Cory: apa
Kisu: anya
Jeunguk: a nagytesó
Hui: mindenki kedvence
Changsun: a csendes és segítőkész, a középső fiú
Jinhong: az idősebb "iker"
Hongseob: a fiatalabb "iker"
Haneul: a legkisebb és egyetlen lányka
A 24K sziget. Egy nem minden napi sziget, tele furcsaságokkal, de ez nem meglepetés az itt lakóknak. Egy nagy család él itt, az apa, Cory, aki mindenben támogatja gyerekeit, az anya, Kisu, pedig a féltő családanya, akinek reménye a családja. Kisu és Cory nem hétköznapi módon találkoztak. Egyik nap épp Kisu ment a boltba bevásárolni, mikor először találkozott Cory-val. Cory ekkor még a kis bolt pénztárosa volt, hisz valamivel fent kellett a házát tartania. Miután Kisu végzett a bevásárlással, kifizette és hazament, de még is valami nem volt oké vele. Ezt hívják szerelem első látásra. Belenyúlt a zsebébe, ahol egy kis papír volt, azon pedig Cory telefonszáma. Hogy miképp került bele? Máig rejtély. Utána elkezdtek találkozgatni és addig addig töltötték együtt az időt, míg Kisu nem költözött Cory-hoz, majd Cory megkérte a kezét és össze nem házasodtak. Hosszú idő telt el. Kisu nem bírta a csendet, gyerek zsivajt akart. Cory is így volt vele, de még nem állt készen az apaságra. Aztán 1 év múlva még is örökbe fogadtak a Choeun árvaházból egy nagyon aranyos fiút, Jeunguk-ot. Jeunguk nagyon szerény volt, de egy igazi csirkefogó is volt. Mindenhova elment, a barátaival bandáztak, fára mászott...és ez így volt egészen addig, míg Jeunguk egyik nap haza nem állított egy nagyon érdekes mondattal:
-Anya, apa...szeretnék egy kis tesót.-mondta egyik este a vacsora asztalnál.-Mindenkinek van kis tesója, csak nekem nincs.
-Tényleg? Én úgy tudom, hogy Jieun-nak sincs testvére, még is elvan.-mondta Kisu.
-De ő lány!-fakadt ki.-Nagyon kérlek szépen had legyen egy kis tesóm.
-Majd még megbeszéljük édesanyáddal, rendben?-nézett rá Cory.
-Te vagy a legjobb apa, köszönöm.-mosolyodott el.
A következő 1 évben Cory és Kisu vissza mentek a Choeun árvaházba. Pont egy új kisfiú érkezett, a neve Hui, és kínai. Kínából jött, de a szülei direkt a szigeten hagyták, mert nem szerették őt. Kisu-nak megesett rajta a szíve és még aznap haza is vitték. Jeunguk nagyon megörült a testvérének, de sajnos Hui alig tudott koreaiul, így Cory-nak kellett neki segítenie, hisz ő tud koreaiul, kínaiul és angolul, ami jól jöhet a családnak. Időközben Jeunguk elkezdett suliba járni, rá 2 évre pedig Hui is megkezdte az iskolát kisebb-nagyobb sikerekkel. Hui nagyon segítőkész volt, sokat segített Kisu-nak és Cory-nak. Jeunguk is nagyon szerette őt és ha kellett, akkor segített neki a koreaiban. Cory és Kisu boldog volt, hisz végre teljes a család. Egyik nap Hui és Jeunguk a szobájukban tanultak, mikor Hui félve az idősebbik felé fordult.
-Hyung...te nem szeretnél még egy kis testvért?-kérdezte.
-Miért kérded?-nézett rá.
-Mert, mivel mi már nagyok vagyunk és alig hangoskodunk, szerintem ez anyuékat bántja.-mondta.
-Igazad van, anya mindig is imádta a gyerek zsivajt. Emlékszel, mikor átmentünk Hongki-hoz és Jonghoon-hoz? Anya annyira boldog volt.-emlékezett vissza az idősebb.-Beszéljük meg velük.
-Rendben.-bólintott a kisebbik, majd kimentek a konyhába, ahol az anyukájuk főzött.-Eomma.-rángatta meg Kisu kötényét a kisebbik.
-Mondjad aranyom.-guggolt le hozzájuk.-Mi a baj?-nézett mindkettőjükre.
-Hui-val azt beszéltük, hogy...-akadt el Jeunguk hangja, majd a kisebb folytatta.
-Szeretnénk még egy öcsit.-vigyorodott el.
-De hisz nekem elég, ha ti ketten vagytok.-ölelte meg őket.
-De anya, láttuk, hogy hiányzik a gyerek zsivaj.-fakadt ki Hui.
-Igen, és mi már nagyok vagyunk és nem igazán rohangálunk a házban.-mondta az idősebb.
-Jó, akkor megbeszélem apuval és akkor döntünk.-mondta, mire a fiúk vissza mentek a szobájukba.
Kisu sóhajtva ült le a kanapéra Cory mellé. Cory épp újságot olvasott, mire látta, hogy szerelmét valami nyomasztja. Letette az újságot, majd átkarolta szerelmét és egy csókot lehelt Kisu nyakára.
-Mi a baj?-mormolta a nyakába.
-A gyerekek.-sóhajtotta.
-Megint valami rosszat csináltak?-kérdezte.
-Nem...kis tesót akarnak.-mondta.-Cory, szerinted nem estünk túlzásba a gyerek vállalással?
-Dehogy estünk, ilyet ne merj mondani. Figyelj, van még 3 szobánk, amit nem tudunk mire használni. Ha örökbe fogadnánk még 3 gyerkőcöt, akkor minden rendben lenne.
-Most vagyunk 4-en, ha még 3-at örökbe fogadunk leszünk 7-en.-mondta aggódóan.
-És ha mondjuk ikreket fogadnánk örökbe?-simította meg Kisu arcát.
-Ikrek? Hjaj Cory, nem tudom.-mondta.-Én kislányt is szeretnék, de nem igen láttam az árvaházban kislányt.
-Azt mondjuk én is...tudod mit, fogadjunk örökbe egyenlőre csak egy fiút és meglátjuk, oké?-nyomott egy puszit a fejére.
-Oké.-mosolyodott el.
A következő hetek megint csak az örökbe fogadásról szólt. A Choeun árvaház vezetője mindig mosolyogva fogadja Kisu-t és Cory-t és ez most se volt másképp. A vezető közölte, hogy egyszerre 3 új fiú érkezett és köztük van egy ikerpár is, ráadásul végre egy kislány is érkezett. A házaspár azt mondta, hogy egyenlőre csak 1 fiút szeretnének és az ikrek még csak 4 évesek és még picik. Viszont van egy aranyos fiú, aki 6 éves és Hui ismeri is látásból. Kiderült, hogy ez a kisfiú akkor került az árvaházba, mikor Hui, talán pár nappal később. Így Cory-nak és Kisu-nak könnyű volt választani. A fiút Changsun-nak hívják. Jeunguk-nál 3, Hui-nál 1 évvel fiatalabb. Az iskolát is elkezdte és kiderült, hogy pont abba az iskolába jár, ahova a másik két fiú, csak ő még elsős, míg a másik két fiú 3. illetve 2. osztályos. Mikor haza vitték a fiút, megmutatták neki a szobáját és izgatottan várták haza a két fiút is. Mikor kinyílt az ajtó a két fiú toppant be. Kisu mosolyogva állt fel a kanapéról és nézett a fiúkra. Changsun is oda fordult. Fekete haja a szemébe hullott egy picit és fekete szemeivel leste a bátyáit.
-Ő az új picur?-kérdezte Hui és Jeunguk.
-Ő itt Changsun, ő az új kis tesótok.-mosolygott Kisu.
-Anya, apa hol van?-kérdezte Hui.
-Apunak dolga van, majd jön.-mondta.
-Nagyon aranyos.-guggolt le Jeunguk Changsun-hoz.-Szia, Jeunguk vagyok.
-Én pedig Changsun.-mondta félénken a kicsi.
-Ügye jól megleszünk?-kérdezte.
-Igen.-bólintott.
-Én pedig a másik testvéred vagyok, Hui.-mosolygott.
-Szia.-mosolyodott el.
