Ekkora barom nem lehetek...Becsapott. Ott álltam az esőben magamat sajnálva. De mégis mit értett azon, hogy csak egy játékszer vagyok neki? Nem, ezt nem ő mondhatta, pont ő nem, aki szeretett engem...aki megbízott bennem...Ez nem ő volt. Le rogytam a földre, majd keserves zokogásba kezdtem. Hirtelen egy kéz érinti meg a vállamat. Ricky-é volt az.
-Gyere hyung, menjünk haza.-mondta, mire fel segített a földről és haza mentünk. Otthon át vettem a vizes cuccaimat és le ültem az ágyra. Minsoo meg mondta, két utam van...az egyik a lány, a másik pedig a Teen Top...És én hülye a lányt választottam, ami annyit jelent, hogy a fiúk nem állnak velem szóba, csak is Ricky az, akire támaszkodhatok. Lehajtott fejjel gondolkoztam el, hogy miért vagyok szerencsétlen, miért vagyok hülye...és mit keresek még itt? Miközben ezen gondolkoztam, Minsoo jött be. Nem akartam megszólalni, de az arcáról le lehetett olvasni, hogy magyarázattal tartozok neki.
-Én...-kezdtem, de el akadt a hangom.
-Nem kell mit mondanod.-mondta ridegen és szárazan, majd ki ment.
-Basszus Minsoo, miért nem nem pofoztál fel aznap?!-ordítottam keservesen, majd zokogva az ágyra dőltem és csak sírtam. Fájt...fájt, hogy igaza volt és az is fájt, hogy barom vagyok. Lassan be esteledett. Még mindig az ágyon kidőlve, kisírt szemekkel vártam a végét ennek az egésznek, mire valaki megsimította a hátamat. Fel ültem, mire Minsoo fekete szemeivel rám nézett.
-Ha kell, alszok ma a nappaliban, hogy ne zavarjalak.-mondta.
-Nem kell, nem zavarsz.-mondtam.
-Hallottam az ordításodat és hidd el én se tudom, hogy miért.-mondta.-De aztán rá jöttem, hogy sose bántanám a fiatalabbikat, főleg akire testvérként tekintek.
-De bennem csalódtál, én nem érdemlem meg ezt.-mondtam.
-Te buta Byung Hun.-mosolygott.-Ez a te életed, azt csinálsz amit akarsz.
-De el rontottam ezzel az egésszel.-mondtam.-Most már mindegy...le fürdök és le fekszek aludni.-dünnyögtem.
-Byung Hun, holnap 10-kor próba van, értve vagyok?-nézett rám.
-Igen hyung.-bólintottam, majd a fürdő felé vettem az irányt. Útközben összeütköztem Niel-el.
-Bocs.-mondta, majd tovább ment.
-Niel várj.-szóltam utána.
-Mit akarsz?-nézett rám.
-Vágj pofon, ha tényleg hibáztam.-mondtam.
-Minek? Az se segít már rajtad.-förmedt rám.
-Kérlek...megérdemlem...-néztem rá.
-Valóban megérdemled, de sajna benne van a Teen Top szabályzatban, hogy a hyung-ot nem üthettem meg.-mondta, mire bólintottam.
-Kibékülünk?-kérdeztem félve.
-Nem bánom.-mondta, majd kezet fogtunk.-De ha el cseszed tényleg felképellek.
-Rendben.-bólintottam. Bementem a fürdőbe és le zuhanyoztam. Fel vettem a pizsamámat és vissza mentem a szobámba, csak hogy meg kellett állnom Chunji és Changjo szobája előtt. Bekopogtam, mire Ricky nyitott ajtót.
-Szia.-mosolygott rám.
-A fiúk itt vannak?-kérdeztem.
-Igen, gyere.-mondta, majd bementem és a két fiúra néztem.
-Mit akarsz?-kérdezte Changjo.
-Viselkedj már.-csapta fejbe Ricky.-Mond el nyugodtan hyung.
-Szeretnék bocsánatot kérni, amiért idióta, seggfej és bunkó voltam.-kezdtem.
-És hülye, meg barom.-egészített ki Chunji.-Mit tegyünk most veled?
-Fel is pofozhattok, ha akartok, hisz Changjo álma mindig is az volt.-mondtam.
-Meg is érdemled.-mondta Changjo, majd adott egy hatalmas pofont, amit szerintem még Minsoo is meghallott.-Szégyen és gyalázat ahogyan viselkedtél, pedig fel néztem rád!
-Mi ez a hangzavar?-jött be Minsoo.-Miért vörös Byung Hun arca?
-Changjo pofon vágta.-mondta Ricky.
-Mert?-nézett rá.
-Mert megérdemeltem.-mondtam.-Én kértem meg őt, nem ő a hibás, hanem én.
-De nem verekedünk, ebből mi nem érthető?-szúrta le Changjo-t.-Na jó, alvás van, Ricky menj a szobádba és semmi de.
-Rendben.-bólintottunk, majd én is vissza mentem C.A.P-el a szobánkba.
-Nagyon fáj?-kérdezte.
-Pont annyira, amennyire megérdemeltem.-sóhajtottam.
-Most már mindegy. Majd holnap ezt megvitatjuk, most aludj, holnap hosszú napunk lesz.-mondta, mire le dőltem én is az ágyra.
-Minsoo.-szólaltam meg.
-Igen?-fordult felém.
-Kérlek ne légy Changjo-val annyira szigorú, ő csak nekem akart jót.-mondtam.
-Nem bánom, de akkor sem ért a pofon.-sóhajtotta.
-Szerinted lesz végre egy normális életem?-kérdeztem hozzábújva.
-Lehetséges.-mondta, majd el ragadott az álom teljes egészében.
Írói megjegyzés:
Igaz most rövidebb lett szerintem, de mivel rég volt rakva ki ilyen kis történet, így most ez jutott eszembe. Viszont lehet kérni ugyanilyen kis történetek :) csak ennyi lenne a dolgod:
-Név+biasod
-Milyen műfajú legyen
Küldjétek el nekem erre az email címre és igyekszek minél előbb hozni :)
Email: weloveyoubtr44@gmail.com
Köszi, hogy el olvastátok és a megértéseteket is köszönöm :) ~Haneul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése