerek vagyok! HYUNG! Gyere értem!-fakadtam ki a könnyektől.-Hyung...-mondtam ki az utolsó leheletemmel, majd elterültem a földön és végítéletem az lett, hogy lehunytam a szememet.
Jin hangjára tértem magamhoz. Kivert a víz és a szemem a sírástól kicsit duzzadt volt.
-Nincs semmi baj, itt vagyok.-ölelt magához.
-Sose hagyj egyedül Jin, sehova se menjetek el nélkülem...kérlek hyung nem akarok egyedül lenni.-zokogtam.
-Pszt, sose leszel egyedül, ezt ígérem.-csitítgatott.
-Srácok, hajnali 4 van, aludjatok.-jött be Jimin a szobámba.
-Bocsi hyung.-töröltem meg a szememet.
-Rossz álom?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Jimin, menj aludni, majd én is megyek.-mondta Jin.-Mindjárt megnyugszik.
Még egy fél órát bent volt, mire teljesen elnyomott az álom, de ez az álom már más volt, a megnyugvás szigetén aludtam...egy ideig.