Eltelt 1 év. Changsun, Jeunguk és Hui sikeresen végzik a sulit és nincs rájuk panasz. Kisu viszont egyre jobban rosszul lesz és egyik nap be is vitték a kórházba. Mivel Jeunguk volt a legnagyobb, ő felelt a többiekért, amíg Kisu a kórházban feküdt. Az orvos azt mondta, hogy ezek anyai rosszul létek. Cory egyből arra gyanakodott, hogy Kisu terhes, de ez nem volt igaz. Kiderült, hogy Kisu-nak iker hiányai vannak, ami annyit takar, hogy mikor az árvaházban meséltek neki az ikrekről, Kisu a szívükre vette őket és nyomasztja, hogy aznap nem vitte őket haza. Cory cselekedett. Még azon a héten, mikor Kisu még bent volt, elment az árvaházba az ikrek után érdeklődni. Szerencsére mind a ketten jól vannak és egészségesek. Mikor bement Kisu-hoz, az állapota jobbra fordult, ugyanis tudott valamit arról, hogy Cory mit tett. Még a héten haza vitte a két ikert, akiket a 3 fiú nagy örömmel fogadta őket, ráadásul Jeunguk is egyre több dolgot vállalt be Kisu helyett. Mos, főz, takarít és emellett a tesóira vigyázz, iskolába jár és még haza is hozza a tesóit a suliból. Kisu büszke rá és reméli, hogy nagyon jó apa lesz belőle. Ahogy Hui is cseperedik, ő is besegít Jeunguk-nak. Kisu-t 1 hónap múlva kiengedik a kórházból, bár ő mit sem sejtve vár rá otthon a meglepetés. A két iker, Jinhong és Hongseob kétpetéjű ikrek és annyiban különböznek, hogy 6 nap köztük és ez azért van, mert Hongseob még nem akart kijönni, így még plusz 6 nap kellett ahhoz, hogy végleg ő is a világra jöjjön. De ennek ellenére nem történt genetikai betegség és igaz, Jinhong az iker tesója, ő még mindig azt hiszi, hogy Jinhong 1 évvel idősebb nála.
Teltek múltak az évek. Egyik nap, mikor Kisu egyedül volt otthon, elakart menni sétálni, de meglepetésére az ajtó előtt, egy kisbaba volt...pólyában. Se papír, se semmi. Nem tudja, hogy kié a baba, de megesett rajta a szíve, így bevitte a házba. Megette, megitatta és lefürdette. Ráadta az egyik régi baba ruháját, amit még Cory adott neki. Ekkor döntötték el, hogy fiút szeretnének. A kislányt Haneul-nek nevezte el. Mikor a gyerekek haza értek, nem tudták, hogy az anyukájuk miért áll az ablaknál és tudták, hogy van valami, vagy valaki a kezében.
-Eomma...-szólalt meg Hui, mire Kisu megfordult és a kezébe ott volt a baba.
-Kislány?-kérdezte Jinhong.
-Igen.-mosolygott Kisu.-Mivel nem tudom, hogy mikor született és mennyi idős, így azt mondom, hogy ő 2000-ben született.
-De anya, akkor nekem most kéne kezdenem a sulit.-mondta Jeunguk.-8 éves vagyok és 2001-et írunk.
-Igaza van.-bólintott Hui.
-De mondhatjuk azt, hogy nem egészséges...lassabban nő, mint mi és ezért.-mondta Hongseob.
-Rendellenesség?-kérdezte Changsun.
-Pontosan.-bólintott a fiatalabb.
-Apátoknak mit mondunk?-ült le Kisu.
-Hát, majd azt mondod, hogy valaki itt hagyta őt.-mondta Hui.
-Majd segítünk neked.-ölelte meg Jinhong.-Hisz már nagyok vagyunk.
És így is lett. 16 év telt el. A fiúk sikeresen befejezték a sulit, így már nagyobb gond nem volt. Haneul is felcseperedett, ő lett Cory kedvence Jinhong után. Az évek lassan teltek. Hui, Changsun és Jeunguk az egyetem miatt ideglesen elköltöztek otthonról, így nagyobb lett a hely. Jinhong, Hongseob és Haneul sokat segítettek a ház körül, közben pedig kiderült, hogy Hui munkát vállalt, így tudod haza küldeni pénzt. A történet itt kezdődik el és végig kíséri a 2 évet, amikor is a legkisebb is elköltözik otthonról...
Igen, ez egy újabb mini sorozat, amit max talán 18 részesre tervezek, de még nem biztos :) kérek vissza jelzéseket, hogy tetszik e nektek és hogy legyen értelme folytatni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése