-Kook, megijesztettél.-morogtam.
-Olyan békésen ültél itt, muszáj voltalak megijeszteni.-vigyorgott.-Amúgy mit csinálsz?
-Várom Mina-t, hogy végezzen.-mondtam, miközben leült mellém.
-Írj neki, hogy nem várod ma meg őt.-mondta.-Ma eljössz velem fagyizni.
-Na de...-kezdtem, mire az ujját a szám elé tette.
-Pszt, nem akarom, hogy felfázz a hideg kövön.-mondta, mire kivette a telefont a kezemből és írt Mina-nak, hogy a mai nap nem jó.
-Hülye vagy.-mondtam.
-Sokszor hallottam.-húzta fél mosolyra a száját, majd kézen fogva mentünk el a közeli parkba.
Leültünk a cukrászda egyik asztalához, miközben Kook rendelt fagyit.
-Na és...mióta vagy jóban Jin-nel?-kérdezte, miután kihozták a fagyit.
-Már születésem óta.-mondtam.-Mindig azt mondta, hogy nálam szebb babát nem látott.
-Mert az is vagy, gyönyörű.-mondta.-És ez tény.
-Kook, ne mondj ilyet.-vörösödtem el.
-Pedig igaz, te vagy a legszebb a suliban, a többiek elbújhatnak mögötted, mert te egyszerűen...whá imádlak, annyira szép vagy.-mosolygott.
-Pszt, ne mondj ilyet.-kuncogtam, miközben csitítottam.-Nem illik ilyet mondani rám.
-Pedig de, ki mondjam?-nézett mélyen a szemembe, mitől elvörösödve.
-De csak halkan.-mondtam, mire közelebb hajolt és egy puszit nyomva a számra ezt súgta:
-Dongsaeng, be mine.-már ahogy ki mondta végig futott a hátamon a hideg és elmosolyodtam.
-Oppa,-súgtam.-love me.-elmosolyodott, majd felálltunk az asztaltól (persze a pénzt az asztalon hagytuk a kehely alatt) és nevetve elmentünk a park egyik eldugott részébe, ahol a kerítésen át lehet látni a Han folyót. Leültünk egymás mellé, mire a fejemet a vállára hajtottam.
-Szeretlek.-nyomta az orrát a halántékomnak.-Túlságosan is.
-Én is.-fogtam meg a kezét.-Szerelem túladagolásban szenvedek miattad.
-Én is.-vigyorgott, majd eldöntött engem a füvön és mélyen a szemembe nézett.-Nem itt kéne...-mondta, majd a fülemhez hajolt.-Át jössz.-egy halk kuncogás hagyta el a számat.
-Kook, a szüleid...
-Nincsenek otthon.-mosolygott.-Na?
-Menjünk.-mondtam, majd felálltunk és Kook a kezemet fogva mentünk át hozzá. Az út nem volt olyan hosszú, de mire észbe kaptam, addigra már Jungkook a nyakamat csókolgatta és a szobája falának voltam neki nyomva. A következő pillanatban pedig már az ágyon voltunk és már csak melltartóban és bugyian voltam, Jungkook meg csak alsógatyában. Aztán a melltartóm, az alsó neműm is eltűnt, majd után Jungkook-ról is a textil.
-Dongsaeng,-hajolt a fülemhez.-nem fog fájni, ígérem.-mondta, majd egy lökettel belém hatolt.
-Kook.-mélyesztettem a körmeimet a hátába.
-Bírd még ki.-mondta, mire gyorsított.
-Kooook, nehm...-nyögtem ki, mire mindketten a csúcsra értünk.
-Köszönöm.-feküdt felém és betakart minket.
Másnap kézen fogva mentünk be a suliba. Mindenki furcsán nézett ránk, de ez nem zavart minket. A teremhez fölérve, az ajtó előtt Jimin és Taehyung állt.
-Ya! Rengetegszer hívtunk téged, hol voltál?-kérdezte Jimin.
-Ja, a tegnapi napot ezzel a szépséggel töltöttem.-vigyorgott.
-Óóó, szóval a kis maknae becsajozott?-borzolta össze Taehyung a haját.-Már mindent értek.
-Aztán csak óvatosan.-veregette vállba Jimin Kook-ot, miközben elment mellettünk.
-Jimin.-szólt utána, mire kacsintott egyet. Aha, Jimin vette az adást, ugyanis a szája elé kapta a kezét és ledöbbent szó szerint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése