-Ó ne haragudj, nem vettelek észre.-mondta egy ismerős hang és a kezét nyújtotta felém. Felnéztem rá...Daehyun volt az. Szemüveget viselt és barna haja tökéletesen belőve nézett rám.
-Dae...?-szaladt ki a számon.
-Ó, talán te is BABY vagy?-kérdezte meglepetten, miközben felsegített.-Olyan ismerős vagy nekem...Mintha láttalak már volna valahol.
-Szinte mindenki ezt mondja.-mondtam.
-Várj csak.-vett elő a zsebéből egy képet és hol a képre, hol rám nézett.-Haneul?-bólintottam félve.-Te jó isten...mióta is?
-4 éve...4 éve nem láttuk egymást.-mondtam.
-Jó újra látni.-ölelt meg.-Hiányoztál.-morogta a nyakamba, mire egy csoportos sikítást hallottunk meg.
-Úristen, ez Daehyun!!!-visították, mire Dae elengedett és a fanokra nézett.
-Futni kéne.-mondta halkan.
-Innen nem messze lakok, gyere át.-mondtam halkan, majd elkezdtünk futni a házam felé.
Gyorsan elő vettem a kulcsokat, majd bementünk a házba. Nevetve zártam be az ajtót, majd Dae-re néztem. Olyan jó őt látni így 4 év után. Bevallom, hiányzott már. Levettük a cipőnket, majd Dae körbe nézett.
-Nem változott semmit se a ház, amióta itt voltam.-mondta.
-Pedig változott.-mondtam.-Ha a nappalit megnézed...
-Igen...lekerült a régi terepszínű tapéta és helyette fehér színű lett.-mondta.-Miért pont a fehér? Azt hittem azt túl ridegnek tartod.
-Nem akartalak elfelejteni. Mindig magamban tartottam azt, hogy ha bármi gond van, akkor mindig idejössz...és azért ezt a színt választottam, mert a fehér az angyalt jelképezi...
-És én számodra még mindig angyal vagyok?-kérdezte félve.
-Örökké az maradsz.-mondtam.-Kérsz inni?
-Van még abból a meggyléből, amit mindig ittam?-kérdezte mosolyogva.
-Sose fog kifogyni.-mondtam, mire megölelt.
-Jó újra itt és hogy minden régi.-mondta.-Köszönöm, hogy még mindig hiszel bennem.
-Miért felejtenélek el?-kérdeztem, mire mélyen a szemembe nézett.
-Mert a 4 év az sok...rengeteg.-fogta két keze az arcomat.-És azt hiszem, hogy ez az idő elég volt ahhoz, hogy átgondoljam, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd.
-Dae...-teltek meg könnyekkel a szemeim.-Miért?
-4 éve folyamatosan kereslek, mindenkit körbe kérdeztem Szöulban, hogy nem láttak e téged, vagy hogy hol dolgozol...kerestelek...
-És megtaláltál.-fejeztem be a mondatot.-Angel...
-Szeretlek.-csókolt meg. Először lefagytam, majd miután feleszméltem, visszacsókoltam. Miután elváltunk egymástól, Dae könnyes szemmel nézett rám.-Nem akarlak még egyszer 4 évig egyedül hagyni.-döntötte a homlokát az enyémnek.-Kb mióta szeretsz?
-Már azóta, hogy megismerkedtünk.-mondtam.
-10 éve?-nézett rám.-Már 13 éves korunk óta szeretsz?
-Szerinted miért voltam paradicsom vörös mindig, mikor ketten voltunk? Miért örültem annyira, hogy elmentünk mindenhova? Szerinted miért élek a pillangóimmal együtt 10 éve?
-Haneul...-ölelt meg.-Kérlek, had maradjak ma veled estére...kárpótolni akarom neked ezt a 10 évet, amiért nem vettem észre...Csak ma.
-Addig maradsz itt, ameddig akarsz.-mondtam, mire megpuszilta a nyakamat.
Daehyun aznap ott aludt nálam. Mindent átbeszéltünk ami az elmúlt 4 évben történt. Elmondta, hogy voltak olyan időszakai, mikor legszívesebben feladta volna az éneklést és megkeresett volna, de tudta, hogy én úgy is vissza küldtem volna, hogy valósítsa meg az álmát. Azóta a fiúknak is bemutatott engem. Jól fogadtak engem és befogadtak. Youngjae külön megmondta nekem, hogy Dae-t hogy lehet úgy az őrületbe kergetni, mikor olyan hevesen diktál a szíve. A következő hónapokban Dae megmutatott engem a fanoknak is és elmesélte, hogy az elmúlt 4 éve leginkább mivel töltötte el...hogy engem megtaláljon, hogy szerelmet valljon nekem és végre boldog legyen. Azóta 1 év telt el. Most jelenleg nyaralunk Jeju-n, ahol hűséget fogadtunk egymásnak és megtartottuk az eljegyzést. Az esküvő rá ér, egyenlőre még jegyben akar tartani engem, de addig is boldogok vagyunk és már a közös gyereket is tervezzük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése