2016. december 25., vasárnap

~NCT-FIRETRUCK PARODY~

Na hello-bello I'm back again :D
Igen, visszatértem 2 hónap után az íráshoz és nem is akármivel: NCT paródiával :D Igen, rávettem magamat, hogy megint paródiát gyártsak és ezt egy szavazás által meg is valósult :) remélem tetszeni fog nektek és jó mulatást ^^ 


Még mielőtt hozzálátnánk, itt van pár reakció, hogy az NCT hogy reagálta le a paródia készítést:







(Yuta <3 )



Taeyong, Yuta, WinWin, Haechan, Jaehyun, Taeil, Mark, ALL
Mi jövünk!
Mi-mi-mi-mi-mi?

Tűzoltó
Igen mi lettünk a következők
Mert ennek a lököttnek nem volt ihlete
De mi lettünk a választottak
Ezért megkeserítjük az életét

Lehet hogy ezt nem kéne,
Hey, tényleg nem ennyire hülye
Csak néha nincs kint a 4 kereke
De mi így szeretjük őt

Aye, yeah, yeah
Tedd fel a kezed ha érzed, hogy ez bolond
Aye, yeah, yeah
1 szavazat, 2 szavazat, NO!

Nem értem, miért kell bántani őt?
Mert egy bolond és még a suliban se figyel (SOHA)
Szerintem tök aranyos
Szerintem meg, egy bolond
Én már azt se tudom, hogy mi van

Mi-mi-mi-mi? Tűzoltó
(WinWin DANCE TIME!! xD)

Yeah, bárhova is megyek
Őt látom mindenhol
Ez már ijesztő egy picit
Csak néz körbe és tudni fogod
Hogy ez csak egy rossz álom
Csak ad fel
Látod ez nem megy neked
De nem is baj
Inkább legyen TaeTen moment

Aye, yeah, yeah
Yuta ki foglak nyírni
Ne, ne, ne
Mikor van már vége?

Unom már, hogy ez a kettő egyfolytában szerelmeskedik
Pedig ez lesz egy jó darabig
Miért baj, hogy szeretik egymást?
Pedig tök aranyosak
Jaj hagyjuk már abba

Mi-mi-mi? TaeTen
(És megint WinWin DANCE TIME!!)
TaeTen (2x)

Na jól van már, én már ezt unom
Pedig tök aranyosak (pedig tök aranyosak)
Na jól van, ebből elég volt, inkább táncoljunk! 
TÁNCOLJATOK PARTY EMBEREK!!
Tűzoltó (6x)
  

2016. október 11., kedd

~24K Life: Hétvége a szülők nélkül~

Szereplők:
Cory: apa
Kisu: anya
Jeunguk: a nagytesó

Hui: mindenki kedvence
Changsun: a csendes és segítőkész, a középső fiú
Jinhong: az idősebb "iker"
Hongseob: a fiatalabb "iker"
Haneul: a legkisebb és egyetlen lányka 


3 napja nincs béke a házban. Cory és Kisu összevesztek és ez már 3 napja van így. Mi az oka? Cory szeretne egy nagyobb házba költözni, de Kisu nem akar költözni, jó neki a lakásban. Haneul sokszor akart már emiatt lelépni otthonról, de Jinhong mindig mondta, hogy ne menjen sehova se, mert akkor még jobban felrobban a bomba. Ez volt az 1. nap. A 2-on is. És következett a 3. nap. Megint veszekedés volt. Haneul a szobájában ült és zenét hallgatott. Ezerrel üvöltette Selena Gomez-től a I Want You To Know-ot. De ez nem segített. Elővette a fejhallgatóját és csatlakoztatta a telefonjába. Felvette a cipőjét és kirohant a közeli tengerpartra. A zene üvöltött a fejhallgatón keresztül, így nem hallott senkit. Leült a homokba és a tengert nézte. Nagyon szereti Cory-t és Kisu-t, de ezt a vitát nem bírja ő se. Közben otthon Cory és Kisu egymást hibáztatja azért, amiért Haneul lelépett. Jinhong és Hongseob oda álltak a szülei elé, és jól leszúrták őket.
-Ha nem veszekednétek 0-24-ben, akkor talán Haneul nem lépett volna le. A ház nagyobb lett, mert a hyung-ok elmentek egyetemre, így nem megyünk sehova. Apa, anya, ha ezt így folytatjátok a család szét esik és akkor lőttek a közös jövőnek.-mondta Jinhong.
-Igaza van, kapjátok össze magatokat és menjetek el Haneul-ért, oké?-mondta a fiatalabbik.
-Rendben.-sóhajtott Kisu, majd Cory-val együtt kimentek a partra, ahol valóban a kislányuk ült. Már nem hallgatott zenét, viszont a szeme ki volt sírva. Elege volt. Elege volt ebből a 3 napból neki és már nagyon várja haza a tesóit, hisz egyedül érzi magát, hiába van vele az ikrek, ő magányosnak érzi magát. Kisu gyengéden megérintette Haneul hátát, mire a lány ijedten fordult hátra.
-Hagyjatok békén.-mondta mérgesen.
-Kicsim, beszéljük meg.-ült mellé Kisu, a másik oldalára meg Cory.-Figyelj, belátjuk, ez a 3 nap neked rémes volt, hidd el nekünk is, de belátjuk ez egy nagy hiba volt most.
-Én is túl korán hoztam fel ezt a költözés dolgot, de ezt túl elhamarkodtuk. Kérlek, gyere haza, te vagy a reményünk, tudod jól.-ölelte át Kisu.
Haneul nem mondott semmit. Mélyen legbelül még mindig haragudott rájuk, de belátta, hogy ennek így nincs értelme, így felállt és haza ment. Jinhong kérdőn nézett rá, de a húga nem válaszolt, így ő bement a szobájába. Nem sokkal később a szülők is haza jöttek, majd leültek a két fiúval beszélni.
-Menjetek el a hétvégére egy wellness hétvégére. Rátok fér.-mondta Hongseob.
-Igaza van, olyan rég voltunk kettesben.-mondta Cory.
-De mi lesz a gyerekekkel?-kérdezte Kisu.
-Majd én kézbe veszem a dolgokat.-mondta Jinhong.-A fiúk holnap után jönnek haza, nem? Addigra kitalálok valami finomat.
-Az én fiam.-mosolygott Cory.-Na, akkor megyünk?-nézett Kisu-ra.
-Egye fene, belemegyek.-mosolyodott el.
Másnap a szülők elmentek. Jinhong, Hongseob és Haneul otthon maradtak, vagy is inkább Jinhong és Haneul, ugyanis Hongseob a hétvégén felment az idősebb tesókhoz, hogy majd velük jöjjön haza, így csak ők ketten maradtak otthon. Mivel Jinhong főzött, eközben Haneul a szobájában kuksolt. Semmi kedve nem volt ki menni, inkább magába zárkózott egy időre. Jinhong próbálta őt felvidítani, de nem járt sikerrel. A hétvége viszonylag nyugisan telt. A szülők élvezik a wellnesst és Kisu-nak is szinte minden gondja elillan, hisz végre pihenhet amellett az ember mellett, akit világ életében szeretett. Eljött a hétvége utolsó napja. A nagyobb tesók haza jöttek és Jeunguk leginkább Haneul-t kereste, hogy hol bujkálhat.
-Haneul.-ment be mosolyogva Haneul szobájába.-Mi a baj?
-Anya és apa.-dünnyögte, mire az idősebb átölelte.
-De most már nincs több vita. Haza jöttünk és végre minden oké lesz.-mosolygott. Jeunguk nagyon szerette Haneul-t, hisz ő a legkisebb plusz ő az egyetlen leányzó is. A szülők csak este fele értek haza, ugyanis még lent voltak a közeli strandon egy kicsit. A többiek fent voltak, kivéve Hui és Changsun, ugyanis ők olyan fáradtak voltak, hogy inkább elmentek aludni.
-Na és meséljetek, mi újság erre fele?-kérdezte Jeunguk.
-Végül is minden rendben van. Viszont lehetne egy kérdésem hyung?-nézett rá Jinhong.
-Mondjad, ne tartsd magadban.-mosolygott az idősebb.
-Izé...van a suliban egy nagyon helyes lány. Már rég óta szerelmes vagyok belé, de még nem érzek késztetést arra, hogy bevalljam neki. Hyung, adj tanácsot, hogy közelítsek felé?-kérdezte Jinhong.
-Te szerelmes vagy?-kerekedett el a szeme az idősebbnek.-Egész egyszerű, légy vele udvarias és hívd el őt a partra.
-Be fog csajozni a tesóm? Ne máár!-fakadt ki Hongseob.-Ez nem fair.
-Így jártál.-vigyorgott Jinhong.
Az est további részét végig beszélték a fiúk, majd ők is elmentek aludni. A szülők csak hajnali 1 fele értek haza, de persze a legnagyobb csendben, hogy fel ne keltsék a kicsiket.

2016. szeptember 26., hétfő

~Thank You~

Ismét egy mérföldkőhöz érkezett a blog. 2000 felett vagyunk gyerekek és tényleg, hatalmas köszönet ezért, amiért olvassátok és szeretitek az írásaimat :) Tudom, most egy kicsit sok volt az NCT, de csak velük tudok mostanság nagyon jó one shot-ot írni, meg persze a BTS-sel. Tényleg, hatalmas nagy köszönet érte és remélem majd a többi írásomat fogjátok olvasni :) Még egyszer nagyon szépen köszönöm :)

~Haneul

2016. szeptember 25., vasárnap

~A tánctanár~ ~Jimin×OC~

 Ezt a one shot-ot a kedvenc eonniemnak írtam, hogy éreztessem vele, hogy mennyire imádom őt :D saranghaeyo Szandi ^^

Ma van nagy nap. Ma lesz az első tánc órám és nagyon izgulok, hogy milyen lesz. Épp Kakaotalk-on beszéltem Jin-nel, aki beajánlott az egyik barátjához táncra.
J: Na, izgulsz?
Sz: Nem kérdés
J: Jó fogod érezni magad, a tanár tök rendes...ha jól tudom 4 évvel idősebb nálad és hidd el, nála jobb táncos nincs, na jó de, Hoseok azért többet tud ;)

Sz: Na nézd meg, akkor megyek Hoseok-hoz xD
J: Majd máskor :DD viszont megyek, randim van a dongsaengemmel, majd este beszélünk :*

Nevetve léptem ki az alkalmazásból, majd előkerestem egy normális ruhát és felvéve az edző táskámat mentem táncra. Hála a jó égnek nem volt messze a tánc terem, 5 metró megálló volt. Félénken léptem be az öltözőbe és öltöztem át, majd go be a terembe. Pár perc se kellett, már jött a tanár is és utána özönlöttek be a diákok is. A tanár olyan 20 körül lehetett és mit ne mondjak, elég helyes is volt.
-Na, üljünk le egy körbe és mindenki mutatkozzon be.-csapta össze a tenyerét, mire mindenki egy kört alakítva ült le.-Na, kivel is kezdjük...mondjuk t.-mutatott rám.
-Én...?-kérdeztem dadogva és félénken.
-Igen, te.-bólintott mosolyogva.
-Oké.-fújtam ki a levegőt, majd bemutatkoztam.-Szandi vagyok, 17 éves és már nagyon kicsi korom óta szeretek énekelni és táncolni, bár az éneklésben jobban remekelek, mivel a táncban egy picit két bal lábas vagyok, de igyekezni fogok.
-Nagyon örültem és biztos sikerülni fog a tánc is.-kacsintott.
Mindenkin végig mentünk és most a fiún volt a sor. Ő is gyorsan bemutatkozott. Park Jimin, 21, 5 éve foglalkozik komolyabban a tánccal. Van egy kis cicája, mivel egyedül lakik, így legyen ki várja otthon. Már kb 1 órája táncoltunk, mire kidőltem a padlón levegő után kapkodva.
-Oké, ennyi volt mára, legközelebb következő hét kedden találkozzunk, egészségetekre.-mondta Jimin, mire mindenki ki ment, kivéve én, ugyanis én még  halálomon voltam. Egy kéz nyúlt felém. Jimin-é volt az. Fel húzott ülő pózba, mire leült velem szembe és a kezembe nyomott egy palack vizet.
-Köszi.-mosolyogtam, majd belekortyoltam a vízbe.
-Na és, mióta élsz Szöulban?-kérdezte megvakarva a tarkóját.
-Fél éve. Az egyik barátom által sikerült állást és lakást szereznem.-mosolyogtam.-Na és te...
-Várj, Jin volt az aki segített neked?-kérdezte félbe szakítva a kérdésemet, mire bólintottam.-Ó, akkor te vagy az a Szandi, akiről annyit mesélt.-mosolyodott el.-Ő ajánlott be téged ide. Mit ne mondjak, nem csalódtam benne, sőt, egy igazi jackpot vagy, mert nagyon jól táncolsz.
-Tényleg?-kerekedett el a szemem.
-Igen.-bólintott mosolyogva.-Jin már tanított téged táncolni?
-Pár lépést csak, de az is ilyen latin tánc féle volt.-mondtam.
-Latin tánc?-tűnődött el.-Én tudok latin táncot táncolni. Mutassak pár lépést?
-Igen.-bólintottam, majd felhúzott a földről és neki álltunk táncolni.
Azok a csípő mozdulatok, amiket csinált...teljesen levett a lábamról és próbáltam nem  elvörösödni, pedig ha tehettem volna, akkor már paradicsom lennék. Fél órán át táncoltunk, mire egy rossz lépés miatt majdnem elestem, de Jimin időben elkapott, így szinte csak 5 mm volt köztünk a távolság. Jimin közelebb hajolt, mire megcsókolt engem. Teljesen lefagytam, alig ismerjük egymást, de már megcsókol? Miután levált ajkaimról, éreztem, hogy ezernyi pillangó csap fel a gyomromban és csapkodnak.
-Szandi, igaz, hogy még csak most ismertük meg egymást...de azt hiszem, hogy kedvellek téged. Tudom, hogy csak most ismertük meg egymást, de én az akarom, hogy a barátnőm legyél.
-Jimin...-akadt el a hangom, mire újra megcsókolt és immár vissza csókoltam.
Fütty és taps vihar keletkezett, mire Jin, Hoseok, Taehyung, Namjoon, Jungkook, Yoongi és Haneul jött elő. A fiúkat már rég ismerem, csak Jimin-nel mindig elkerültük egymást, és ezért ismerkedtünk meg most. Haneul meg igazából Dóri, csak mióta kint él Szöulban, azóta a koreai nevét használja.
-Végre sikerül.-járt örömtáncot Jungkook.-Végre Jimin-nek lett barátnője.
-De én nem örülök.-durcáskodott Taehyung, kivel fogok hülyülni?
-Majd velem.-karolta át őt Hoseok.-Jimin felnőtt, ez tény.
Az est további részében beszélgettünk, majd Jimin-nel együtt haza mentünk. Kiderült, hogy ugyanabban a házban lakunk, sőt, egymással szembe lakunk, így bármikor átmehettünk a másikhoz. Jimin-nel véglegesen csak október 15-én jöttünk össze, pont a szülinapján, így dupla ünneplést tudtunk tartani.


~Autóbaleset~ ~TaeTen~

19 éves voltam, mikor egy olyasvalami történt velem, ami mély nyomott hagyott bennem. 2014-et írtunk, mikor a barátomat haza kísértem Bangkokba, ugyanis ő ragaszkodott hozzá, hogy vele menjek. Ő még csak 18 volt, de már akkor is nagy hatást gyakorolt rám. Többet éreztem iránta, mint barátság és ezzel ő is így volt. Nem tudtunk meglenni egymás nélkül, olyan voltunk, mint a testvérek. Este 8 környékén indultunk ki a reptérre. Apa vitt ki minket a reptére. A barátom, Ten nagyon izgult, hisz most így 1 év után megy haza és nem tudja, hogy hogyan reagálnak majd a szülei, hogy nem a lányokat szereti.
-Félek.-mondta halkan.
-Nem kell félned.-fogtam meg a kezét.-Örülni fognak neked.
-De mi lesz ha a papa azt mondja, hogy nem lehetek veled és nem enged vissza Koreába?-nézett rám könnyes szemmel.-Szeretlek téged és nem akarlak elveszíteni.
-Nem lesz baj. Látod, apa se tagadott ki, mikor megtudta, hogy téged szeretlek.-hajtottam a fejemet a vállára.-Ügye apa?
-Ez így igaz.-mosolygott.
Már fél órája mentünk az autópályán, mire apa elrántotta a kormányt és neki csapódtunk a szalagkorlátnak. Nem értettem, hogy mi történt, olyan gyorsan történt minden. Annyi maradt meg, hogy Ten lefejelte az üveget, apa pedig szorosan fogta a kormányt, én pedig Ten ölébe estem. Levegő után kapkodva keltem fel...az üveg szilánkokban. Ten arca megzúzódott és a szeme alatt a szilánk megvágta őt.
-Ten...-ültem fel és kikötöttem magamat.-Ten, hallasz?-fogtam két kezem közé arcát, majd a fejemet a mellkasához nyomtam. Még lélegzett. Megpróbáltam kimászni az autóból és Ten-t is kiszabadítottam. Leültettem a kocsi mellé, így megtudta támasztani magát. Gyorsan megnéztem aput is, hogy vele mi van...Ő az életét vesztette. Könnyek szöktek a szemembe, mire Ten nyöszörögni kezdett.
-Tae...-nyújtotta felém a kezét, mire leguggoltam hozzá és megfogtam a kezét.
-Apa meghalt.-zokogtam.-Te jól vagy?-ültem le mellé.
-Hívd a mentőket, ez így nekem nem állapot.-húzta fel a pólóját, amiből egy nagy üveg szilánk állt ki.
Gyorsan hívtam a mentőket, akik 10 perc alatt a helyszínen voltak. Aput egy fekete zsákba tették, Ten-t pedig a hordágyra tették.
-Mehetek vele?-kérdeztem a mentős.
-Jöjjön, magát is ki kell vizsgálni.-mondta az orvos, majd beszálltam hátra Ten-hez és bevittek minket a közeli kórházba.
A vizsgálatok után és Ten műtétje után, értesítették Ten szüleit, illetve anyut is. Ten szülei csak 2 nap múlva tudnak jönni, mivel csak akkora van repülőjegy, anyu viszont zokogva ölelt át. Most már egymásra vagyunk hivatkozva. Bementem Ten-hez, aki lélegeztetőgépen volt és aludt. Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Héj, minden oké van veled?-kérdeztem halkan.-Ten...a szüleid 2 nap múlva jönnek. Addig itt maradok veled. Apa meghalt, őt nem tudták megmenteni. Ten, megígérem neked, hogy sokkal jobban vigyázok rád...csak tarts ki.
Kint zuhogott az eső. Már este 11 volt, mikor anya is bejött.
-Minden rendben?-simította meg a vállamat.
-Persze, csak féltem Ten-t.-mondtam.
Napok, hetek teltek el. Ten szülei nem jöttek be a kórházba, de még üzenetet se küldtek. Kezdtem kételkedni, hogy egyáltalán szeretik e őt. Ma is kisírt szemekkel mentem a kórházba Ten-hez. Még mindig kómában volt. Megfogtam a kezét és elmeséltem neki, hogy mi volt ma velem. Elmondtam neki, hogy mindennap imádkozok csak azért, hogy újra kinyissa a szemét és rám mosolyogjon. Ez még 3 napig így ment, mire megmozdult...megszorította a kezemet. Kinyitotta a szemeit, majd rám nézett és elmosolyodott.
-Szia.-mondtam mosolyogva. Ő csak engem nézett és még erősebben megfogta a kezemet.-Hiányoztál...
Ten-t lekapcsolták a gépről és vissza nyerte erejét. Mindig azt mondogatja, hogy az utolsó emlék ami meg maradt neki, hogy sírva ölelem át és a sírástól küszködve azt mondogatom neki, hogy életben fog maradni és nem lesz semmi baj. 1 hónap telt el a baleset óta. Ten már rendesen tud járni és már ha teheti, mindig megölel engem, de a heg a hasán nem mindig engedi. Az orvosok is elégedettek Ten állapotával, így haza engedték őt. Egy darabig nálunk lakik, majd ha már elég erős lesz, akkor végleg haza mehet. Egyik este, mikor aludni készültünk, megszólalt Ten telefonja. Az anyukája volt az.
-Odaadjam?-kérdeztem. Ten meredten nézett a telefonjára, mire megrázta a fejét.
-Nem akarom őket látni, meg se látogattak a kórházban.-dünnyögte, mire befeküdtem mellé.
-Annyira jó, hogy újra hallhatom a hangodat.-mosolyogtam.-Hiányzott.
-Részvétem apud miatt.-bújt közelebb hozzám.
-Köszi.-öleltem át.-De ne sírjunk emiatt. Az életét tette fel érted.
-Tudom.-mondta, majd elnyomott minket az álom teljesen...

2016. szeptember 23., péntek

~Vacsi a Han folyónál~ ~Jeno×Jaemin~

Képtalálat a következőre: „nct jeno and jaemin” 
-Jaemin! Jaemin!-futottam fel a közös szobánkba.-Jaemin.-álltam meg az ajtóban, mire rám nézett. Gépezett, mint mindig.
-Jeno, tudod, hogy más dolgom van.-fordult vissza a gép elé.-Majd máskor.
-Jaemin megjött az eredmény, lehet sikerült a vizsgánk.-ültem le az ágyra.
-Na mond, milyennek lettek.-sóhajtva fordult felém.
-Oké. Tisztelt Na Jaemin. Örömmel értesítjük Önt, hogy a vizsgája 100/95 lett. Ezzel sikeresen megkezdheti a középiskola 2. évfolyamát. Tisztelettel az igazgatónő.-olvastam fel mosolyogva.
-És a tied?-kérdezte.
-Épp hogy meglett, 100/60.-biggyesztettem le az ajkaimat.
-Héj, nem rossz az.-ült mellém mosolyogva.-Legalább sikerült. Haechan és RenJun eredménye?
-Haechan 100/70, RenJun 100/80.-mondtam.-A tied lett a legjobb.
-Nem baj az, figyelj, leülünk, megtanuljuk és akkor nem lesz vele több baj. Viszont. Ha jövőre 100/80-at érsz el, akkor büszke leszek rád.-mosolygott azzal az 100W-os mosolyával.
-Te vagy a legjobb.-öleltem meg.
Ebédnél Haechan-nal és RenJun-nal megbeszéltük, hogy minden délután összeülünk és tanulni fogunk keményen, hogy sikeres vizsgát tegyünk le. Ez szép és jó volt, csak RenJun koreaija eléggé gyenge volt és már Jisung-ot és Chenle-t is be kell vennünk a tanulásba, hisz ők is már vizsgáznak év vége fele. Idő közben Jaemin-nel egyre közelebb kerültünk és már majdnem elcsattant egy csók, ha RenJun nem hív fel engem, hogy segítsek neki a matekban. Már a vizsga a nyakunkon volt. Még előző este az irodalmat olvastam, mint az örült, mire egy kéz érintette meg a vállamat. Jaemin volt. A jelenléte nyugtatást küld felém, ezzel nem idegesítem fel magamat.
Képtalálat a következőre: „cup noodles”-Aludnod kéne.-kuporodott mellém.
-De nem tudok.-csuktam be a könyvet.-Viszont éhes vagyok.
-Hoztam Cup Noodles-t a boltból.-mosolygott.-Hol akarsz enni? Itt vagy menjünk ki a parkba?
-Megyünk a Han folyóhoz.-vettem el tőle az egyiket.
Este 10 fele értünk ki a kedvenc helyünkre. A szél kellemesen fújt. Jaemin hozott meleg vizet a termoszában, így megtudtuk csinálni a "vacsinkat". Elő vettem a pálcikákat, majd enni kezdtünk.
-Tudod, az este folyamán elgondolkoztam azon, hogy vajon WinWin-nek hogy ment az utolsó vizsgája.-mondta egy idő utána Jaemin.-Szerinted nekünk sikerülni fog?
-Igen.-bólintottam.-Ha eddig sikerült, most is sikerülni fog.-mosolyodtam el.-Viszont Jaemin...Őszintén mond meg nekem, hogy ha az egyik legjobb barátod szerelmes lenne beléd, hogy reagálnál rá?
-Attól függ.-mondta.
-Mitől?
-Attól, hogy fiú e vagy lány.-nézett rám.-Mert ha lány, akkor elutasítanám, mert én a "fiú-lány barát" zónában akarok maradni, viszont, ha egy fiú szerelmes belém...attól függ ki.
-Ha azt mondom, hogy egy olyan ember, aki közel áll hozzád?
-Jaj Jeno.-mosolyodott el.-Igaz, hogy egy igazi Casanova vagyok és hódítok meg minden, de tudod, hogy nekem több vagy mindenkinél.-hajtotta a fejét a vállamra.-Tudom, hogy szerelmes vagy belém, nem tagadom én is, mármint nem magamba...hanem beléd. Mikor kérdeztem, hogy WinWin-nek ez hogy ment, azt azért kérdeztem, mert WinWin tud róla, hogy te kedvelsz engem, és nem csak, mint egy barát.-mondta, majd megfogta a kezemet.-Jeno, légy a soulmate-em, mert ha nem leszel, akkor leszek a szeretőd.
-Légy az.-néztem rá, mire halvány elmosolyodott és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra, mire megcsörrent a telefonom.
-Ne merd felvenni.-morogta.
-Yuta az.-mondtam.
-Majd holnap vissza hívod.-mondta, majd újra az ajkaimra tapadt, amit viszonoztam.
2 hónappal később megjött a vizsga eredmény. Megint felfutottam Jaemin-hez, de most nem 1 m-es távolságba ültem le, hanem egyenesen az ölébe ugrottam és az arcába nyomtam a levelet. Jaemin megint 100/95 pontot ért el, viszont nekem elég kiemelkedő eredményem lett, 100/90, ami nálam jót jelent. Azóta minden a rendes kerékvágás szerint megy. Jaemin-nel hivatalosan összejöttünk, persze erről nem szóltunk Taeil-nek meg Hansol-nak, de rá érnek még megtudni.

2016. szeptember 14., szerda

~Az a fránya lámpa~ ~Jeno×RenJun~

Csendben lépkedtem fel a lépcsőn. Nem akartam senkit se felébreszteni. Én buta, minek maradtam a suliban késő estig. És csoda, hogy a nővér nyitva hagyta a kaput nekem. Miután beléptem a szobámba, sóhajtva dőltem a falnak, ezzel letudva a mai nap és utána jön a holnap, a holnap után, és az azutáni...Bepakoltam másnapra és ledőltem az ágyamra. Hirtelen egy kis nyöszörgést hallottam meg. Jaj, elfelejtettem, hogy Jeno-val egy szobán osztozkodok. Megdörzsöltem a szememet, majd mielőtt elaludtam volna, Jeno hangjára lettem figyelmes.
-Megint a lámpa.-mondta halkan, mire elmosolyodtam. Igen, az a fránya lámpa. Felültem, mire Jeno ijedten nézett rám.-Felkeltettelek?
-Dehogy is.-mosolyogtam.-Megint a lámpa?
-Fejezd be ezt a 'bent maradok a suliban' féle szokást, mert nem tesz jót neked.-ült le mellém.
-De ha egyszer sokat kell tanulnom?
-Kicsi vagy még, nem az életedet ebbe fektetni. Kezdj el élni. Tudod milyen rossz, ha egyfolytában tanulsz?
-Mert te csak tudod.-vigyorogtam.
-1 hónap van közöttünk, 1 hónap, és bölcsebb vagyok.-pöckölte meg az orromat.
-Ya! Hagyd az orrom.-mondtam hangosan.
-Pszt! Felkelteted a többieket.-csitított le nevetve, majd eldöntött az ágyon, ő pedig mellém helyezkedett.-Aludj, holnap suli.
-De nem akarok.-dünnyögtem.
-Akkor ettől fogsz.-nyomott egy puszit a számra.-Aludj.
Válaszként csak hozzá bújtam. Nem tudok így aludni. Vagyis de, csak még sose voltam ilyen közel hozzá. Mire feleszméltem, addigra már az álmok világába voltam. Másnap reggel vigyorogva keltem fel. Jeno még aludt, így végre közelebbről is láthattam a kis cuki pofiját. Nem, nem szabad. Nem lehetsz szerelmes. Jeno is felkelt és mosolyogva húzott vissza az ágyba maga mellé. Felé fordultam és csak mosolyogni tudtam.
-Szia RenJun.-mondta azzal az imádott rekedtes hangjával. És ahogy a nevemet mondta ki...kész, szerelmes vagyok, a francba is már.
-Nem akarok suliba menni ma.-dünnyögtem.-Veled akarok maradni.
-Hidd el, én se akarok, de muszáj.
-Akkor maradjunk. Mondjuk azt a nővérnek, hogy nincs kedvünk ma suliba menni.-vigyorogtam.
-Nahát RenJun, milyen kis pimasz vagy.-mondta, mire felültem és hozzá vágtam egy párnát, ezzel elkezdődött egy jó kis párna csata...

2016. szeptember 12., hétfő

~Fogadás~ #Johnny×Taeil# #16+

×Johnny szemszöge×
Péntek este. Ilyenkor kell elmenni a haverokkal bulizni egy jót és felszedni egy jó csajt, mondjuk egy egy éjszakás kalandra. Ez nem is rossz ötlet. Felszedni egy csajt, jól megdönteni, utána tovább állni. Dobtam egy sms-t Yuta-nak, Taeyong-nak és Ten-nek, hogy 8-kor tali nálam. Egy kis alapozás és szerintem mehetünk is. 8-ra mind a 3-an ide értek, így kezdődött az alapozás.
-Fel teszek egy fogadást.-mondta Yuta.-Aki a legtöbb csajt dugja meg ma, az lesz az ász és a Döngető király.
-Te balfasz vagy.-csapta tarkón Taeyong.-Most csaljam meg Ten-t?
-Nem is vagyunk együtt.-mondta rá nyújtva a nyelvét Ten.-Amúgy is, tudod mikor voltam utoljára csajjal?
-Tippelek, 8 hónapja.-röhögött Yuta.
-8 hónap és 1 hét. Ez kurva sok idő.-mondta.-Johnny, neked mennyi mára a terv?
-Mondok valamit. Tök mindegy, hogy kivel csináljuk, egyszerű. Ha lánnyal vagy, az csak 5 pontot ér, ha viszont pasival csinálod, 10 pont.-vigyorogtam.
-Ártott a pia picur.-röhögött Taeyong.-Nem fogunk azért kefélni egy pasival, hogy a buli végére legyen 100 pontunk.-ivott az italába.
-Ez vicces.-vigyorodott el Yuta.-De szerintem úgy is nyerünk. Melyik fiú akar pont velem lefeküdni?
-Várjunk, nem meleg bárban lesz ez az egész?-kérdezte Ten.
-Nem, ez valami biszex szerűség.-mondta Yuta.-Szóval mindegy, hogy kivel fekszel le, lényeg, aki a legtöbb pontot szerzi, az a király, a vesztes pedig mindenkit fizet egy körre.
-Vicces és egyben örült.-mondta Taeyong.-Benne vagyok.
Mind a 4-en kezet fogtunk egymással, hogy áll az alku és elindultunk. Miután bementünk a buliba, ezerrel üvöltött KSUKE-tól a Bad Things. Leültünk egy kis fülke szerűségbe és elkezdtünk iszogatni. Körbe néztem a tánc téren, mire megakadt egy ismerősön a tekintetem, vagyis nem az enyém, én csak Taeyong-ék szitkozására néztem az illetőre.
-Baszki, az ott nem...-mutatott egy szőke hajú fiúra Yuta.
-Geci, az Hansol volt palija.-esett le Ten álla.-Gyerekek ezek szét mentek.
-Eddig ez volt Hansol legtovább tartó kapcsolata.-dünnyögött Taeyong.-2 hónapig tartott.
-Sűrűn válogat.-mondta Ten.
-Mindjárt jövök.-mondtam, majd bevetettem magam a tömegbe és Taeil-hez mentem oda.-Hyung!-üvöltöttem.
-Johnny.-mosolygott.-Hogy hogy itt?-hajolt a fülemhez.
-Srácokkal lejöttünk.-mondtam.-Izé...van kedved táncolni?-vakartam meg a tarkómat.
-Még szép.-vigyorgott, majd elkezdtünk táncolni. Ennyi, a 10 pont meg is van.
Már fél órája táncoltunk, mire elmentünk egy nyugisabb helyre, azaz a terasz részhez. Ebben a fél órában, valahogy olyan érzés fogott el, hogy én szeretem őt. Várj, mi van? Én meg Taeil? Na hagyjál, ez nem igaz, sose volt igaz, nekem csak is a csajok jönnek be. De most mi van? Fél órája beszélgettünk úgymond "sokáig", de már szerelmes vagyok? Mi a rák? Jaj Johnny, Johnny, megint mit tettél?
-Minden oké?-zökkentett ki a bambulásból Taeil.
-Mi? Ja persze, minden oké, csak picit elbambultam.-mosolyogtam.-Taeil, sajnálom, hogy szét mentetek Hansol-lal.
-Nem gáz, úgy is mindig Yuta így, Yuta úgy, fhú elegem volt belőle, de nagyon.-mondta.
-Várj, azt akarod mondani, hogy Hansol...
-Hansol Yuta-val jár. Fura, 5 éve vagytok legjobb barátok és nem tudtál róla?-kerekedett el a szeme.
-Öhm...nem igazán tudtam róla.-vörösödtem el.
-Nem baj, jobb is.-fordította el a tekinteté.-Amúgy, te hogy állsz a csajokkal mostanság?
-Egy sincs a látó távolságban, de nem baj.-mondtam.-Figyelj, ha gáz van, akkor szólj nekem oké. Segítek neked.
-Oké.-bólintott.
5 perc kínos csend. Hirtelen annyit vettem észre, hogy Taeil elég közel van hozzám és késztetést éreztet velem, hogy csak azért is megcsókoljam. Ó Johnny, mit kapsz te ezért. Ösztönösen megragadtam a kis nyakörvét és egy csókpárbajba hívtam, amit viszonzott. Addig faltuk egymás ajkait, míg levegő hiányban el nem váltunk.
-Miért érzem azt, hogy jobb vagy, mint Hansol?-kérdezte a levegő után kapkodva.
-Mert Hansol sose csókolt meg szerelemből még senkit.-mondtam, mire Taeil újra az ajkaimra tapadt, de akkor már a karjait a nyakam köré fonta és éreztem, ahogyan a merevedésem össze ér az övével. Egy halk nyögés jött ki belőlem, mire Taeil elhúzott az egyik szobába és ott falt engem tovább.
××××××××××××××××××××1 óra múlva××××××××××××××××××××××××××××××
Levegő után kapkodva dőltem el az ágyon Taeil mellett. Egyszerűen...egyszerűen hihetetlen volt. Miért van olyan érzésem, hogy a többiek még mindig a fülkében ülnek és iszogatnak? Mert szerintem még mindig azt csinálják. Össze szedelőzködtünk és vissza mentünk a tánctérre. És mily igazam volt, a fiúk ott ültek és a bánatukat az italba fojtották, vagyis inkább Taeyong és Ten egymást falták, míg Yuta a telefonját nyomkodta. Vigyorogva intettem nekik, mire a fiúk úgy néztek rám, mintha valamit rosszat tettem volna. Vagyis inkább Taeyong és Ten mutatták, hogy nekik meg van a 10 pont, míg Yuta a középső ujját mutatta felénk és röhögött. Taeil-lel haza mentünk és nálam is aludt. Ma már 4 hónapja vagyunk együtt és meg is tudta a fogadást, de nem bánta. Yuta bevallotta, hogy Hansol-lal randizik, Taeyong pedig Ten mellett gyarapodott meg.

2016. szeptember 10., szombat

~Forever we are young~ ~Jin×Jungkook~ -16+-


Örökké fiatalunk maradunk? Sokszor tevődik fel bennünk ez a kérdés. Néha csak egy napot kérne kérnünk, hogy átgondoljuk az életünket...vagy csak annyit, hogy átgondoljuk az egész életet és gondolkodjunk egy kicsit. A bambulásomból Jin ébresztett fel.
-Héj, nem vagy hú de jó formában, minden rendben?-ült le elém.
-Persze, csak elgondolkoztam azon, hogy mi lesz velem 2 év múlva.-csuktam be az irodalom könyvemet sóhajtva.
-Fiatal vagy még.-állt fel előlem, majd vissza ment a konyhába főzni.-Tudod, előbb vagy utóbb fel kell nőni. Hidd el, én se akartam 20 éves lenni, de sajnos muszáj voltam. Tudod, én mindig abban reménykedek, hogy újra tanulhassak. Mindig is tanulni akartam, de sajnos ez nem igen valósult meg. 24 évesen az ember azon gondolkozik, hogy vajon milyen apuka lesz ő, milyen lesz a következő 10 éve és milyen családja lesz. Még kicsi vagy, rá érsz ezen rágódni. Egyszer már megbántam azt, hogy nem folytattam akkor az egyetemet, mert a karrierem fontosabb volt, de most gőz erővel megyek a diplomámért, hogy egy sikeres apuka és remek családfő legyek. Főzni magamtól tanultam meg, ami nagy szó. Figyelj, én azt mondom, hogy te örökké nagy, erős és kedves fiú leszel. Apa sokat mondta nekem, hogy egy jó ember csak akkor lesz az, ha művelt. Ha te is művelt leszel, akkor nem fogsz hülyeségeket csinálni és az életed nem fog kisiklani.
-Szóval akkor azt mondod, hogy éljek, ne pedig szarjam el az életemet?-kérdeztem.
-19 éves vagy, még jó hogy. Csak ne rontsd el.-mosolygott.-Kész a kaja, gyere enni.
Ebéd után még egy kicsit pihentem, majd elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. A könyv pont egy tini srácról szólt, akinek sok problémája volt. Nem  tudott élni, egyfolytában a bánatát a tanulásba fojtotta. A suliba piszkáltál őt, kitagadták, mert sokat tanult és strébernek csúfolták őt. Nem mert élni, félt, hogy tönkre teszi az életét. Becsuktam a könyvet, majd kimentem a hátsó kertbe és lefeküdtem a fűbe. Az eget kémleltem, ahol madarak repültek el. Jin-nek igaza van, el kell kezdenem élni, vagy úgy járok, mint az a fiú. Hjaj Jungkook, megint mi tévő leszel? Itt az érettségi a nyakadon, egy szót nem tudsz és leginkább a haverjaiddal mész mulatni minden péntek este. Sóhajtva ültem fel és néztem körbe. Élnem kell. Ez nem mehetek így tovább. Annyi mindent nem próbáltam még ki. Mondjuk a fiúkkal való csókolózást. Á, hol jár az eszed? Miért mondok ilyet? Hülye vagyok? Igen, egy nagy hülye...
-Kook, gyere be létszíves, anyukád van vonalban!-szólt ki Jin.
-Mond meg neki, hogy most tanulok, majd este vissza hívom.-mondtam, majd bólintott és vissza ment a házba.
Szeretem anyut, de most nincs alkalmam, hogy beszéljek vele. Egy kéz érintette meg a vállamat.
-Hyung.-mosolyodtam el.
-Nem nézel ki túl jól. Elgondolkoztál azon, amit mondtam?-ült le mellém.
-Hyung, el kell kezdenem élni, ennyi az egész.-mondtam.
Pici maknae, ha el is akarsz kezdeni élni, állítsd össze, hogy miket akarsz csinálni. Mondjuk kezdjük rögtön az elsővel.-fordult felém.
-Hyung hülyének fogsz nézni...de még sose csókolóztam fiúkkal...szerinted milyen velük csókolózni?-néztem rá.
-Uhf...hát...-vakarta meg a tarkóját.-Kook, ez olyan dolog, amit szerintem...
-Hyung, te mondtad, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy bármit is kipróbáljak.-fogtam meg a vállát.
-Na jó, a fiúkkal való csókolózás, olyan, mintha egy lánnyal csókolóznál. Egész egyszerű, légy közvetlen.
-Közvetlen? Oké, menni fog.-vettem egy mély levegőt és kifújtam, majd Jin-re néztem és megcsókoltam. Ezernyi pillangó csapott föl a hasamban...szóval ez volt mindig is bennem...ez mardosott mindig. Jin kisebb hezitálás után visszacsókolt, majd eldöntött a füvön és mélyen a szemembe nézett.
-Jungkook, mi a második a listán?-kérdezte.
-Az, hogy had legyek örökké fiatal és had éljek veled.-mondtam.
-Helyes választás.-csókolt meg újra, majd a keze bevándorolt a pólóm alá.-3-ik?
-Elveszteni a szüzességemet olyas valakivel, akit szeretek. És mindegy, hogy fiú vagy lány.-mondtam nyöszörögve.
-Ezzel se lesz baj.-nyalta meg az alsó ajkát, mire megcsörrent a telefonja.-A francba már.
-Jimin hyung?-kérdeztem kuncogva.
-Este az enyém leszel.-súgta a fülembe, majd felhúzott a fűről és vissza mentünk a lakásba.



2016. szeptember 5., hétfő

~This a wrong dream~ ~Jungkook~

-Jó éjt hyung.-mosolyogtam Jin-re.
-Jó éjt, álmodj szépeket.-mondta Jin, majd egy puszit nyomva a homlokomra ment ki a szobámból.
Lehunytam a szememet, így már jött is az álom. De ez az álom...más volt. Ez az álom most...egy autóbaleset féleséget ábrázol...Jaj ne! Próbáltam volna fel kelni, de nem sikerült. Próbáltam üvölteni Jin-nek, de hang nem jött ki a torkomon. Miután felébredtem, egy szobában találtam magam. De mi volt ez az autóbaleset? Talán...nekem régebbről? Nem emlékszek semmire. Autóbaleset? Talán velem történt? Vagy a szüleimmel...vagy a nagyszüleimmel? Egy papír volt a kezemben. Egy rajz volt rajta, akinek eléggé ismerős volt az arca...Csak nem? Suga hyung. Ő az, hát persze. Összerogytam a padlón, mire egy festőállvány jelent meg előttem...V festményével. Nem értem...mi történik velem? Ez valami rossz álom. A festmény nem volt befejezve, így megragadtam a mellettem levő festékpatront és az ecsetet, majd elkezdtem befejezni...csak hogy mozdulni nem bírtam és felgyulladt a festmény is. V ne...nem történhet ez meg. A festmény után akartam nyúlni, de nem bírtam mozdulni. A tűzből egy kis papírlap jött elő, amin egy sirály volt. Seagull...ez lett volna a nevem, mielőtt idekerültem volna, de utána nem ez lett. Sírni szerettem volna, hogy ez biztos egy rossz álom. Az eső is esni kezdett. Megfordultam, és a hátam mögött egy zongora volt. A kedvenc zongorám. Oda akartam menni, de amint egy lépést tettem felé, meggyulladt. Sikítani akartam, üvölteni...mikor lesz ennek vége?
Tovább folytatódott. Ez az egész olyan zavaros nekem. Mik jelentenek ezek? Talán azt, hogy nem sokára egyedül leszek? Se Jin, se Rap Monster se senki nem lesz velem? Még Jimin se? Összerogytam teljesen és csak sírni tudtam. Nem, ez nem történhet meg, semmi sem, ami ebben történt. Az ágy is eltűnt. Egyedül maradtam. Csak egy kis lámpa világított engem, de körülöttem senki nem volt. Idegességemben felkiáltottam.
-HYUNG! Hyung gyere értem, félek, egyedül vagyok és még gyerek vagyok. Nem érdekel, hogy 19 vagyok, ameddig itt vagy velem, addig még csak egy gyerek vagyok! HYUNG! Gyere értem!-fakadtam ki a könnyektől.-Hyung...-mondtam ki az utolsó leheletemmel, majd elterültem a földön és végítéletem az lett, hogy lehunytam a szememet.
Jin hangjára tértem magamhoz. Kivert a víz és a szemem a sírástól kicsit duzzadt volt.
-Nincs semmi baj, itt vagyok.-ölelt magához.
-Sose hagyj egyedül Jin, sehova se menjetek el nélkülem...kérlek hyung nem akarok egyedül lenni.-zokogtam.
-Pszt, sose leszel egyedül, ezt ígérem.-csitítgatott.
-Srácok, hajnali 4 van, aludjatok.-jött be Jimin a szobámba.
-Bocsi hyung.-töröltem meg a szememet.
-Rossz álom?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Jimin, menj aludni, majd én is megyek.-mondta Jin.-Mindjárt megnyugszik.
Még egy fél órát bent volt, mire teljesen elnyomott az álom, de ez az álom már más volt, a megnyugvás szigetén aludtam...egy ideig.

2016. augusztus 23., kedd

~24K Life: A kezdetek~


Szereplők:
Cory: apa
Kisu: anya
Jeunguk: a nagytesó

Hui: mindenki kedvence
Changsun: a csendes és segítőkész, a középső fiú
Jinhong: az idősebb "iker"
Hongseob: a fiatalabb "iker"
Haneul: a legkisebb és egyetlen lányka

A 24K sziget. Egy nem minden napi sziget, tele furcsaságokkal, de ez nem meglepetés az itt lakóknak. Egy nagy család él itt, az apa, Cory, aki mindenben támogatja gyerekeit, az anya, Kisu, pedig a féltő családanya, akinek reménye a családja. Kisu és Cory nem hétköznapi módon találkoztak. Egyik nap épp Kisu ment a boltba bevásárolni, mikor először találkozott Cory-val. Cory ekkor még a kis bolt pénztárosa volt, hisz valamivel fent kellett a házát tartania. Miután Kisu végzett a bevásárlással, kifizette és hazament, de még is valami nem volt oké vele. Ezt hívják szerelem első látásra. Belenyúlt a zsebébe, ahol egy kis papír volt, azon pedig Cory telefonszáma. Hogy miképp került bele? Máig rejtély. Utána elkezdtek találkozgatni és addig addig töltötték együtt az időt, míg Kisu nem költözött Cory-hoz, majd Cory megkérte a kezét és össze nem házasodtak. Hosszú idő telt el. Kisu nem bírta a csendet, gyerek zsivajt akart. Cory is így volt vele, de még nem állt készen az apaságra. Aztán 1 év múlva még is örökbe fogadtak a Choeun árvaházból egy nagyon aranyos fiút, Jeunguk-ot. Jeunguk nagyon szerény volt, de egy igazi csirkefogó is volt. Mindenhova elment, a barátaival bandáztak, fára mászott...és ez így volt egészen addig, míg Jeunguk egyik nap haza nem állított egy nagyon érdekes mondattal:
-Anya, apa...szeretnék egy kis tesót.-mondta egyik este a vacsora asztalnál.-Mindenkinek van kis tesója, csak nekem nincs.
-Tényleg? Én úgy tudom, hogy Jieun-nak sincs testvére, még is elvan.-mondta Kisu.
-De ő lány!-fakadt ki.-Nagyon kérlek szépen had legyen egy kis tesóm.
-Majd még megbeszéljük édesanyáddal, rendben?-nézett rá Cory.
-Te vagy a legjobb apa, köszönöm.-mosolyodott el.
A következő 1 évben Cory és Kisu vissza mentek a Choeun árvaházba. Pont egy új kisfiú érkezett, a neve Hui, és kínai. Kínából jött, de a szülei direkt a szigeten hagyták, mert nem szerették őt. Kisu-nak megesett rajta a szíve és még aznap haza is vitték. Jeunguk nagyon megörült a testvérének, de sajnos Hui alig tudott koreaiul, így Cory-nak kellett neki segítenie, hisz ő tud koreaiul, kínaiul és angolul, ami jól jöhet a családnak. Időközben Jeunguk elkezdett suliba járni, rá 2 évre pedig Hui is megkezdte az iskolát kisebb-nagyobb sikerekkel. Hui nagyon segítőkész volt, sokat segített Kisu-nak és Cory-nak. Jeunguk is nagyon szerette őt és ha kellett, akkor segített neki a koreaiban. Cory és Kisu boldog volt, hisz végre teljes a család. Egyik nap Hui és Jeunguk a szobájukban tanultak, mikor Hui félve az idősebbik felé fordult.
-Hyung...te nem szeretnél még egy kis testvért?-kérdezte.
-Miért kérded?-nézett rá.
-Mert, mivel mi már nagyok vagyunk és alig hangoskodunk, szerintem ez anyuékat bántja.-mondta.
-Igazad van, anya mindig is imádta a gyerek zsivajt. Emlékszel, mikor átmentünk Hongki-hoz és Jonghoon-hoz? Anya annyira boldog volt.-emlékezett vissza az idősebb.-Beszéljük meg velük.
-Rendben.-bólintott a kisebbik, majd kimentek a konyhába, ahol az anyukájuk főzött.-Eomma.-rángatta meg Kisu kötényét a kisebbik.
-Mondjad aranyom.-guggolt le hozzájuk.-Mi a baj?-nézett mindkettőjükre.
-Hui-val azt beszéltük, hogy...-akadt el Jeunguk hangja, majd a kisebb folytatta.
-Szeretnénk még egy öcsit.-vigyorodott el.
-De hisz nekem elég, ha ti ketten vagytok.-ölelte meg őket.
-De anya, láttuk, hogy hiányzik a gyerek zsivaj.-fakadt ki Hui.
-Igen, és mi már nagyok vagyunk és nem igazán rohangálunk a házban.-mondta az  idősebb.
-Jó, akkor megbeszélem apuval és akkor döntünk.-mondta, mire a fiúk vissza mentek a szobájukba.
Kisu sóhajtva ült le a kanapéra Cory mellé. Cory épp újságot olvasott, mire látta, hogy szerelmét valami nyomasztja. Letette az újságot, majd átkarolta szerelmét és egy csókot lehelt Kisu nyakára.
-Mi a baj?-mormolta a nyakába.
-A gyerekek.-sóhajtotta.
-Megint valami rosszat csináltak?-kérdezte.
-Nem...kis tesót akarnak.-mondta.-Cory, szerinted nem estünk túlzásba a gyerek vállalással?
-Dehogy estünk, ilyet ne merj mondani. Figyelj, van még 3 szobánk, amit nem tudunk mire használni. Ha örökbe fogadnánk még 3 gyerkőcöt, akkor minden rendben lenne.
-Most vagyunk 4-en, ha még 3-at örökbe fogadunk leszünk 7-en.-mondta aggódóan.
-És ha mondjuk ikreket fogadnánk örökbe?-simította meg Kisu arcát.
-Ikrek? Hjaj Cory, nem tudom.-mondta.-Én kislányt is szeretnék, de nem igen láttam az árvaházban kislányt.
-Azt mondjuk én is...tudod mit, fogadjunk örökbe egyenlőre csak egy fiút és meglátjuk, oké?-nyomott egy puszit a fejére.
-Oké.-mosolyodott el.
A következő hetek megint csak az örökbe fogadásról szólt. A Choeun árvaház vezetője mindig mosolyogva fogadja Kisu-t és Cory-t és ez most se volt másképp. A vezető közölte, hogy egyszerre 3 új fiú érkezett és köztük van egy ikerpár is, ráadásul végre egy kislány is érkezett. A házaspár azt mondta, hogy egyenlőre csak 1 fiút szeretnének és az ikrek még csak 4 évesek és még picik. Viszont van egy aranyos fiú, aki 6 éves és Hui ismeri is látásból. Kiderült, hogy ez a kisfiú akkor került az árvaházba, mikor Hui, talán pár nappal később. Így Cory-nak és Kisu-nak könnyű volt választani. A fiút Changsun-nak hívják. Jeunguk-nál 3, Hui-nál 1 évvel fiatalabb. Az iskolát is elkezdte és kiderült, hogy pont abba az iskolába jár, ahova a másik két fiú, csak ő még elsős, míg a másik két fiú 3. illetve 2. osztályos. Mikor haza vitték a fiút, megmutatták neki a szobáját és izgatottan várták haza a két fiút is. Mikor kinyílt az ajtó a két fiú toppant be. Kisu mosolyogva állt fel a kanapéról és nézett a fiúkra. Changsun is oda fordult. Fekete haja a szemébe hullott egy picit és fekete szemeivel leste a bátyáit.
-Ő az új picur?-kérdezte Hui és Jeunguk.
-Ő itt Changsun, ő az új kis tesótok.-mosolygott Kisu.
-Anya, apa hol van?-kérdezte Hui.
-Apunak dolga van, majd jön.-mondta.
-Nagyon aranyos.-guggolt le Jeunguk Changsun-hoz.-Szia, Jeunguk vagyok.
-Én pedig Changsun.-mondta félénken a kicsi.
-Ügye jól megleszünk?-kérdezte.
-Igen.-bólintott.
-Én pedig a másik testvéred vagyok, Hui.-mosolygott.
-Szia.-mosolyodott el.
Eltelt 1 év. Changsun, Jeunguk és Hui sikeresen végzik a sulit és nincs rájuk panasz. Kisu viszont egyre jobban rosszul lesz és egyik nap be is vitték a kórházba. Mivel Jeunguk volt a legnagyobb, ő felelt a többiekért, amíg Kisu a kórházban feküdt. Az orvos azt mondta, hogy ezek anyai rosszul létek. Cory egyből arra gyanakodott, hogy Kisu terhes, de ez nem volt igaz. Kiderült, hogy Kisu-nak iker hiányai vannak, ami annyit takar, hogy mikor az árvaházban meséltek neki az ikrekről, Kisu a szívükre vette őket és nyomasztja, hogy aznap nem vitte őket haza. Cory cselekedett. Még azon a héten, mikor Kisu még bent volt, elment az árvaházba az ikrek után érdeklődni. Szerencsére mind a ketten jól vannak és egészségesek. Mikor bement Kisu-hoz, az állapota jobbra fordult, ugyanis tudott valamit arról, hogy Cory mit tett. Még a héten haza vitte a két ikert, akiket a 3 fiú nagy örömmel fogadta őket, ráadásul Jeunguk is egyre több dolgot vállalt be Kisu helyett. Mos, főz, takarít és emellett a tesóira vigyázz, iskolába jár és még haza is hozza a tesóit a suliból. Kisu büszke rá és reméli, hogy nagyon jó apa lesz belőle. Ahogy Hui is cseperedik, ő is besegít Jeunguk-nak. Kisu-t 1 hónap múlva kiengedik a kórházból, bár ő mit sem sejtve vár rá otthon a meglepetés. A két iker, Jinhong és Hongseob kétpetéjű ikrek és annyiban különböznek, hogy 6 nap köztük és ez azért van, mert Hongseob még nem akart kijönni, így még plusz 6 nap kellett ahhoz, hogy végleg ő is a világra jöjjön. De ennek ellenére nem történt genetikai betegség és igaz, Jinhong az iker tesója, ő még mindig azt hiszi, hogy Jinhong 1 évvel idősebb nála.
Teltek múltak az évek. Egyik nap, mikor Kisu egyedül volt otthon, elakart menni sétálni, de meglepetésére az ajtó előtt, egy kisbaba volt...pólyában. Se papír, se semmi. Nem tudja, hogy kié a baba, de megesett rajta a szíve, így bevitte a házba. Megette, megitatta és lefürdette. Ráadta az egyik régi baba ruháját, amit még Cory adott neki. Ekkor döntötték el, hogy fiút szeretnének. A kislányt Haneul-nek nevezte el. Mikor a gyerekek haza értek, nem tudták, hogy az anyukájuk miért áll az ablaknál és tudták, hogy van valami, vagy valaki a kezében.
-Eomma...-szólalt meg Hui, mire Kisu megfordult és a kezébe ott volt a baba.
-Kislány?-kérdezte Jinhong.
-Igen.-mosolygott Kisu.-Mivel nem tudom, hogy mikor született és mennyi idős, így azt mondom, hogy ő 2000-ben született.
-De anya, akkor nekem most kéne kezdenem a sulit.-mondta Jeunguk.-8 éves vagyok és 2001-et írunk.
-Igaza van.-bólintott Hui.
-De mondhatjuk azt, hogy nem egészséges...lassabban nő, mint mi és ezért.-mondta Hongseob.
-Rendellenesség?-kérdezte Changsun.
-Pontosan.-bólintott a fiatalabb.
-Apátoknak mit mondunk?-ült le Kisu.
-Hát, majd azt mondod, hogy valaki itt hagyta őt.-mondta Hui.
-Majd segítünk neked.-ölelte meg Jinhong.-Hisz már nagyok vagyunk.
És így is lett. 16 év telt el. A fiúk sikeresen befejezték a sulit, így már nagyobb gond nem volt. Haneul is felcseperedett, ő lett Cory kedvence Jinhong után. Az évek lassan teltek. Hui, Changsun és Jeunguk az egyetem miatt ideglesen elköltöztek otthonról, így nagyobb lett a hely. Jinhong, Hongseob és Haneul sokat segítettek a ház körül, közben pedig kiderült, hogy Hui munkát vállalt, így tudod haza küldeni pénzt. A történet itt kezdődik el és végig kíséri a 2 évet, amikor is a legkisebb is elköltözik otthonról...


Igen, ez egy újabb mini sorozat, amit max talán 18 részesre tervezek, de még nem biztos :) kérek vissza jelzéseket, hogy tetszik e nektek és hogy legyen értelme folytatni :)


~Köszönöm~

Sziasztok ^^
Ez most nem egy one shot lesz, hanem egy köszönet nyilvánítás.

Szeretném nektek megköszönni, hogy összejött a blogra 1200+ megtekintés, ami hatalmas nagy öröm nekem :) Nélkületek ez sose jött volna össze és ráadásul ez mind annak is köszönhető, hogy egy szavazás alapján létre jött a B.A.P-That's my Jam paródia, ami hatalmas nézettséget szerzett és ezzel rekordot is tudtam állítani a blogon :) 


Ezúton szeretném még azt is megköszönni, hogy ilyen sokan olvassátok a kis történeteimet és ezek közül leginkább az Be Mine mini sorozatom, amit ugyan lassan csinálok, de nagyon igyekszek, mert közben én még egy Seventeen-es és egy NCT-s fanfiction-t is csinálok mellette. Tényleg, egyszerűen el sem hiszem, hogy ezt is át tudom élni, hogy ilyet lássak :) facebook-on is, ahol megosztottam a paródiámat meg még ask-ra is ki raktam a blogot, hogy lessétek és egyszerűen fhúú :DDD  

A továbbiakban is igyekszek hozni frisseket DE lehet, hogy szeptembertől nem fogok sűrűn jelentkezni. Hogy miért? Legyen meglepetés :) Még egyszer köszönöm szépen azoknak, akik olvassák a blogomat+meg is osztják őket+rányomnak a +1 gombra is :) Ti vagytok a legjobbak, még egyszer nagyon szépen köszönöm és sok sikert a sulihoz mindenkinek :) az askomat majd linkelni fogom a közel jövőben, de még nem tudom, hogy mikor, az is váratlan lesz majd :) még egyszer köszönöm és ti vagytok a legjobbak ^^

Haneul
  

2016. augusztus 21., vasárnap

~Be mine 2. rész: Myungsoo, nem vagy a crushom, ezt fogd fel!~

Hosszú kihagyás után itt van az Infinite sztori 2. része. Tudom, sokáig nem volt rész, de nem is volt erőm ezzel foglalkozni plusz ihletem se volt...szóval na, értitek :D de most itt van és folytatom ^^

 

Idegesen ültem a bár pultnál. A koktélomat kortyolgatva gondolkoztam azon, hogy vajon Dongwoo mit reagál rá, hogy ha meglátja Myungsoo-t és a többieket? Elővettem a telefonomat, majd előkeresve Dongwoo nevét hívtam föl. Magam se tudom, hogy mit csinálok, de ez a legegyszerűbb mód arról, hogy ne kerüljek a társaságukba. Nem vette fel. Biztos a szobájában hagyta a telefont. Miután megittam az utolsó korty koktélt is, vissza mentem a szobámba, csak, hogy út közben Sunggyu-ba botlottam bele.
-Dongsaeng.-nézett rám.
-Szia hyung.-mondtam, majd tovább akartam menni, de elém állt.
-Találkoztál Myungsoo-val, igazam van?-kérdezte, mire egy aprót bólintottam.-Dongwoo-val van, gondolom próbáltad hívni...vissza akar csábítani téged.
-Ezt ne itt beszéljük meg, menjünk ki a medencékhez.-mondtam, majd kimentünk.-Mióta csinálja ezt?
-Amióta szakítottatok. Nem tudja felfogni, hogy te már nem vagy neki ott. Mindig felhozza azokat a napokat, mikor együtt voltatok...szerelmes beléd, számára még te vagy a crush.-magyarázta.
-De nekem ő már nem a crushom...én...én gyűlölöm őt...-motyogtam.
-Myungsoo azt mondta, hogy a szüleid elmartak mellőle és Dongwoo is tele tömte a fejedet ilyenekkel.
-Hyung, ez nem igaz.-mondtam.-Myugsoo egy hülye, nem tudja felfogni, hogy nem szeretem őt...Istenem, miért ilyen nehéz ez?
-Csak várd meg este Dongwoo-t. Ha ideges lesz, akkor Myungsoo mindent elmondott neki.
-Ne!-kaptam a szám elé.-Nem mondhatja  el, hogy nekem közöm volt Sungyeol egyik dolgában. Ha azt elmondja, akkor nekem végem.-pattantam fel  nyugágyról.-Merre vannak?
-A strandtól nem messze van egy faház sor. Meg fogod ismerni, Sungyeol és a többiek ott vannak.
-Hyung, köszönöm.-mondtam, majd elsiettem a strandhoz, ahol a faházak voltak.
Pár perc múlva oda is értem. Hyung-nak igaza volt, tényleg ott voltak a többiek. Nagyot nyelve mentem oda, mire Hoya egy sunyi mosolyt vetett rám.
-Vissza jöttél?-kérdezte gúnyosan.
-Hol van ez az elmebeteg?-kérdeztem.
-Bent van a barátoddal.-mondta, mire be akartam menni, de Woohyun elém állt.
-Felejtős, hogy te bemész oda.-mondta.
-Miért? Dongwoo az én barátom, Myungsoo meg a múlté, ezt nem lehet felfogni? Nem akarom, hogy az a vadbarom elmarjon a barátom mellől, az egyetlentől...Hyung, ha nem engedsz be...akkor baj lesz.-küszködtem a könnyeimmel.
-Engedd be.-mondta Sungyeol.
-Na de...-kezdte volna Woohyun.
-Van egy dolog, amit tényleg nem szabad megtudnia.-mondta, majd Woohyun félre állt, én pedig bementem. Myungsoo a kanapén beszélgetett Dongwoo-val, mire mind a ketten rám néztek.
-Te...-állt fel idegesen Dongwoo.-Mit tettél te barom?!-fogta meg mindkét vállamat.-Tudod, hogy amit tettél 1 évvel ezelőtt, az mennyire sújtott engem? Sungjong, miért?-levettem a kezeit a vállamról, majd Myungsoo-hoz léptem és egy pofont adtam neki.
-Szégyen, ahogyan megalázol engem...Myungsoo, nem vagy a crushom, ezt fog fel. Nem is voltam és nem is leszek.-mondtam, mire felállt.
-Sungjong, amiket most mondtál...azok nekem nagyon fájdalmasak...Hoya, Sungyeol! Vigyétek ki Dongwoo-t és kísérjétek haza!-szólt ki, mire a két fiú bejött és kivitték Dongwoo-t.
-Hyung!-nyúltam utána, de már késő volt.
-Nem lesz semmi baj!-mondta, majd elvitték.
-Te szemét állat, mire volt ez jó?-löktem hátrébb, mire a kanapéra esett.-Utolsó görény vagy Myungsoo, egy utolsó idióta, aki direkt keresztbe tesz nekem, hogy nekem rossz legyen!
-Én vagyok a szemét? Bocsika, nem én hagytalak ott a kosárpályán faképnél, hanem te!
-Mit akarsz tőlem? Nem volt egyértelmű, hogy vége van? Ha hyung-ot elmered marni mellőlem nem lesz jó vége.-fenyegettem meg.
-Majd én azt eldöntöm. Most mehetsz, holnap látni szeretnélek a parton.
-Lesheted.-mondtam, majd otthagytam. A ház előtt Dongwoo ült a széken.-Gyere, haza megyünk.
-Magyarázattal tartozol.-mondta rám se nézve.
-Tudom.-mondtam, majd felállt a székről és vissza mentünk a hotelba. Leültünk Dongwoo ágyára és mindketten a földet bámultuk.
-Miért nem szóltál?-kérdezte egy kis idő után.
-Miről?-néztem rá.
-Hogy ez a szemét szerelmes beléd.-mondta.-Nem merem felfogni amit mondott...Lefeküdtetek és részegen mentél haza egyik nap? Tudod, hogy ez anyádnak mennyire fájt?
-Hyung tudom, ezért szakítottam vele.-töröltem le a könnycseppet az arcomról.-Miért kell ennek így történnie?
-Holnap haza megyünk és kitalálunk valami mást, oké?
-Oké.-bólintottam, mire átkarolt engem.
-Ne sírj, nincs miért.
Másnap össze pakoltunk és haza mentünk azaz inkább elmentünk a busan-i strandra és ott folytattuk a pihenést. Anyuéknak nem mondtunk semmit, nem hiszem, hogy megakarják tudni, hogy Myungsoo-val találkoztam. Meleg volt nagyon, így valami árnyékos helyet kerestünk, ahol nem kapunk hőgutát.
-Bekenlek naptejjel, nehogy leégj.-mondta Dongwoo, majd bekente a hátamat.
Egész nap kint voltunk. Röplabdáztunk, fagyiztunk és néha néha bementünk a vízbe. Végre egy nyugalmas nap, sehol sincs Myungsoo és végre kipihentnek érzem magam.
-Sungjong.-jött vissza lihegve Dongwoo.-Itt vannak.-mondta.
-Honnan tudta, hogy itt vagyunk?-ültem fel a pléden.-Hiszen direkt este jöttünk el.
-Ennyire szeret téged, hogy még ide is eljön?-ült le mellém.-Kezd elegem lenni.
-Szerinted nekem nem?-dőltem vissza vízszintesbe.-Engem nem érdekel. Én élvezem a nyaralást és ez a balfasz nem fog engem piszkálni.
-Hű de lazán veszed.-röhögött.
-Nyár van, nekem ez kell, pihenés és nyugalom.
A nap folyamán szerencsére Myungsoo nem keresett engem, hisz ha Dongwoo velem van, akkor nyugi van. Este fele egy kicsit kimentünk a sétáló utcába szét nézni. Dongwoo mondta, hogy megnézi a kajás részleget, addig én az ajándékokat néztem meg. Olyan szépek voltak.  Hirtelen két kéz fonódott a derekamra. Ijedten ugrottam hátra és reflexből pofon vágtam az illetőt azaz Myungsoo-t.
-Te szemét, a szívbajt hoztad rám.-vettem a le a kezeit a derekamról.-Mit akarsz?-kérdeztem unottan.
-Miért mentél tegnap este?-kérdezte, miközben előrébb haladtunk az utcán.
-Semmi közöd hozzá.-mondtam.-Ha most megbocsájtasz, nekem más dolgom van, így most lépek.
-Várj már.-kapott a kezem után.-Ez a tied.-nyomott a kezembe egy karpercet.-Még aznap oda akartam adni neked, de mivel gyorsan elviharoztál, így nem tudtam oda adni. Ez a szülinapi ajándékod.
-Szóval nem felejtetted el...-néztem a kis ékszert.
-Sose felejtem el.-mosolygott.-Boldog szülinapot így megkésve.
-Köszi.-vettem fel.-De most már tényleg mennem kell.-hajtottam le a fejemet.
-Menj csak...de azért szent a béke?-kérdezte.
-Hjaj...na jó, de akkor ne zaklass és előbb hívj fel ha találkozni akarsz velem DE, anyuék és Dongwoo nem tudhat erről.
-Rendben.-bólintott, majd megölelt.-Köszi Sungjong.
Elköszöntünk egymástól, majd elmentem Dongwoo-ért. Megint forog velem a Föld. Szerelmes lettem már megint belé, de addig jó, ameddig csak mi tudunk róla. Gyorsan írtam egy sms-t Myungsoo-nak, hogy még a fiúk se tudhatnak róla. Ő azt írta vissza, hogy nem is akarja, hogy tudjanak róla. Megkönnyebbülve találtam meg hyung-ot, majd mellé ültem.
-Boldognak látszol, minden rendben?-kérdezte.
-Minden a legnagyobb rendben...

2016. augusztus 19., péntek

~Helló, szia Halloween~ ~Hyunseong×Haneul~




 



Október 31. Mindenki kedvenc ünnepe, még nekem is. A mai napon a két legjobb barátom, Kwangmin és Youngmin halloween-i bulit szervez aminek a témája Aliz Csodaországban. Imádom azt a filmet és a könyvet is, így egyszerű volt ruhát választanom. Épp a sminkemet csináltam, mikor csörgött a telefonom. Minwoo volt az.
-Szia picur.-szóltam bele. Na  igen, én Minwoo-t picurnak hívom, Minwoo meg engem manónak. Ez azért van, mert neki a picur volt az első szava, nekem meg a manó. Jó, ez hülyeség, de na, ebből tudjuk, hogy jó barátok vagyunk.
-Manó, mond, hogy te is a Kalapos leszel.-mondta aggodalmasan.
-Öhm...én pont, hogy Aliz leszek.-mondtam.
-Ne már, Hyunseong is az lesz.-tört le.-Hallod, eléd megyek, úgy is útba esel nekem.
-Rendben.-mondtam.
-Mennyire vagy kész?-kérdezte.
-Most csinálom a sminkemet és a hajamat...a ruhához segítség kell.-dünnyögtem.
-Ne szarakodj vele, 5 perc és ott vagyok és segítek.
-Köszi picur.-mosolyogtam.
-Na, akkor majd megyek, szia manó.-mondta, majd letette.
Gyorsan megcsináltam a hajamat és a sminkemet, majd bementem a szobámba és a tükör előtt állva néztem a végeredményemet. A hajam gyönyörű lett szerintem, viszont a smink egy picit fura. Csöngetek. Lementem ajtót nyitni és egy vigyorgó Minwoo állt előttem.
-Mutasd a ruhát, mennyire bonyolult fel venni.-mondta nevetve, majd felmentünk és a ruhát kezdte el méregetni.-A piros ruha...-esett le az álla.
-Tetszik?-kérdeztem félénken.
-Hallod, gyönyörű leszel ebben.-mosolyodott el.-Na, vegyük föl, kíváncsi vagyok, hogy hogy áll rajtad.
Miután felvettem a ruhát (Minwoo segítségével), elégedetten fordultam körbe.
-A többiek mik lesznek?-kérdeztem.
-Donghyun lesz a Nyálkanyúl, Jeongmin az egyik katona, nem tudom pontosan. Hyunseong ügye ő is Aliz lesz, persze a férfi változatban, az ikreket meg nem tudom.-mondta.
-Szerintem az egyik a fehér a másik meg a vörös királynő lesz.-nevettem.
-Viszont muszáj közös képet készítenünk, ez egy hatalmas emlék.-mondta, majd csináltunk egy közös képet, amit kirakott twittere ezzel a szöveggel: A Kalapos és Aliz készen áll a Halloween-re. ;)
Elindultunk Youngmin-ékhoz. Mivel a tömegközlekedést kellett használnunk, így jó sokan néztek minket, de volt aki csak mosolygott. Fél óra múlva meg is érkeztünk a fiúkhoz. A házból már üvöltött a zene. Biztos Jeongmin már itt van.
-Hűha, remélem az ikrek nem részegek.-igazította meg a kalapját Minwoo.
-Te csak azt hiszed, ha Donghyun nem kevert italt, akkor nem iszunk ma.-mosolyodtam el.
-Már tudom miért te vagy a legjobb barátom.-vigyorgott, majd becsöngettünk. Senki nem jött ki. Újra csöngettünk, de arra se jött ki senki.-Na jó, én beszólok.-mondta.
-Várj, lehet, hogy mindenki részeg és a zene is üvölt.-mondtam.
-Teszek rá.-mondta, majd a táskájából elővett egy hangszórót és beleszólt.-Jo Kwangmin és Jo Youngmin. Most azonnal nyissátok ki a kaput vagy nem leszünk jóban.-mondta, mire Hyunseung jött ki.
-Hallod, nem lehet hallani a csengőt.-nyitotta ki a kaput.-Ó még egy Aliz?-mosolyodott el.
-Így van.-mondtam.-Mennyire részegek?
-Senki nem az, mivel kiderült, hogy Kwangmin másnapos és ő nem akar alkoholt inni.-mondta.-Na de menjünk, a buli csak most kezdődik.-mondta, majd bementünk a házba.
Az ikrek Tutyika és Mutyika volt, ami illett hozzájuk. Iker koncepció, így hívtuk ezt. Már 2 órája buliztunk, mire nekem muszáj volt friss levegőt szívnom, így kimentem az udvarra egy kicsit. Leültem a hintaágyra és egy nagyot nyújtózva dőltem hátra. Fél órája ültem kint, mire Hyunseong jött ki. Ki volt gombolva az inge és a zakója, így láthattam a kocka hasát. Te szent tejföl, ennyire fülledt a levegő? Amint meglátott engem, mosolyogva oda jött hozzám és leült mellém.
-Miért nem bulizol velünk?-kérdezte.
-Levegőre volt szükségem.-mondtam, de alig bírtam a szememet levenni a hasáról.
-Mit nézel ennyire?-kérdezte.
-Ja...semmit.-fordítottam el a tekintetemet.
-A semmit nem lehet így nézni.-nevetett.-Na jó, fogadjunk a hasamat nézted.
-Mi?! Hyunseong, ne már.
-Ismerlek már, tudom, hogy hogy viselkedsz, mikor látsz egy izmos hasat.-mondta.
-De...ahj.-döntöttem hátra a fejemet vigyorogva.
-Na látod, tudtam én.-mosolygott, majd közelebb hajolt a nyakamhoz és egy puszit nyomott rá, amitől kirázott a hideg.-Finom az illatod.
-Ne csináld, ha Minwoo rá jön megöl engem.-kuncogtam.
-Amiről a dongsaeng nem tud, az nem fáj neki.-hajolt az arcomhoz, majd egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra és én ösztönből vissza csókoltam. Miután levegő hiány miatt elváltunk, Hyunseong elmosolyodott.-Mióta csókolsz ilyen jól?
-Pedig nem erősségem.-mosolyogtam, mire megszólalt Avril Lavigne-től az Underground.
-Szabad egy táncra?-állt fel és a kezét felém nyújtotta.
-Igen.-mondtam, majd megfogtam a kezemet és olyan közel húzott magához, hogy szinte éreztem a kockáit és az arcunk is csak pár milliméter választotta el.
-Basszus.-vigyorgott.-Ennyire közel se voltam hozzád.-karolta át a derekamat, míg én a nyaka köré fontam a kezemet. 
Elkezdtünk táncolni, ami annyiból állt, hogy piciket lépegettünk jobbra és balra. Teljesen el olvadtam Hyunseong-tól. Egyszerre volt aranyos és szexi. Nem tudom miért...de egyszerűen belé szerettem, de totálisan is. Már egy jó ideje közel voltunk egymáshoz, mire elmosolyodott és megint megcsókolt.
-Hátul Youngmin kialakított egy olyan részt, ami hasonlít a filmbeli nyúllyukra.-mondta.-Szerintem menjünk hátra, mielőtt a fiúk észre vesznek minket.
-Menjünk.-mondtam, majd kézen fogva mentünk hátra, ami tényleg hasonlított arra a lyukra,  ami a filmben volt. Leültünk a fa tövébe és a fejemet Hyunseong vállára hajtottam. Szerelmes vagyok belé, ezt nem tagadom, de félek, hogy ha ez csak egy ilyen futó kaland lesz, akkor én lelkileg össze török.
-Szeretnék kérdezni tőled valamit.-nézett rám.-Mond, ha azt mondom, hogy ez a gyűrű a tied, akkor leszel a barátnőm?
-Nem kell hozzá gyűrű ahhoz, hogy a barátnőd legyek.-mondtam.-Így is igent mondok.
-Szeretlek.-mosolyodott el, majd megcsókolt és eldöntött a füvön. 
-Csak le ne bukjunk.-kuncogtam.
-Nem fogunk.-mosolygott, majd lágyan megcsókolt, mire egy ismerős hangot hallottunk meg.
-Hyung, Haneul! Gyertek be, kész a vacsi!-mondta Youngmin, mire Hyunseong elnevette magát és mellém dőlt a füvön.
-Majd megyünk!-szólt vissza, majd tekintetét rám szegezte.-Gyönyörű vagy.
-Nem is igaz.-mondtam.
-Pedig de, és ezt Minwoo is megmondta nekem.
-Minwoo tudott róla, hogy szeretsz?-néztem rá kerek szemekkel.
-Már vagy 1 éve.-mondta, mire hozzábújtam, így hallottam a szívdobogását.-Várj egy kicsit.-mondta, majd egy kicsit arrébb mentem és...és levette a felsőjét, úgy dőlt vissza hozzám.-Meleg van még mindig.
-Csak ne fázz meg.-mondtam.
-Dehogy fogok.-mondta, majd az éget kezdte el kémlelni. Én is felnéztem az égre, mire azon kaptam magam, hogy Hyunseong olyan közel volt hozzám, hogy a hasamat simogatta, amitől a hideg kirázott és ráadásul csikis is vagyok ott.-Nem akarom, hogy másé légy.
-Nem is leszek.-mondtam.-Soha másé.
Hyunseong lágyan megcsókolt, utána visszamentünk a házba. A többiek furcsán néztek ránk, mire Minwoo elmosolyodott. Rájött. Rájött, hogy szerelmesek vagyunk.
-Furcsák vagytok.-mondta Donghyun.
-Pedig minden oké van.-nézett rám.
-Együtt vannak!-jött le az emeletről Kwangmin.-Láttalak titeket, hogy hátra mentetek.
-Hogy mi van?-nézett értetlenül Jeongmin.-És én erről miért nem tudok?
-Mert pár perce jöttek össze.-mondta a fiatalabbik iker.
-Minden esetre sokáig.-emelte a poharát Youngmin.
A buli nagyon jó volt. Éjfél volt, mire mindannyian eldőltünk a kanapén és röhögve beszélgettünk. 2 óra fele mindenki haza ment. Hyunseong és Minwoo haza kísért és Hyunseong nálam is aludt. Azóta boldogan meg vagyunk, én a sulit sikeresen elvégeztem, így Hyunseong-hoz költöztem.

~B.A.P-That's My Jam~ [PARODY]

Yongguk, Himchan, Daehyun, Youngjae, Jongup, Zelo

Igen, ez az én Jam-em
Mindenki kezeket fel
Üdvözlégy a showban
Miért nem örültök ennek?
Nagy bajban lesztek.

Miért nem örültök?
Megnyomjam a gombot?
Akkor bulizzatok végre.
Mindenki érezze jól magát.
Hyung, most te jössz.
 
Úúú túl meleg van ahhoz
Hogy én csináljak is valamit.
Ez itt mögöttem fölöslegesen dobol
Én pedig megsülök ebben az izében
A homok is túl ragadós
A hölgyek pedig túl vékonyak 
És nekem nem is ők az ideáljaim
Hanem a  sexy BABY-k.

Nagyon melegem van
Az hülye hőfúvó
Kié ez az autó?
Baszki Daehyun, ne ijesztgess.
Miért nem a kibeszélő showban vagyunk?
Induljunk már oda!!


Ezzel a narancs hyung-al és persze velem
Inni fogunk egész éjjel  
Mert ez már alap nálunk 
Egész éjjel party lesz 
Már nagyon várom

Én is/Én is
Úristen Youngjae a gatyád!

Igen, ez az én Jam-em.
Mindenki kezeket fel! 
Saját csatornánk van.
Yougjae ne aludj már!
Mindenki keljen már fel!

Igen, ez az én Jam-em!
Mindenki készen áll?
Akkor kezdődjön a party!
Mindenki szobrot áll!
Zelo most te vagy!


Daehyun hyung, szerintem hagyjuk a show-t.
Nézd meg, én 20 éves vagyok és magasabb
És nekem kéne lenni az MC-nek, mert én vagyok a maknae.
Oda adom neked ezt a finom gyümölcsöt és piát
Csak had legyek én az MC.
Tudod jól,
Hogy én bármit meg teszek érte.
De nem kapsz gyümölcsöt mert már bele haraptam (Nyam!)

Hőgutát fogok kapni ettől a melegtől.
És igen, normálisak vagyunk, hogy 
Hosszú gatyában napozunk 

Még mindig unatkozok
(már megint mitől?)
Mert hiányzik a dongsaeng-em.
(már megint Zelo)

 Húzzuk meg fenékig a teát.
Youngjae ki ne merd köpni,
Mert én köplek le és annak nem lesz
Jó vége.

Már elegem van!!!
(Zelo merre vagy?)
De nekem nem Zelo hiányzik...
(Feladtuk a reményt)

Baszki/Baszki
Neki a legkisebb dongsaeng hiányzik!

Igen, ez az én Jam-em.
Lelövök mindenkit!
Még a BABY-ket is.
És ez azért van, 
Mert én Casanova vagyok.

Igen, ez az én Jam-mem.
Kifogyott a töltényem!
Szent jó tejföl!
Fussunk innen! 
Ameddig vissza nem vágnak!

Most rám figyeljetek
Most én beszélek.
Figyelj figyelj figyelj 
Nekem nem Zelo az ideálom

Miket beszélsz te?
Ki az új szeretőd?
Ki az? 

Én tudom ki/Jaj ne!
Hát Daehyun!

Igen, ez az én Jam-mem.
Ide fogok fagyni!
Én csak lehűlést kértem!
Ez maga az Északi sark.
Leütöm a menedzsert!

Igen, ez az én Jam-mem.
Végre a showban vagyunk! 
És mehet a buli!
Végre boldog vagyok!
És nekem nem Jongup a crushom!