-Héj, nem vagy hú de jó formában, minden rendben?-ült le elém.
-Persze, csak elgondolkoztam azon, hogy mi lesz velem 2 év múlva.-csuktam be az irodalom könyvemet sóhajtva.
-Fiatal vagy még.-állt fel előlem, majd vissza ment a konyhába főzni.-Tudod, előbb vagy utóbb fel kell nőni. Hidd el, én se akartam 20 éves lenni, de sajnos muszáj voltam. Tudod, én mindig abban reménykedek, hogy újra tanulhassak. Mindig is tanulni akartam, de sajnos ez nem igen valósult meg. 24 évesen az ember azon gondolkozik, hogy vajon milyen apuka lesz ő, milyen lesz a következő 10 éve és milyen családja lesz. Még kicsi vagy, rá érsz ezen rágódni. Egyszer már megbántam azt, hogy nem folytattam akkor az egyetemet, mert a karrierem fontosabb volt, de most gőz erővel megyek a diplomámért, hogy egy sikeres apuka és remek családfő legyek. Főzni magamtól tanultam meg, ami nagy szó. Figyelj, én azt mondom, hogy te örökké nagy, erős és kedves fiú leszel. Apa sokat mondta nekem, hogy egy jó ember csak akkor lesz az, ha művelt. Ha te is művelt leszel, akkor nem fogsz hülyeségeket csinálni és az életed nem fog kisiklani.
-Szóval akkor azt mondod, hogy éljek, ne pedig szarjam el az életemet?-kérdeztem.
-19 éves vagy, még jó hogy. Csak ne rontsd el.-mosolygott.-Kész a kaja, gyere enni.
Ebéd után még egy kicsit pihentem, majd elővettem egy könyvet és elkezdtem olvasni. A könyv pont egy tini srácról szólt, akinek sok problémája volt. Nem tudott élni, egyfolytában a bánatát a tanulásba fojtotta. A suliba piszkáltál őt, kitagadták, mert sokat tanult és strébernek csúfolták őt. Nem mert élni, félt, hogy tönkre teszi az életét. Becsuktam a könyvet, majd kimentem a hátsó kertbe és lefeküdtem a fűbe. Az eget kémleltem, ahol madarak repültek el. Jin-nek igaza van, el kell kezdenem élni, vagy úgy járok, mint az a fiú. Hjaj Jungkook, megint mi tévő leszel? Itt az érettségi a nyakadon, egy szót nem tudsz és leginkább a haverjaiddal mész mulatni minden péntek este. Sóhajtva ültem fel és néztem körbe. Élnem kell. Ez nem mehetek így tovább. Annyi mindent nem próbáltam még ki. Mondjuk a fiúkkal való csókolózást. Á, hol jár az eszed? Miért mondok ilyet? Hülye vagyok? Igen, egy nagy hülye...-Kook, gyere be létszíves, anyukád van vonalban!-szólt ki Jin.
-Mond meg neki, hogy most tanulok, majd este vissza hívom.-mondtam, majd bólintott és vissza ment a házba.
Szeretem anyut, de most nincs alkalmam, hogy beszéljek vele. Egy kéz érintette meg a vállamat.
-Hyung.-mosolyodtam el.
-Nem nézel ki túl jól. Elgondolkoztál azon, amit mondtam?-ült le mellém.
-Hyung, el kell kezdenem élni, ennyi az egész.-mondtam.
Pici maknae, ha el is akarsz kezdeni élni, állítsd össze, hogy miket akarsz csinálni. Mondjuk kezdjük rögtön az elsővel.-fordult felém.
-Hyung hülyének fogsz nézni...de még sose csókolóztam fiúkkal...szerinted milyen velük csókolózni?-néztem rá.
-Uhf...hát...-vakarta meg a tarkóját.-Kook, ez olyan dolog, amit szerintem...
-Hyung, te mondtad, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy bármit is kipróbáljak.-fogtam meg a vállát.
-Na jó, a fiúkkal való csókolózás, olyan, mintha egy lánnyal csókolóznál. Egész egyszerű, légy közvetlen.
-Közvetlen? Oké, menni fog.-vettem egy mély levegőt és kifújtam, majd Jin-re néztem és megcsókoltam. Ezernyi pillangó csapott föl a hasamban...szóval ez volt mindig is bennem...ez mardosott mindig. Jin kisebb hezitálás után visszacsókolt, majd eldöntött a füvön és mélyen a szemembe nézett.
-Jungkook, mi a második a listán?-kérdezte.
-Az, hogy had legyek örökké fiatal és had éljek veled.-mondtam.
-Helyes választás.-csókolt meg újra, majd a keze bevándorolt a pólóm alá.-3-ik?
-Elveszteni a szüzességemet olyas valakivel, akit szeretek. És mindegy, hogy fiú vagy lány.-mondtam nyöszörögve.
-Ezzel se lesz baj.-nyalta meg az alsó ajkát, mire megcsörrent a telefonja.-A francba már.
-Jimin hyung?-kérdeztem kuncogva.
-Este az enyém leszel.-súgta a fülembe, majd felhúzott a fűről és vissza mentünk a lakásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése