~Én csak azt akarom, hogy mosolyogj~ ~N+Leo~

Hál istennek ma kaptunk 1 hét pihenőt, így ma majdnem mindenki henyélt, csak estére kezdett el mindenki mozgolódni vagyis Leo nem, de a többiek igen.

-Hyung, ügye el mehetek a többiekkel este kicsit szórakozni.-guggolt le elém a maknae. Na igen, kb reggel óta a kanapén kidőlve bámulom a tv-t és nem foglalkozok senkivel és semmivel.

-Felőlem, de Ravi lesz érted a felelős.-mondtam.

-Köszi hyung.-ölelt meg, majd el szaladt. Tovább néztem a tv-t, mire 4 fiú állt be elém.

-El mentünk, majd valamikor jövünk.-hajolt elém Ken.

-Oké.-mondtam.-Ne lépje túl a mértéket az alkohol.-figyelmeztettem őket.

-Oké.-mondták, majd el mentek. Tovább bámultam a tv-t, mire lépteket hallottam a konyhában. Fel tápászkodtam és a konyhába néztem, ahol Leo öntött magának narancslét. El mosolyodtam, majd vissza dőltem és tovább bámultam a tv-t. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Leo jött be a nappaliba.

-Szia.-mosolyogtam.

-Szia.-mondta.-Én is nézhetem veled a tv-t?-kérdezte félénken.

-Persze.-mosolyogtam, majd fel ültem ülő pózba és Leo mellém ült. Sose szerettem, mikor Leo nem mosolygott, így vagy meg csikizem, vagy valamit mindig el követek, hogy mosolyogjon. Kerestem valami vicces műsort, mire Leo meg fogta a kezemet.

-Ne erőlködj, keveset fogok így is mosolyogni.-nézett rám, mire le hajtottam a fejemet és hagytam a francba. Törökülésbe húztam fel a lábamat, majd el kezdtem minden fele nézni, mire Leo-n  akadt meg a szemem aki engem nézett. Kérdőn néztem felé, mire megrázta a fejét és tovább nézte a tv-t. Tennem kell valamit, hogy mosolyogjon. Amit az arca le ír, bánat, szomorúság, megaláztatás...Csendben ültem mellette, mire a fejét a vállamra döntötte és úgy nézte a képernyőt. Megöleltem, mire szorosan hozzám bújt és a fejét a mellkasomnak nyomta. Csak annyit hallottam, hogy szipog. Megsimítottam a fejét, mire rám nézett. El mosolyodtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.

-Emlékszel még, hogy mit kértél még a debütálásunkkor?-néztem rá.

-Azt, hogy legyünk egy jó közösség és soha ne vesszünk össze.-törölte le a könnyeit, majd vele szembe fordultam, így mindketten a kanapén néztük egymást.

-És mikor ketten beszélgettünk?-néztem rá.

-Azt, hogy, egyen egy legjobb barátom akivel minden gondomat megbeszélhetem és sose hagy egyedül.-nézett rám.

-És én ki vagyok neked?

-A leader-em és a legjobb barátom.-mondta, mire el mosolyodtam.

-Te is az enyém.-öleltem meg.

-Ügye számításba vetted, hogy Hyuk még csak 19 és el engedett a fiúkkal inni?-kérdezte, mire égő vörös fejjel engedtem el.

-Nem akartam, hogy itthon maradjon a nyakamon.-mondtam.

-Neked vörös a fejed.-mondta.-Hakyeon te zavarba vagy.

-Nem is, csak meleg van bent.-tereltem a szót.

-Ne tagad.-mondta.

-Leo...én csak azt akarom, hogy...-akadt el a szavam.

-Hogy?-nézett rám.

-Hogy...-akadt el újra a szavam.

-Mond el.-nézett rám, mire lehunytam a szememet.

-Csak azt akarom, hogy mosolyogj.-böktem ki.-A szülinapom óta ezt várom, mikor a tortát oda adtad csak azt vártam, hogy mosolyogj...még ha nem is nagyon, akkor csak egy kicsit, amit csak én láthatok...Kérlek.

-Hyuk is mindig azt szerette volna, hogy mosolyogjak, de tudod, hogy miért nem.

-Csak egy kicsit...-néztem rá.

-Ne törj le, igyekezni fogok, ígérem.-ölelt meg. Még késő estig a tv-t néztük, mire ásítottam egy nagyot. El álmosodtam eléggé, pedig egész nap henyéltem és nem csináltam semmit...Lehet a semmit tevésben fáradtam el ennyire? Á hülye vagy N, nem lehetsz ettől fáradt. Pislogtam kettőt, mire Leo felé fordultam és el kerekedett a szemem...mosolygott. El mosolyodtam, majd a vállára hajtottam a fejemet. Már szinte lehunytam a szememet, mire Leo fel szeretett volna állni.
-Megyek aludni.-mondta.
-Szerintem én is megyek, eléggé el fáradtam.-dünnyögtem.
-A nagy semmit tevésedben?-nézett rám, mire karikás szemeimmel rá néztem.
-Lehet.-mondtam.-Na menjünk aludni.-mondtam.
-Oké.-bólintott. Fel mentünk az emeletre. Megálltam az ajtóm előtt, majd Leo-ra néztem, aki a szemköztibe ment.
-Aludj jól.-mondtam.
-Te is.-mondta, majd...rám mosolygott és be ment. Sokkolva álltam az ajtó előtt és értetlenül ráztam a fejemet. Rám mosolygott? Lehet mégis csaltam egy kis mosolyt az arcára...Woah, büszke vagyok magamra. Mosolyogva dőltem bele az ágyba és csak vigyorogni tudtam. Azta, mikre nem vagyok néha napján képes.