~This a wrong dream~ ~Jungkook~

-Jó éjt hyung.-mosolyogtam Jin-re.
-Jó éjt, álmodj szépeket.-mondta Jin, majd egy puszit nyomva a homlokomra ment ki a szobámból.
Lehunytam a szememet, így már jött is az álom. De ez az álom...más volt. Ez az álom most...egy autóbaleset féleséget ábrázol...Jaj ne! Próbáltam volna fel kelni, de nem sikerült. Próbáltam üvölteni Jin-nek, de hang nem jött ki a torkomon. Miután felébredtem, egy szobában találtam magam. De mi volt ez az autóbaleset? Talán...nekem régebbről? Nem emlékszek semmire. Autóbaleset? Talán velem történt? Vagy a szüleimmel...vagy a nagyszüleimmel? Egy papír volt a kezemben. Egy rajz volt rajta, akinek eléggé ismerős volt az arca...Csak nem? Suga hyung. Ő az, hát persze. Összerogytam a padlón, mire egy festőállvány jelent meg előttem...V festményével. Nem értem...mi történik velem? Ez valami rossz álom. A festmény nem volt befejezve, így megragadtam a mellettem levő festékpatront és az ecsetet, majd elkezdtem befejezni...csak hogy mozdulni nem bírtam és felgyulladt a festmény is. V ne...nem történhet ez meg. A festmény után akartam nyúlni, de nem bírtam mozdulni. A tűzből egy kis papírlap jött elő, amin egy sirály volt. Seagull...ez lett volna a nevem, mielőtt idekerültem volna, de utána nem ez lett. Sírni szerettem volna, hogy ez biztos egy rossz álom. Az eső is esni kezdett. Megfordultam, és a hátam mögött egy zongora volt. A kedvenc zongorám. Oda akartam menni, de amint egy lépést tettem felé, meggyulladt. Sikítani akartam, üvölteni...mikor lesz ennek vége?

Tovább folytatódott. Ez az egész olyan zavaros nekem. Mik jelentenek ezek? Talán azt, hogy nem sokára egyedül leszek? Se Jin, se Rap Monster se senki nem lesz velem? Még Jimin se? Összerogytam teljesen és csak sírni tudtam. Nem, ez nem történhet meg, semmi sem, ami ebben történt. Az ágy is eltűnt. Egyedül maradtam. Csak egy kis lámpa világított engem, de körülöttem senki nem volt. Idegességemben felkiáltottam.
-HYUNG! Hyung gyere értem, félek, egyedül vagyok és még gyerek vagyok. Nem érdekel, hogy 19 vagyok, ameddig itt vagy velem, addig még csak egy gyerek vagyok! HYUNG! Gyere értem!-fakadtam ki a könnyektől.-Hyung...-mondtam ki az utolsó leheletemmel, majd elterültem a földön és végítéletem az lett, hogy lehunytam a szememet.
Jin hangjára tértem magamhoz. Kivert a víz és a szemem a sírástól kicsit duzzadt volt.
-Nincs semmi baj, itt vagyok.-ölelt magához.
-Sose hagyj egyedül Jin, sehova se menjetek el nélkülem...kérlek hyung nem akarok egyedül lenni.-zokogtam.
-Pszt, sose leszel egyedül, ezt ígérem.-csitítgatott.
-Srácok, hajnali 4 van, aludjatok.-jött be Jimin a szobámba.
-Bocsi hyung.-töröltem meg a szememet.
-Rossz álom?-kérdezte.
-Igen.-bólintottam.
-Jimin, menj aludni, majd én is megyek.-mondta Jin.-Mindjárt megnyugszik.
Még egy fél órát bent volt, mire teljesen elnyomott az álom, de ez az álom már más volt, a megnyugvás szigetén aludtam...egy ideig.