Az egész olyan, mint ha meg se történt volna, olyan, mint egy álom. A pillangók a hasamban csak repdestek, hogy ha csak rá gondolok, de a puszta jelenléte is felkavar engem. A napom nehezen indult. Felültem az ágyamon és megnéztem a telefonomat, hogy nem jött e értesítés. Csak instagram-ra jött egy értesítés Junsu-tól és egy twitteres bejegyzés Jaejoong-tól. Már a gyomrom összeszorult, mikor megnéztem, hogy mit írt ki:
"Csodás este, egy csodás angyallal."
Csak nem a tegnap estére gondol? Kirázz a hideg, ha vissza gondolok rá. Az egész akkor kezdődött, mikor Jaejoong házavató bulit tartott. Junsu nagyon győzködött engem, hogy menjek el, mert tudja, hogy nekem Jaejoong mennyire fontos. De én hülye csak beleegyeztem és az lett belőle, hogy igazából annyira részegek voltunk Jaejoong-al, hogy...lefeküdtünk. Brrr már így visszagondolva is hülyén érzem magam. Aztán persze én balfasz leléptem kora reggel, full kómásan felhívtam Junsu-t, ő pedig haza hozott engem. Ez volt kb hajnali 3 körül. Istenem, ez pasas 0-24-ben fent van? Belenéztem a tükörbe. Egy 20 éves, kócos kék hajú lány nézett vissza rám a tükörből, lefojt sminkkel. Annyira hülye vagyok, de annyira. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Jaejoong volt az. Remegő kézzel vettem fel.
-H-Haló?-szóltam bele remegő hanggal.
-Szia...-mondtam.-...izé, itt hagytad a nyakláncodat még este.-na basszus.
-Uhf...akkor mindjárt összekapom magamat és akkor átmegyek érte.-mondtam.
-Ne fáradj, úgy is megyek ma be a Ceo-hoz a katonaság miatt, majd útközben bedobom neked.
-Rendben.-bólintottam.
-Na, akkor kb 10 perc.-mondta, majd lerakta.
Ó szent makadán, ezt is jól elintéztem. Az a nyaklánc, ami tegnap rajtam volt, azt Jaejoong-tól kaptam. Tuti kikészült, mikor meglátta. Csak a fejemet fogtam, hogy mi tévő legyek. De ő is zavarban volt. A hangján lehetett hallani, hogy nincs minden oké vele. De az fog nagyon fájni, hogy bevonul és nem fogom látni durván 2 évig. Már majdnem felhívtam Junsu-t, mire csöngettek. Kiballagtam a bejárati ajtóhoz. Jaejoong volt az. Istenem, hogy lehet valaki ennyire dögös?
-Szia.-köszönt egy hosszú kínos csend után.
-Szia.-mondtam.-Gyere be nyugodtan.-mondtam, mire kicsit arrébb álltam, hogy bejöjjön.
-Ami a tegnap estét illeti...-vakarta meg a tarkóját.-Sajnálom. Nem tudom mennyi Soju-t ittam aznap este, de tényleg nem voltam magamnál. Hülye voltam és felelőtlen.
-Nincs semmi baj...nem haragszom.-mondtam.-De legalább a buli sikeres volt, ennyi az egész.-erőltettem egy mosolyt.
-Ez igaz.-mosolyodott el.-Ja igen, ez a tied.-adta a kezembe a láncomat.-Most szerintem megyek.-mondta.
-Jaejoong...-szóltam utána.-Mikor fogsz haza jönni a katonaságból?
-Még nem tudom.-mondta, majd vissza lépett hozzám és megfogta a kezemet.-Viszont tudom, hogy emiatt az egész szituáció miatt kínosnak érzed magad, hidd el én is és szeretném újrapróbálni a kapcsolatunkat. Haneul, azért, mert bevonulok a seregbe 2 évre, az nem azt jelenti, hogy nem fogsz hiányozni, mert épp ellenkezőleg. Mikor hajnalban leléptél, akkor magamat okoltam, amiért ilyen szörnyeteg voltam, de az alkohol diktált és nem voltam észnél.
-Jae..-kezdtem, de az ujját a számra helyezte.
-Nem akarom elrontani...láttam, hogy láttad a twitter kiírásomat és az rád utalt, mert szeretlek. Igen, én Kim Jaejoong büszkén kijelentem, hogy szerelmes vagyok beléd és nem, nem az alkohol diktál engem, hanem a szívem és ezek a rohadt pillangók a hasamban.
-Szeretlek.-mondtam, mire megcsókolt. ezernyi lepke kezdett el csapkodni a hasamban. Szerelmes voltam belé, és ő is belém.
-Mennem kell.-mondta egy kis idő után.-De amint haza jövök, titokban összeházasodunk és új életet kezdünk. Csak várj meg.
-2 évig várni foglak.-öleltem meg.
-Szeretlek.-morogta a nyakamban.
Ki kísértem a kocsijához. Még egy utolsó csókolt adott nekem, majd elment. aznap este beszéltünk még és a bevonulásánál is ott leszek.
*2 év múlva*
Ma van a nagy nap. Ma jön haza. December 30. van, amit már jól előre bekarikáztam és rengeteg szívet írtam oda. Amióta Jae bevonult, rengeteget beszéltem Yoochun-nal és Junsu-val és ők is tartják a kapcsolatot Jae-vel. Mondták, hogy Yoochun lesz Jae tanúja, Junsu meg az én tanúm. A szüleim nem igen örültek neki, hogy végül Jaejoong mellett döntöttem, de ez legyen az én hibám. Az esküvőről semmit se tudnak, de addig jó. Mind a 3-an izgatottan mentünk a katonaság épülete elé, ahol 2 évvel ezelőtt engedtem el az angyalomat. Hamarosan Jae kilépett rajta. Fekete rövid haj, így láttam őt utoljára. Mosolyogva rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam.
-Drága angyalom.-ölelt meg szorosan.-Most már vége, itt vagyok.
-Hiányoztál.-mondtam.
-Ez a tied.-húzta az ujjamra a gyűrűt.-Junsu küldte, hogy kérjem meg a kezedet.
-Ez gyönyörű.-mondtam.
-De nem annyira, mint te.-mondta, majd felemelt és megcsókolt.-Menjünk haza.
Egész úton Jae elmesélte a katonaságban töltött 2 évét. Voltak szomorú és vidám pillanatok, de büszke vagyok rá nagyon, hogy hősiesen végig küzdötte ezt a 2 évet.
-Viszont mikor költöztök össze?-kérdezte Yoochun.
-Már a bevonulás előtt összeköltöztünk. Haneul oda költözött hozzám.-vigyorgott Jae.
Az újévet együtt töltöttük, majd elérkezett a január. Jaejoong a születésnapján akart oltárhoz állni, de sokáig hezitáltunk, hogy biztos akkor akarja e?
-Igen, mert ezen a napon akkor duplán boldog lehetek.-mondta Jaejoong.-Nem csak azért, mert a világ legszebb lányát vezetem oltárhoz, hanem azért, mert egy remek család nevelt fel engem és nekik köszönhetem ezt a gyönyörű 30 évemet.-mosolygott.
Így hát 2017. január 26-án összekötöttük az életünket. Azóta már lett két szép gyermekünk és a kicsiknek lett két keresztapja is. Yoochun és Junsu volt a kiválasztott. Mivel keresztanyát nem nagyon akartunk, így jobb, hogy őket választottuk. Azóta mindig nevetve emlékszünk vissza a nehéz napokra és a bevonulás előtti napokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése