~Egy közös délután Yuseong-al~

Szereplők:

Minchi
Yuseong

A Bigflo tagok és Haneul

A suli előtti lépcsőn ültem és zenét hallgattam. Most, hogy vége van a tanításnak kicsit lazulhatok ebben a jó időben. A nap sütött és a szél sem fújt annyira. A mai nap után legszívesebben haza mennék, de meg várom Haneul-t, hátra el tud szabadulni a tanárjától. Lassan 10 perce ülök kint és még mindig egy árva lélek sincs sehol. Ki vettem a fülemből a fülesemet és a kapura néztem. Még a portán se volt senki. Sóhajtottam egyet, majd fel álltam, mire valaki hátulról át ölelt. Fel sikítottam, mire a kezét a számra tapasztotta az illető...azaz a suli szép fiúja, Yuseong.

-Pszt, el lógtam etikáról és nem tudhatják meg.-mondta, mire bólintottam. Elmosolyodott, majd el engedett.-Miért vagy még itt, hisz vége van az óráidnak, nem?

-Haneul-t várom, de még mindig nem jött ki.-mondtam.

-Én tudom miért nem.-nevetett.-Jungkyun és a többiek megtalálták a folyóson és bevitték egy üres terembe őt, de ne gondolj rosszra, Ron gondját viseli.

-Részvétem neki.-sóhajtottam.

-Viszont ha már el jöttem etikáról, van kedved el jönni velem fagyizni?-kérdezte. 

Na most mit kéne reagálnom? Igen oppa, szíves örömest megyek veled :333 Na jó, ezt nem. De tényleg, most mit mondjak? Lassan 1 éve kedvelem őt, de nem merem neki el mondani. Oké, akkor menjünk el vele, ki tudja mi lesz belőle.

-Persze, addig is nem ülök itt.-mosolyogtam, majd Yuseong megfogta a kezemet és elindultunk a fagyizóba, ami a sulitól nem volt messze. Oda mentünk a pultoshoz és le adtunk a rendelésünket. Vigyorogva köszöntem meg, majd a park felé vettük az irányt. Le ültünk az egyik padra, mire Yuseong át karolt.

-Köszi, hogy eljöttél velem.-mosolygott.-Ha a fiúkkal jöttem volna el, abból nem lenne ilyen meseszép délutánunk.

Ó menj már azzal az 10000 W-os mosolyoddal. Oké, megettük a fagyit...Nem, nem Minchi, nem most fogod neki elmondani, hogy szerelmes vagy belé. De jövőre alig fogjuk egymást látni. De akkor sem. Nem tehetem tönkre a délutánunkat. Már lassan 4 óra és még mindig Yuseong ujjait érzem a vállamon. Nem tudom miért, de olyan nyugtatóan hat rám. Nem mintha eddig ideges vagy idegbeteg lennék, csak egyszerűen el lazít és megnyugtat.

-Figyelj, én már rég el akartam neked mondani, hogy...-akadt el a szava.

-Hogy?-néztem fekete szemeibe.

-Hogy...van e kedved holnap is eljönni velem így sétálgatni?-pirult el. Zavarban van...Te jó isten, zavarba hoztam...ZAVARBA HOZTAM!? Eee ezt is jó tudni.

-Persze, hogy van kedvem.-mosolyogtam.

És el kezdődött a mindennapi sétánk a parkban kézen fogva. Már lassan 1 hete csináltuk ezt. Persze a srácok mind kérdezgették, hogy járunk e? Még Haneul el is tervezte az esküvőnket. Szép kis álom lenne, de erről még álmodni se merek. Tuti fix, hogy Yuseong-nak nem én vagyok az ideálja. Ma péntek van. Ma megyünk utoljára együtt, aztán a hétvégén nem találkozunk. Most is a park felé vettük az irányt és ugyanúgy le ültünk a padra, ahol a naplementét néztük.

-Minchi...én már nagyon régóta figyellek téged és azt hiszem...hogy kedvellek. Amióta így jövünk a parkba kézen fogva, az azért van, mert bármikor ki mondhatom neked, hogy...szerelmes vagyok beléd...halálosan is.-mondta, mire le sokkoltam. Kedvel engem? Én meg azt hittem, hogy csak kihasznál...de nem. Ő tényleg szeret engem. Rá néztem, mire a fejemet a vállára hajtottam.

-Az a helyzet, hogy én is kedvellek téged...de én azóta, amióta ismerjük egymást.

-1 éve?-nézett rám.-Oly rég óta vártál rám?

-1 év az nem sok...nekem nem.-néztem rá, mire elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Először nem is tudtam, hogy mit reagáljak, de miután feleszméltem, hogy azzal a fiúval vagyok, akibe 1 éve szerelmes vagyok egyből viszonoztam. Hirtelen taps és fütty vihar hallatszott meg, mire oda kaptuk a fejünket. A fiúk és Haneul volt az.

-Éljen az ifjú pár.-mondta Ron és Haneul egyszerre, mire egymásra néztek és elpirultak. Óóó ott is dúl a láv. 

-Hozzam a csokrot vagy elég annyit is bejelentenetek, hogy együtt vagytok?-kérdezte Z-Uk.

-Szerintem elég a csokor.-pacskolta vállon Jungkyun.-Vagyis elég, ha megmondják, hogy melyik kell nekik.

-Gondolom igent mondasz arra, hogy az enyém leszel, ügye?-nézett rám Yuseong.

-Nem kérdés, hanem parancs volt ez.-mondta High Top.

-Akkor parancsolom, hogy légy az enyém.-mondta Yuseong, mire vigyorogva megöleltem.

-A tied leszek, azt csinálsz velem amit akarsz.-súgtam a fülébe, mire egy halk kuncogás jött ki Yuseong-ból.

Ez történt 1 éve. Azóta röhögve emlékszünk vissza az évfordulónkra. Már Haneul és Ron kapcsolata is szerelemmé alakulgat ki, de még nem teljesen. 

-Egyszer úgyis megkérem a kezedet, azt ügye tudod?-dőlt az ölembe Yuseong és el kezdett játszani a hajammal.-Sőt, már lehet, hogy holnap megkérem a kezdet.

-Még ne hamarkodj, rá érünk.-mondtam.-Sőt, kíváncsi leszek a két jó pajtás kapcsolatára is.

-Fogadok egy 4 won-ban, hogy Jungkyun-nal jön össze.-vigyorgott.

-Na azt majd tudod mikor.-mondtam.