Nem tudom, hogy mennyire ismeritek Junsung Ahn-t (aki igen, akkor az a testvérem :D), de most vele írtam egy kis történetet :) akit érdekel, itt van a yt csatornájának a neve: JunCurryAhn.
Jó szórakozást a történethez :)
-Ti lennétek az új osztálytársaink? Remek, akkor megint jót fogunk mulatni.-vigyorogtak, mire mindenki kicsit feszültebb lett.
Az ofő felvázolta az idei tanmenetet, mire egy fiú toppant be a terembe.
-Mr. Ahn, késett.-mondta az ofő.
-Elnézést tanárnő.-hajolt meg, majd beült a mögöttem lévő padba. Éreztem, ahogy engem bámul...a hideg végig fut a hátamon. Elől egy halk sutyorgást hallottam meg.
-Te, ez nem az a hegedűs fiú, aki a tetőn szokott lenni?-hallottam az egyik lány hangját.
-Ő most évet ismétel?-kérdezte egy másik.
-Igen, igen, mert nem csinálta meg az egyik beadandót és amiatt.-mondta egy másik.
Ó, szóval Mr. Ahn jelenleg 10. osztályos lenne, de nem lett az. Az óra hamar elrepült, így kimentem az udvarra kicsit levegőzni. A szél belefújt a rövid, kék hajamba, ami jól össze is kócolódott. Mosolyogva néztem körbe az udvaron. Vannak felsőbb évesek és évfolyamtársak is. Már mentem volna be, mire az a 3 fiú belém jött, ami miatt hátra vágódtam.
-Nem tudsz figyelni hülye gyerek?-mondta az egyik, majd elment. Egy kéz nyúlt felém.
-Jól vagy?-az a fiú...Ahn volt az.
-Igen, köszi.-mondtam, majd felsegített.
-Ezek már tavaly is balfaszok voltak.-dünnyögte.
-Ők is évet ismételnek?-kérdeztem.
-Igen, osztálytársaim voltak.-vetett rám egy fél pillantást és egy fél mosolyt.-Amúgy Junsung vagyok.
-Én pedig Haneul.-mondtam.
-Lenne kedved suli után eljönni velem valahova?-mentünk fel közben a termünkhöz.
-Igen, úgy sincs nagyobb dolgom mára.-mondtam.
-Akkor lehetőleg ne lépj le suli után egyből, hanem találkozzunk a tetőn.-kacsintott, majd leült a saját padjába, én pedig az előtte lévőbe. Mivel csak 3 ofő óránk volt, így hamar végeztünk. Összeszedtem a cuccomat, mire egy kéz fogta meg a csuklómat és elkezdet a tető fele vinni. Junsung keze olyan puha és hideg...és fehér a bőre. Miután fölértünk, elővette a hegedűjét és elkezdte a BTS-Save me dalát játszani. Olyan, mintha álmodnék...gyönyörűen játszott rajta. A dal végén megtapsoltam, ő pedig félmosollyal kacsintott egyet. A mini-koncert után elmentünk a közeli parkba és megittunk egy forró kávét, ami jól esett így szeptemberben..
-Mennyire tudsz táncolni?-kérdezte.
-Valamennyire tudok, de nem vagyok az a profi.-mondtam.
-Ó, értelek.-mondta.-Holnap elviszlek táncolni, ha nincs ellenedre.
-Dehogyis, ez jó ötlet.-mosolyogtam.-Köszönöm.
-Nincs mit.-mosolygott.-Amúgy jól áll neked a kék haj, le ne merd cserélni.
-Oké.-bólintottam, majd haza kísért. Az ajtóban még váltottunk pár szót, mire egyre közelebb hajoltunk egymáshoz és elcsattant egy kisebb szájra puszi. Totálisan lefagytam, de nem vörösödhetett el a fejem...de ahj...miért?
-Akkor holnap.-mondta, mire bólintottam és elment. Vörös fejjel mentem be a házba és csak vigyorogni tudtam.
Másnap zakatoló szívvel mentem be a suliba. Leültem a helyemre, majd vártam, hogy az óra elkezdődjön. Junsung szokásához híven késett, aminek a tanár nem örült. Amint elhaladt a padom mellett, végig simított az alkaromon, amit az asztalon pihentettem. Már ahogy hozzáért, kirázott a hideg. Megint csak vigyorogni tudtam. Az órák hamar elteltek, így a suli előtt vártam Junsung-ot, mire az a 3 balfasz jött ki a suli kapuján.
-Nézd, itt a meleg.-bökött felém a legmagasabb.
-Nem vagyok fiú.-dünnyögtem.
-Nézd már, itt teteti, hogy nem fiú.-röhögtek.-Pedig az vagy, egy mocskos buzi, aki az egész sulit elfogja csábítani.
-Miből gondolod?-kérdeztem gúnyosan.
-Kikezdett veled Johnny.-mondta a legkisebb.-Hallod, ez durva.
-Kuss.-intett, majd felém lépett pár lépést és megragadta az ingem gallérját.-Ide figyelj te kis tök nyaló, Jinsung az én haverom, nem a tied, szóval kopj le róla, vagy...
-Vagy mi lesz?-jött ki Junsung.-Tedd le őt.
-Junsung, az oké, hogy meleg vagy, de te ezzel akarsz együtt lenni.-engedett el.
-Hallottad őt, nem fiú, hanem lány.-mondta fél mosollyal.-És csak leszögezem, adtam neki puszit, ide.-mutatott a szájára, mire a fiú azaz Johnny hátrébb lépett tőlem.
-Na ilyet nem játszunk...hyung, mi ez az egész?-ordította.
-Még is mi lenne.-lépett hozzám Junsung és átkarolt.-Ha nem kopsz le innen a haverjaiddal együtt, nem ígérek jót neked.
-Oké hyung, te tudod, de ne feledd, úgyis elfogod őt hagyni, mert teszek érte.-mondta, majd elment.
-Csak féltékeny, ne félj.-mondta.-Döntöttem, ma nem táncra, hanem átjössz hozzám.
-Ezt így kijelented?-néztem rá.
-Igen, mivel a barátnőm vagy.
-Tessék?-kerekedett el a szemem.
-A tegnapi puszi...-vakarta meg a tarkóját.-Hát izé...
-Szerelmes vagy belém?-néztem rá.
-Már az első nap óta.-mondta.
-2 napja se ismerjük egymást...te jó isten.-mondtam.-Szerintem a mai napot fújjuk le.
-De legalább had kísérjelek haza, nem akarom, hogy Johnny-ék elkapjanak.
-Azt még megengedem, de...mind egy.-legyintettem, majd elindultunk haza felé.
Az út viszonylag csendes volt. De tényleg, 2 napja ismerjük egymást és szerelmes belém? Mondjuk mi tagadás, a tegnapiból simán tudhattam volna, de nem, mert ezt úgy fogtam fel, hogy basszus, ő csak egy haver, nincs több köztünk. Már félúton jártunk, mire megálltam, Junsung meg mellettem. Félénken meg fogtam a kezét, mire rám nézett.
-Legyen ez az a jel, mikor is elgondolkoztam rajta, hogy mi legyen velünk.-mondtam.-Ma te jössz át hozzám a hátsó kertbe és megbeszéljük a dolgokat.
-Köszönöm.-hajolt le hozzám egy pusziért, mire elvörösödtem.
Miután hazaértünk, kimentünk a hátsó kertbe és leültünk a hintaágyra. Még mindig egymás kezét fogtuk, mire a fejét a vállamra hajtotta.
-Fontos vagy nekem.-mondta egy kis idő után.-Amúgy én sokkal előbb beérek a suliba, mint te és szoktalak látni, amikor a kapu fele sietsz. Olyankor mindig azt gondolom, hogy igen, veled én egyszer össze jövök és ezt teljes szívemből mondom neked.
-Junsung...én...
-Tudom, nem vagy még kész rá.-sóhajtott.
-Nem arról van szó...a tegnapiak után...meg ami ma volt...kezdem belátni, hogy egyre jobban beléd esek.
-Akkor szeretsz?-feküdt az ölembe és úgy nézett rám.-Akkor viszonozni fogod?-kezdte el a hajam piszkálni.
-Lehet...nem tudom még.-fordítottam el a fejemet.
-Nézz rám...gyönyörű vagy.-fordította a fejemet maga felé.-Tudom, hogy a tegnapi nap nem volt neked engesztelő, de én se voltam magammal tisztában...de most, hogy végre tudom, hogy mit érzek...-hajolt fel hozzám és megcsókolt.-Szeretlek.-gondolkodás nélkül vissza csókoltam neki, mire én alá kerültem, ő pedig fölöttem volt.
-Anyámék megölnek, ha így látnak majd meg.-kuncogtam.
-Tudják, meg hogy a lányuk szerelmes.-mosolygott.-Amúgy nekem kéne alul lenni, hogy ne én feküdjek rád, hanem te rám.
-Igaz.-mosolyogtam, fordítottunk a helyünkön, így a fejemet most már a mellkasára tudtam hajtani. Kb 1 órán át feküdhettünk, mire haza ért anya.
-Szia...sztok.-fagyott le, mikor meglátott minket.
-Jó napot Kim asszony.-köszönt Junsung, mire elnevettem magam.
-Hagylak titeket inkább.-intett, majd bement a lakásba. Mosolyogva néztem Junsung-ra, mire nyomott egy hosszabb puszit a homlokomra. Csak vigyorogni tudtam, hogy milyen szerencsés ember vagyok.
A napok viszonylag gyorsan teltek. Hamar elérkezett az október, november és végül a december is. Az osztályban páran rossz szemmel nézték, hogy mi együtt vagyunk, e ez nem zavart minket. Azóta 1 év telt el. Johnny-ékat kirúgták a suliból, így béke volt végre valahára. Anyuék is örülnek, hogy lett egy barátom és apu különösen laza volt és nem avatkozott bele a dolgainkba. Még mindig meg szoktam köszönni azt a napot, mikor elmondott mindent az érzéseiről, amitől ő csak boldogabb lett és jobban szeretet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése